Talán az fog meg annyira Wittgensteinben (és ez kétségtelenül személyes, emberi aspektus, nem annyira a filozófiáját érinti), (a)hogy ez az ember viaskodik önmagában. Küzd az érvekkel és saját démonaival - és persze a világgal. És annál lenyűgözőbb ez az egész, minél inkább a Tractatus kérlelhetetlen, szentenciózus hangvételéből indulunk ki és vetjük össze a szerző hús-vér valójával... Erre a benyomásra csak ráerősít egyébiránt Derek Jarman filmje.