A kérdés egy picivel komplikáltabb ennél.

 

   Egy fafaragó mester faragás közben nem tudja megkérdezni a fűzfavesszőt, hogy akar e a világ legszebb hangon szóló sípja lenni. Tehát ebben az értelemban a mester szabad akarata jut érvényre teremtményében.

 

   Isten viszont szabad akaratot ad nekünk embereknek, élő anyagnak, hogy beleszólhatunk a faragásba készülésünk közben! Isten a legjobbat akarja kifaragni belőlünk, ha hagyjuk, hogy érvényesüljön akarata bennünk. Mi sem akarhatnánk jobbat magunknak, tehát saját szabad akaratunkkal is ebbe az irányba kellene mennünk. Az nem baj, ha két szabad akarat iránya megegyezik, sőt ez a legjobb.

 

   De Isten megadta nekünk a választás lehetőségét! Olyan ez, mintha a fafaragó mester faragás közben megkérdezné a fűzfasípot, hogy akarsz e létezni és fűzfasíp akarsz e lenni? Mintha a fűzfasíp is résztvenne saját maga kifaragásában.

 

   Vagy a születő gyermek szülei szeretkezése közben szólhatna, hogy akar e létezni.

 

   Óriási dolog ez! Élő anyag vagyunk Isten kezében, Istennel együtt alakíthatjunk magunkat szabad akaratunkból!

 

   Tehát Isten természetében rejlő szabad akarata testesül meg bennünk, de csak ha akarjuk! De önálló személyiséggel rendelkező szabad akaratú teremtmények vagyunk. Isten a legjobbat akarja kihozni belőlünk és mi is ezt akarnánk kihozni magunkból, ha olyan kiválóak lennénk, mint Ő. Szabad akaratunk legnagyobb örömünkre megegyezne az övével.

 

   Olyan ez, mint amikor a szülő azt mondja gyermekének, gyakorold a feladatokat, hogy jó legyen a dolgozatod. A gyerek dacból ellentmond, nem gyakorol, inkább tévézik és rossz dolgozatot ír. Majd ennek hatására a következő dolgozat előtt saját belátásából gyakorol és ötös dolgozatot ír. Ettől kezdve szabad akaratából tanul és gyakorol, mert belátja, hogy szülei a legjobbat akarták neki. Innentől kezdve a két akarat találkozik és egy irányba halad, szabadon.

 

   Isten és ember viszonylatában is ez van. Az ember természetében benne van a lázadás Isten ellen. Szabad akaratú önálló személyiséggel rendelkező teremtmények vagyunk, akiknek szabad akarata megegyezik Istenével, de nem kényszerből, hanem mert Isten is és mi is ebbe az irányba mennénk valójában, csak dacból lázadunk ezellen, hogy nehogymár Isten megmondja nekünk, merre menjünk, de később belátjuk, hogy valójában mi is arra akarnánk menni. Természetesen Isten kézjegye azért rajtunk van, tehát lényege bennünk él, de önálló személyiségünk és szabad akaratunk van. Isten is önálló, valós személyiséggel rendelkező szellemi lény.