Gyónás.

Atyám, vétkeztem!

Van már egy hete is, hogy vettem két szelet két-és fél újjnyi marha rostélyost, és érlelés helyett véletlenül beraktam a mélyhűtőbe!

Ezen tettem alól csak az menthet, hogy az orvosom a féltucat mindenféle pirula mellé elfelejtett felírni Cavintont!

Tegnap reggel, rádöbbenve tettemre, kivettem kiolvasztani a "rendes" hűtőbe, majd ma reggel parasztosan rádobtam egy rácsra, mondván: "csöpögj te rohadék".

Egy óra körül, mire szoba hőmérsékletű lett (és egy tócsányit izzadt), otromba módon megtöröltem, sóztam, borsoztam (frissen darált többszínű borssal), belevágtam egy forró serpenyőbe, melyben kevés oliva olaj sercegett, öt percig tisztító tűzön tartottam, majd megfordítva még öt percig tettem azt, amit egyébként Belzebúb segédei szoktak.

Mindkét szelettel elvégezve eme tortúrát, az előmelegített sütőbe raktam (némi vajjal a tetején -mint politikusainktól tudjuk, csak az a vaj káros, mely a napon megolvadva fülünk mögé folyik-), és (150 fokon) felidéztem a gyehenna tüzét.

6 perc után a bűnös húsokat bűnbocsánatban részesítettem, de megvágva látám, hogy képmutatók valának, mivel legbelső énjükben még mindig a retrográd eszméhez híven sötétpirost mutatnak, ezért visszaűztem őket a gyehenna tüzére!

Újabb 6 perc múlva kellemes rózsaszín belsővel (ami ugye közelebb áll a mostani trendi színekhez), medium állapotban elfogyasztásra kerültek, némi balzsamecetes vegyes saláta (sok! lilahagymával) körítésével.

Mivel a mai nap (az esőn kívül) a vörös különböző árnyalataival (is) jellemezhető, ezért egy kevés maradék (argentin malbec) vörösbor (ami ugye a szertartások elmaradhatatlan kelléke) zárta e szertartást.

Amennyiben atyám nem oldoz fel ezen vétkeim alól, kénytelen leszek vacsorára (vagy még uzsonnára) a megmaradt fél szelet szerencsétlen marhát elfogyasztani, és a malbec elfogytával (egy bizonyos bankvezér tulajdonában levő) "mezítlábas" villányi borra fanyalodni, ami (tudom jól) csak a másnapi savlekötő adagom túllépésével tolerálható!