Ebben a hozzászólásodban is sokmindenben igazat adok, hiányosan fogalmaztam.

 

   Az ember életét nagymértékben meghatározzák életkörülményei. A valóságos szabad akarat viszont minden életkörülmények közepette érvényre juthat.

 

   Ezalatt nem azt értem, hogy az afrikai éhező kisgyerek választhat egy marék rizs és két marék rizs között, hanem Isten dicsősége megnyilvánul benne is, aki esetleg keveset él és nagyon rossz körülmények között itt a Földön.

 

   Mi csak azt tudjuk, hogy éhezik és rossz körülmények között él, de Isten látja minden teremtménye életét és körülményeit. Van hatalma, hogy amit mi nem látunk ennek a kisgyereknek a lelkében, azt dicsőségre viszi egy gyönyörű mennyei alkotásban.

 

   A szabad akarat ugyanis azt jelenti, hogy nem lázadunk fel Isten ellen. És ez a kisgyerek biztos, hogy nem lázad fel Isten ellen. Legfeljebb sokan az ateisták közül, akik megpróbálják Istenre hárítani a felelősséget mindenért és a szabad akaratú 7 milliárd lázadó emberről elfeledkeznek.

 

   Azonban bármennyire is együttérzünk ezzel a kisgyermekkel, az emberiség lázadásra való hajlamát sajnos ő is magában hordozza, mégha nem is lázadna fel sohasem Isten ellen. De Jézus éppen ezért automatikusan a mennybe emeli.

 

   Tehát beláthatjuk, hogy a valóságos szabad akarat bármilyen életkörülmények közepette érvényre juthat, mert azt jelenti, hogy nem lázadunk Isten akarata ellen, amit nagyon is jól tudunk, mert nem kell más, mint legjobb lelkiismeretünk és Jézus tanításai szerint cselekednünk. Persze mindeközben követhetünk el hibákat és bűnöket tudatosan is, de ki is javíthatjuk azokat, ha Isten lelkét engedjük munkálkodni magunkban, aki a legjobbat akarja nekünk, mint a jó szülő.