hát szerintem ez egy állandó dilemma a gyerekkel kapcsolatban, hogy ráhagyjuk-e a dolgokat (mármint bízunk az ő jelzéseiben, és abban, hogy tudja, mi neki a jó és mikor), vagy megszabjuk helyette, hogy mi neki a jó. (most nem arra gondolok, hogy ihat-e páleszt hatévesen :))) a konzervatívabbak vagy idősebbek úgyis mindenre azt fogják mondani, hogy el kell dönteni helyette, mikor kell leválasztani a ciciről, mikor kell bilire szoknia, mikor kell márpedig éjjel aludnia, mikor kell márpedig ötven gramm főzeléket benyomnia, ha kéri, ha nem, szerintem ez a kötelező evésmennyiség is ilyesmi! én amellett vagyok, hogy ha a gyerek jelzései azt mutatják, hogy elég neki ennyi,é s boldog ennyivel, akkor az úgy is van!

N unokatesójánál volt egyébként hasonló helyzet, szoptatták a gyereket egy-két hónapig, majd a védőnő valamelyik méréskor közölte, hogy "ez a gyerek éhezik". ezt így. mondták neki, hogy dehát vidám és semmi baja, erre kifejtette, hogy a "gyerekek hozzá tudnak szokni az éhezéshez, és azért nem jelez".  :OO na innentől kezdve überpara, tömték, ahol érték, pótlás, erőszakolás, stikában etetés, ha véletlen kiynitja a száját, gyorsan bele valami, alvás közben is, ha elmerülten játszik, gyorsan egy falat, és a vége az, hogy a gyerek mai napig vékony és hosszú (5 éves), és még mindig stikában kell tömködni a szájába a kaját, mert hozzászokott, hogy magától nem eszik, hanem egész nap rakosgatják bele a kaját, és örömünnepet ülnek, ha megeszik valamit...