"Akinek van bölcsessége és képes szeretni, azt már nem nevezném puszta erőnek"

Honnan tudjuk, hogy ami Neki van, az bölcsességnek vagy szeretetnek nevezhető?? Valószínű, hogy amit mi megérzünk az Ő hatalmából , ez nem jó szó, inkább az Ő sugárzásából, azt teljes egészében nem tudjuk felfogni, csak a mi kis dimenziónkra tudjuk levetíteni, és talán így "lebutítva" leginkább a mi bölcsesség és szeretet fogalmainkra hasonlít. De valójában lehet, hogy egész másról van szó. Olyanról, ami egyáltalán nem megragadható számunkra. Ezt a verziót elvetni nem látom indokoltnak.Hiszen a fizikai világból is iszonyú keveset érzékelünk az érzékszerveinkkel, ráadásul azt a keveset is megkonstruálja az agyunk. Akkor magasabb szintű, más természetű világokat, dimenziókat hogyan is láthatnánk át?
Én sem puszta erőnek titulálom Istent, és csak azt tudom megmondani, hogy mi nem Ő. Biztosan nem egy személy, szerintem.

"Nem érthetetlenek ezek a dolgok, a szélhámosok és megtévedt hitetők szeretnek csak az értelem határain túlra hivatkozni. Az Istentől ered az ember értelme és szellem, nem lehetetlen tehát megértenie az isten dolgait és igazságait sem."

Ha ilyen egyszerűen érthető volna, akkor már mindenki értené, akit kicsit is érdekel a téma. A gond szerintem az, hogy az értelem nem elegendő a teljesség megragadásához. De én sem túlmisztifikálni szeretném ezt az egészet, távol álljon tőlem.

"Azt gondolom, hogy keresztény csak akkor lehetsz, ha a Bibliát szó szerint Istentől ihletettnek és tévedhetetlennek fogadod el."

Ezzel az a probléma, hogy gyakorlatilag bármit bele lehet magyarázni, így szinte bárki kereszténynek számít(hat), aki magát annak tartja, nem?