a beszélgetés előzménye itt olvasható:

"De fenntartom magamnak a jogot arra, hogy a korai művét tekintsem egyfajta hivatkozási alapnak, origónak."

abból a szempontból biztosan hivatkozási alap, hogy ő maga is a Filozófiai vizsgálódásokban többször hivatkozik rá. :-)

"Nemcsak a megkapó zsenialitása okán, hanem mert valamennyire hiszek még abban a romantikus tévképzetben, hogy az első, fiatalkori (vagy az első) mű(vek) a legőszintébbek, minden hibájuk ellenére is."

valószínűleg őszinte, de ez az őszinteség takarhatja azt is, hogy bizonyos szempontokat nem vizsgált meg benne a szerző, és ez a hiányosság azután kiigazításra került a későbbi műben. ennek a két műnek az esetében egyenesen az a benyomásom, hogy a Wittgenstein által a Tractatus után megvizsgált szempontok korábbi álláspontjának tarthatatlanságára mutattak rá. persze ez csak egy laikus magánvéleménye.

"Rám aztán minden mondható, csak az nem, hogy istenhívő lennék..."

ezt természetesen tudom, nem is rád értettem, csak megjegyzésként tettem oda.