>>A két idézet nem zárja ki egymást. Az enyémben az van, hogy a genetika és a történelemi tények együtt a zsidók és az arabok közös eredetét valószínűsíti.

Eltérő eredményeket ad az Y-kromoszóma alapján kimutatott férfiági rokonkeresés és megint mást a mtDNS alapján feltételezhető nőági felmenőket kutató vizsgálat.A nőági felmenők, az ősanyák túlnyomó többségben nemzsidó eredetűek, ami eleve üti a történelmi ismeretek alapján álló zsidó néphez társított feltételezéseket.

Amit a vizsgálatok többsége állít, az az, hogy nincs közös gyökerű arab és zsidó nép,mint nép, sőt a mostani zsidónak tekinthető népesség egy-egy csoportja leginkább különböző helyszíneken az autochton lakosság kevésszámú nőnemű egyede és a J haplotípus Cohanita génjét hordozó férfija részvételével alakult lokális csoport. A zsidó vallásban a papi feladatokat ellátó, a sztyeppei askenázi népességhez általában nyugat-európai területekről érkező (szefárd) Áron vérvonalába tartozó rabbiknak és tanoncaiknak feltehetőkleg komoly szerepe volt a génjeik szerteszórásában a hittestvérek között.


Az askenázi zsidóság által beszélt jiddis nyelv vizsgálata szintén azt valószínűsíti, hogy ez a legtekintélyesebb zsidó csoport helyben alakult ki és nem a közel-keletről vándorlással jutott az életterébe.
Korábban a jiddist a germán nyelvek családjába tartozónak vélték és feltételezték, hogy a Rajna mentén vette fel a keletre vándorlása során a zsidóság, ámbár ebben a feltételezésben nem tudtak mit kezdeni azzal a későbbi megismeréssel, hogy a jiddis sok ófrancia/frank elemet tartalmaz, mert az a Rajna mentének középkori germánjára nem jellemző.
Az újabb nyelvészeti kutatások azt valószínűsítik, hogy a jiddis nyelvtanilag szláv alapokon áll, de igen jelentős germán szókészlettel rendelkezik.Az ősanyák feltételezhetően "szlávok" voltak.

Az askenázik keletkezéséről az én kedvenc feltételezésem:

Férfiági elődeik azok az avar kori zsidó és zsidózó vallású, a Kaukázuson keresztül délről érkező armenid(pártus??)sztyeppei szabad státusú harcos-kereskedői, akik az avarok birodalma és a frankok birodalma közötti senkiföldjén Samo vezetésével távolsági kereskedelmet folytattak az Adria északi részétől(Velence felemelkedése) a karantán területeken keresztül(Moosburg ) Wogatisburgnál(valahol Melk környékén) át a Dunán, majd az Elba (és Odera) felső vízgyűjtőjéig, ahol az északi, folyókon hajózva kereskedő népekkel üzleteltek.

Lényegében a senkiföldjén egy párhuzamos alternatívát állítottak fel az avar kagánok kezében levő Borostyánút és a frankok által birtokolt, Tirolon keresztül(Merán) , a Münchentől délre levő andeshi grófságnál a hegyekből kiérve germán területeken átmenő kereskedelmi út mellett.

Ők lehettek Samó avar segítői, akik összeházasodtak a szlávokkal és az anyanyelv dominanciájával, az apák vallása mellett új nép alakult az avar gyepűn, akiket a későbbi korokban az árpád-házi királyok valamelyike különféle megfontolásokból, a székelyekhez hasonlatosan részben áttelepített a keleti határokra. A germánok terjeszkedése során a hol alattvalóként, hol szomszédként élő népesség nyelve előbb a szomszédos frank hatása alá került, majd későb jelentős germán szókinccsel bővült, sőt a Galiciába(Halics) áttelepített népesség a későbbiekben a nyugatról érkező rabbik közvetítésével német nyelvterületről vette át a civilizációs fejlődéssel járó új fogalmakat és vett át sok-sok J haplotípus, Cohanita gént hordozó kromoszómát a meglevők mellé. A zsidó vallás megtartását Galíciában segítette, hogy a katolicizmus és ortodoxia ütközésének területén politikailag is hasznos volt zsidónak lenni.

A magyar népességen belül kb. 10% az askenázikat is jellemző armenid antropológiai típus, Erdélyben ez jóval magasabb arányban fordul elő.
A székelyek körében nagyon magas előfordulású a J haplotípus és a székely szombatosság kialakulásának is lehet akár érdekes magyarázata...

>>És ugye ott van Ábrahám az ősatya, egyiptomi felesége Hágár, fia Ismael és a belőle származó arab törzsek.

Ennél az élet feltehetőleg sokkal bonyolultabb...