Isten megadta nekünk a választás lehetőségét!

Nem két dolog, vagy két irány, vagy két lehetőség közül kell választanunk, ez a sarkítás csak a kettősségekben gondolkodó elme csalárdsága. Nem ad Isten olyan választást az ember elé, amely leszűkíthető két igen sablonos kategóriára, amelyek közül való választás kényszerét állítana az ember elé. Sok választásunk lehet, és nem a két oldal szembeállítása a lényeg, amelyek közül te választatni szeretnéd az embert, az Isten helyett, az ő nevében.

„Olyan ez, mintha a fafaragó mester faragás közben megkérdezné a fűzfasípot, hogy akarsz e létezni és fűzfasíp akarsz e lenni?”

Nem olyan. Az embertől senki nem kérdezte meg, hogy akar-e zöldséges, takarító, manager vagy igazgató lenni, mégis azok lesznek belőlük. Miről beszélsz? Ezek a kitalálások még elmejátékoknak is csalók. És ha jól belegondolsz, takarító, politikus, pék vagy kovács nem annyira a szabad akaratából, hanem inkább az adott körülményektől, képességeitől, feltételektől és lehetőségektől függően lesz valaki, igen kis mértékben szerepel benne némi „szabad akarat”.

„Isten és ember viszonylatában is ez van. Az ember természetében benne van a lázadás Isten ellen.”

Nincs benne. Ha jól látom a legtöbb embernek esze ágában nincs az, hogy lázadjon az Isten ellen. Miről beszélsz? Nézel, de nem látsz? Láttál te egyetlen embert is, aki lázadna az Isten ellen? Mondom, hogy lázadás egyedül, kizárólag az ószövetség hamis tanításában jelenik meg, ahol, az Úristen egy hatalomvallás csúcsára ültetett bálványként az emberek szolgálatára áhítozott. Ez a gonosz Úristen volt az, aki ellenségnek tekintette az embereket, ha nem hódolnak be neki, és lázadással vádolt mindenkit, aki a hatalmát nem tisztelte. Sajnálatos tény, hogy ezt a hamis szemléletet Pál apostol tévtanításainak köszönhetően a kereszténység is tovább vitte, pedig Jézus megpróbált már helyes képet továbbítani a mennyei Atyáról.

„Szabad akaratú önálló személyiséggel rendelkező teremtmények vagyunk, akiknek szabad akarata megegyezik Istenével”

Nem egyezik meg. Mindenkinek más és más akarata van, az Istennek is meg van a saját akarata. Tökéletesen jól van ez így, mivel az emberek különbözőek, és különböznek nem csak egymástól, de az Istentől is. És ott kezdődik a hiba, ha egyetlen akaratot próbálsz mindenki számára érvényesíteni, azonnal az önjelölt próféták szerepébe lépsz, akik Isten nevében hazudoznak összevissza mindent az Isten akaratáról és parancsainak való engedelmeskedésről. Az Isten akaratának megértése nélkül hogy akarod egyeztetni bárkinek az akaratát, egy kitalált akarással? Az Isten nem akarja, hogy primitív szolgai módon engedelmeskedő emberek legyenek a teremtményei, szabadságot adott nekik, ami az akaratára vonatkoztatva annyit jelent, hogy bárminemű engedelmeskedési követelménynek feleltetni meg az akaratát hazudozást jelent az ő nevében. Az „ember akarata egyezzen az isteni akarattal” kitétele pedig pontosan ilyen egyoldalúsítás, hiányzik belőle az Istentől adott szabadság megértése, a különböző akaratoknak adott jogosság megértése, az eltérő akaratok jogának megértése. Nem beszélhetsz semmilyen szabad akaratról addig, amíg demagóg egysíkú, primitív szemléletet hirdetsz Isten akarataként.