"A szabad akaratot nem lehet rákényszeríteni senkire sem! Erre a legjobb példa Sátán és a bűnbeesés. Ő köszöni, nem kér belőle. Önmagát és követőit is jól becsapva illuzórikus szabad akaratot vagyis a bűn rabságát kínálja fel helyette!"

Egészen addig el fogunk beszélni egymás mellett bizonyos dolgokban, amíg Te a következőkhöz ragaszkodsz:

1. Isten és Sátán egy személy, aki döntést hoz, majd cselekszik (időben!)
2. A teremtmények léte (azaz különállóságuk, mint teremtmények) valós.
3. Isten országában időbeliség van.
4. A bűnbeesés a rossz választása
5. Az én szabad akaratom egyenlő felsőbb hatalmak, szintek (pl. szüleim) szabad akaratával.

Nálam ezek a pontok a következőképpen alakulnak:
1. Isten maga a Mindenség. Sátán egy elv, ami csak a teremtmények számára létezhet (mondhatnám, hogy Isten értelemszerűen nem is tud Sátán létezéséről, mert bár mindentudó, de ez a mindent-tudás a Valóságra vonatkozik gondolom, és nem az illúziókra, az illúziók tudása ugyanis nemtudás, és Isten nem nem-tudó, hanem (mindent)tudó.) Továbbá Isten országában nincsenek történetek, mert az időbeliség hiánya kizár bármiféle történést. Erre mondják sokan, hogy de van változás, de valójában ez a változás illuzórikus, a mi szempontunkból van csak változás, mert a valóságban semmi nem változhat meg (tehát Isten országa nem változik).Mivé változna a Teljesség, amiben egyszerre minden megnyilvánul (és nem nyilvánul meg, és ezek kombinációi és az ezeken túlmutató összes lehetséges és nem lehetséges verzió:))??
2. Egészen addig, amig valósnak gondoljuk különállóságunkat, nem fogunk visszatérni. A jó az egészben az, hogy "már most is vissza vagyunk térve", tehát nem kell görcsölni annyira a visszatérésen.
3. Isten országában nincs időbeliség, tehát mégcsak nem is arról van szó, hogy Isten és teremtése öröktől fogva létezik, és mindig is létezni fog, hanem arról, hogy egyetlen időnkívüli pillanatban létezik mindkettő. Tehát nincs mód semmilyen változásra, változtatásra, sem Isten részéről, sem sehonnan máshonnan (honnan is?:)), és nem létezett Isten a teremtés előtt, valójában nem történt teremtés, hanem van. Azt nem tudni, hogy a teremtés Isten lényege, vagy Isten a teremtésen kívül "tartalmaz e" mást, de hogy ezen soha senki nem fog változtatni az biztos, erre az a garancia, hogy nincs következő pillanat, amiben bárki bármin változtathatna. Ezért szabad akarat sincs a valóságban (max az illúziók világában, de az meg kit érdekel), mert annak az volna a feltétele, hogy létezzen idő.Ha most szabadon akarok valamit, akkor az valamire irányul, ami most nincs meg, és a következő pillanatban lehet csak meg.Isten országában pedig minden megvan, a következő pillanatot kivéve:)
4. A bűnbeesés nem a rossz választása a jó helyett, hanem a választás kényszere, a Mindenség kettéhasításáé. Ádám és Éva nem evett a Tudás fájáról (hiszen Isten országában nincs idő), hanem most eszik, jelenleg zabál onnan folyamatosan és ez okozza a látszólagos problémát. Mivel Isten országában Mindentudás uralkodik, ezért egy mindenttudó Ádám és Éva már nem szerezhet újabb tudást.De a Tudás fája nem is újabb tudást nyújt folyamatosan, hanem a Jó és a Rossz Tudását, ami egy felejtés valójában a Mindentudáshoz képest. Ez a "Tudás", aminek a gyümölcsét kétpofára zabáljuk, arra kényszerít bennünket, hogy válasszunk jó és rossz között (és folyamatosan kettéhasítsuk a világot, ahelyett, hogy Egységben, Mindentudásban szemlélnénk azt). Ha minden egyetlen időnkívüli pillanatban zajlik, akkor a Mindentudás és a bűnbeesés is egyetlen pillanatban zajlik, ami olyan szempontból rossz hír, hogy Ádám és Éva már nem szokhatnak le az almáról és nem tudják visszacsinálni, de a jó hír meg az, hogy úgy tűnik, hogy képesek vagyunk arra, hogy a jó és rossz tudását megtartva, de ennek börtönéből kiszabadulva egy történet során, ahol van idő (és ami most az illúziók világában zajlik) visszaemlékezzünk a Mindentudásra. A Mindentudásra emlékezve ugyanis annyi almát fog zabálni Ádám és Éva ezentúl, amennyit csak akar. Így az időbeliséggel járó illuzórikus kis világunk egyben oka és következménye (mint helyrehozatal) a bűnbeesésnek, ami folyamatosan történik.
5. Ha valaki szabad akaratának a megtestesülése vagyok, az nem jelenti azt, hogy nekem szabad akaratom van.Ha ezt be akarod bizonyítani,más érvekre van szükség.