„A Te példázatod abban sántít, hogy Isten nem egy tudatlan gyermek ágya mellé tette oda a virágcserepet, hanem egy tökéletes emberpár, Ádám és Éva mellé tette oda kísértésként a tudás fáját és elmondta nekik, hogy ne egyenek róla.”

Nem figyeltél eléggé az Édenkert leírására. Egy: Nem szerepel a történetben, hogy Ádám és Éva tökéletes lett volna, vagy legalábbis „tökéletesebb” lenne egy mai embernél. Kettő: A fát nem kísértésnek ültette, a szöveg nem tárja fel az okot, te pedig belemagyarázol egy előítélet megvezetését követve. Három: Nem tudás fájáról van szó, hanem egy sajátos ágáról, a jó és gonosz tudásáról. Nem mindegy.

„A bűnbeesés arról szól, hogy a teremtmény nagyobb akar lenni Teremtőjénél.”

Nem arról szól. Ádám és Éva nem esett bűnbe, mert semmilyen bűncselekményt nem követtek el. A leírás szerint nem bűnbeestek, hanem megszerezték tiltás ellenére a jó és rossz tudását. Tiltani nem csak bűncselekményt lehet, hanem mást is, például életvédelmi okokból. Nem azért tiltják a tetőn való bukfencezést, mert bukfencezni bűn, hanem azért, nehogy meghalj egy óvatlan bukfenc következtében. Bukfencezz a mezőn, ott nem lesz tiltva. Az Édenkert leírásából nem derül ki, hogy az igen kérdéses személyiséggel bíró Úristen miért tiltotta meg a fáról az evést, vagyis miért tartotta halálosnak a gyümölcs megevését. Különösen az nem igaz, hogy Ádám „nagyobb akar lenni Teremtőjénél”, azért szakított volna, hiszen a történet világosan írja le, miért szakítottak, tehát mert „kívánatos volt a fa a bölcsességért”. Ez nem jelent sem lázadást az Isten hatalma ellen, hiszen Isten nem uralkodott felettük, szabadok voltak a kertben. Nem jelenti az Isten trónjának megszerzését, nem jelenti az istenné válást sem, mert nem istenné akartak válni, hanem olyanok akartak lenni, mint az Isten, azaz jó és rossz tudói. Az Isten pedig jó és rossz tudója, és a gyümölcs evésével az Isten el is ismerte, hogy olyan lett az ember, mint az Isten: jó és rossz tudói.

„Ha Isten nem ülteti el a tudás fáját az Édenkertben és nem teremti meg bukott angyalát, aki fellázadt ellene”

Az Éden kert történetben egyetlen bukott angyal sem szerepelt, aki még részt vesz a történetben az nem angyal, hanem kígyó. Sőt semmilyen lázadás nem történt, engedetlenség sosem egyértelműen jelenti egy hatalom elleni fellépés igényét. Ha nem engedelmeskedsz például a barátod figyelmeztetésének és ezt a barátod lázadásnak minősítené, nem ostobának tartanád? A késői magyarázók egyáltalán nem értették meg a történetet, ellenben fel akarták használni a saját parancsuralmi hatalmuk igazolására, amit Istentől akartak eredeztetni. Az Ádám engedetlenségének hangsúlyba helyezésével el akarták leplezni, hogy fogalmuk sincs arról, hogy valójában a jó és rossz tudásának megszerzéséről szólt a történet.

„De Isten szabad akaratot adott Neked, tudsz jót és rosszat egyaránt, tudsz választani”

A választás általában nem két érték között történik, hanem értékek színes skáláján kell eldöntened a neked megfelelőt, és többnyire sok „jó” között választasz. Egy áruházban, ha a szükségedre dolgokat kiválasztottad, még nem fogod a többi termékre rámondani, hogy azok mind „rossz és gonosz” dolgok? Vagy igen? Ha már a választást leszűkítetted a saját önkényesen megszabott „jó és rossz értékrended” keretei közé, már zsákutcába szorítottad magad, kategorizálnod, osztályoznod, besorolnod kell akkor is, ha éppen a körülmények nem teszik szükségessé az értékelést.

„Isten nem csak a tudás fáját ültette el az Édenkertben, amellyel Sátán megkísértette az embert”

Nem tudás fájáról, hanem jó és rossz tudásáról beszél a történet. Ezen kívül köze nincs a Sátánhoz, mivel a Sátán fogalma egyáltalán nem zsidó eredetű szó, tehát Mózesben sem beszélhettek róla. Egyébként világosan meghatározza a szöveg, kiről van szó, nem a Sátánról, nem az ördögről, hanem egy kígyóról beszél.

„hanem ennek kiváltásaként elküldte Jézust is, hogy helyrebillenjen a mérleg”
Hogy kerül ide Jézus????