csak bíztatni tudlak. nálunk is másfél év van a két lányom között.

az első hat hónap nagyon egyszerű volt. majd elkezdett a kicsi kúszni és elkezdte a kezébe venni a játékokat. akkor kapta az első ütést, csípést stb. onnantól kb. 1, de inkább 1.5 év őrült harc, állandó bántás a nagyobb részéről. közben a kicsi is megedződött, volt, hogy egy tincs hajat kitépett 1 mp alatt a nagyobbik copfjából. volt, hogy úgy éreztem, ez nem igaz, ez rémálom. pl. a nagy odament a békésen játszó kicsihez és homlokon harapta, a szeme felett. ott voltam mellettük, és egy pillanat alatt kitört a háború.

pedig kínosan odafigyeltünk, hogy külön is legyen velük apjuk, anyjuk, nagyi is és mindent mindenki kapjon stb. büntetésként sarokba állítás volt néha, de az nem nagyon használt, inkább térválasztóként ültem  anappali közepén velük....

aztán valahogy ez elmúlt, most 2 év 2 hónapos a kicsi, a nagy aug-ban 4. és összenőttek, szeretik egymást. ha egyiknek adok túró totyit (így hívják:), azonnal ad a másiknak is. jól játszanak, csak együtt fürdenek, egy szobát akarnak stb. szóval, most ezzel én nagyon boldog vagyok.