Teljes mértékben igazat adok Neked ebben az írásodban!

 

   Én magyaráztam hiányosan a szabad akaratról való elképzelésemet.

 

   Az ember élő anyag és nem fűzfasíp. Isten az ember teremtése során élő anyaggal, velünk dolgozik. Szabad akaratból alkot bennünket, de szabad akaratot ad, hogy döntsünk: akarjuk e mindezt vagy sem?

 

   Isten kiváló Mester. Csak tökéletes alkotásai vannak. Ha tehetnénk, mi is ilyenre formálnánk magunkat. Szabad akaratunkból ugyanazt tennénk, mint Isten. De nehogymár Isten megmondja nekünk, hogy mi a jó! Ezért dacból fellázadunk ellene, elvégre mi jobban tudjuk, hogy nekünk mi a jó. És azt hisszük, hogy ez a szabad akarat.

 

   Olyan ez, mint amikor a kisgyerek csakazért sem fogad szót a szüleinek, pedig azok a legjobbat akarják neki. Nem csinálja meg a leckéjét és egyest kap. Legközelebb saját belátásából megcsinálja és ötöst kap. Tulajdonképpen mindig is ötöst szeretne kapni, de végre itt találkozik szülei szabad akarata az övével és a kettő tökéletesen megegyezik.

 

   Isten a legjobb termtményt akarja megalkotni belőlünk szabad akaratából és mi is a legjobb önmagunk akarunk lenni szabad akaratunkból, tehát a két szabad akarat iránya egymástó függetlenül is megegyezne. Csak az ember természete a lázadás Isten ellen, amíg be nem látjuk, hogy tulajdonképpen mi is azt akarjuk, mint Ő.

 

  Tehát igenis szabad akaratú önálló személyiséggel rendelkező teremtmények vagyunk, akiknek szabad akarata egyirányban halad isten szabad akaratával, aki szintén önálló személyiséggel rendelkező valós szellemi lény.

 

   A lázadásra való hajlamunk Isten ellen egy alaphibánk, amit Jézus által tudunk csak kijavítani, aki betöltötte a tökéletes ember szerepét és akin nincs hatalma a lázadás hajlamának, valamint következményének a halálnak.