Jajj, Il ne máár, az én szememben itt mindenki Isten és Istennő, itt mindenki többet ért a kertészkedéshez,mint én, úgyhogy minden tanácsért nagyon hálás vagyok. És kiderülhetett az írásomból, hogy nem bántam meg a csapkodást, mert mint írtam, az eső,jég nem tette meg.  Az a baj, hogy írásban nem érzékelhető annyira, ha az ember viccből/évődésből/közvetlenségből ír valamit. De ha megbántottalak volna, bocs. És valóban mindig többek véleményéből teszem össze a magamét, amiért aztán magam kell, hogy feleljek.

Esik az eső, a borsópányvázásból így semmi nem lesz. Max. a fóliában tudok még pár paradicsomot felkötni, kötéseken feszesíteni. Jövőre nézni fogom, hogy lehetőleg alacsony, bokros fajtát válasszak mindenből. Nem tetszik ez a dzsungel, ez a nyeklés-csuklás-dülöngélés-elfekvés. Inkább legyen kevesebb paradicsom. És persze most már kezdem bánni, hogy nem fogadtam szót anyósnak, hogy egymás mellé(egy sorba) csak két paradicsomot tegyek, most olyan sűrű, hogy ihajj...

Tipikus kezdő-hiba: sajnáltam a földterületet azokra a pici palántákra, most meg derék fölé érnek már, nagy bozontok. Találtam egy vagy két nagyon fura paradicsomvirágot, megpróbálom megmutatni. Nem a rendes, fürtös, olyan ... na, inkább mutatom, ha le bírom fotózni.

Fényképezők: az egyiket sikerült a teraszon felejteni, beázott... van még esélye, hogy helyrejön? Most be sem kapcsol. Szárítom.

A másik az az aksibajos. Olyan dühítő, hogy szinte már semmit nem lehet vagy érdemes javíttatni, azt kapom mindenhol: érdemesebb újat venni, nem éri meg megcsináltatni. A Föld meg belefullad a szemétbe...