„Ugyanis ha nem teremtette volna meg a gonoszt, akkor nem is lenne.
Ha nem teremti meg pl az érzelmek közül az agressziót”

Te figyelj. Az hogy az erőt kapod valakitől, más dolog, mint az hogy te az erőt mire használod. Jó forrásokat is használhatsz fel gonoszul, a végkifejlet értékelése nem feltétlen eredeztethető a forrásból. Valószínűleg nem úgy kell a teremtést elképzelni, hogy minden apró részlet előre ki lett tervezve, ahogyan a számítógép ötlete sem azért született, hogy vírusokkal háborúzzanak a rajta futó rendszerek. Ha hitelesnek is gondolod a teremtésre kinyilatkoztatott „minden jó” értékelését a Teremtőnek, még mindig nincs ott meghatározva az a szempont, amely alapján tartotta jónak az Isten, és biztosra vehető, hogy tények hiányában az ember csak a saját kicsinyes szempontjai, hite, eszmei elkötelezettsége szerint fogja értelmezni „jónak minősítés” értékét. Ha az ember születéskor tegyük fel nulláról indul ismeretben, képességekben, amelyeket az élete alakulása folyamán kell szereznie a járástól, beszédtől kezdve a tudós kutatómunkáig, feltétlen magában kell hordoznia a dolgok először értetlen, vagy ügyetlen kezelését, amelyek miatt kudarcot, konfliktust és szenvedést is teremthet. Amit persze „rossznak” értékelünk a saját céljaink, terveink, képességeink alapján. Eredeztetni tehát Istentől olyan értékeket, amelyek teremtése időközben nem tőle, hanem az embertől függ, aki képes változtatni a világon, képes alakítani saját természetén, viselkedésén, cselekvésén, óriási hiba, legalább akkora, mintha egy felnőtt ember gonosz tetteit a szülei nyakába akarnánk varrni, mert gyerekként tőlük született.