Az hogy lehet, hogy nincs ebédidő? És akkor mikor/hogy kajáltok? A papírok fölött?

Hja, a szokásos emberi hülyeség... Látja, hogy már nincs ülőhely, és megáll hátul. Persze az utána felszállók miatta fennakadnak, és míg elől nyomorgás megy, hátul partyt lehetne rendezni. Hogy én ezt sose fogom megérteni...

Világ... emberek. Végülis mindegy. Az emberek teremtik a világot, a világ összefoglaló néven a benne élő embereket jelenti. Az én értelmezésemben. :)
Legelőre sose fogunk eljutni. Ez tény. Ahhoz túl kevesen vannak, és lesznek a jövőben is olyan emberek, akikben még lakozik némi emberség, és küzd. Küzd a jóért, a helyes viselkedésért, az erkölcsért... És még sorolhatnám. De azt hiszem, ez így van rendjén. A világot a jó és rossz egyensúlya tartja, mozgatja. Kell a rossz ahhoz, hogy tudjuk értékelni a jót. Hogy meglássuk, mennyire szükség lenne rá. Ha nem lenne rossz, ha nem lennének olyan emberek, akik rádöbbentenek a rossz rosszaságára, ezáltal a jó jóságára... Nos, olyan világot én elképzelni sem tudok. Mert most is azért tudjuk elírni, hogy mi lenne a jó, mert van viszonyítási alapunk.

Lehet, hogy egyre nehezebb felállni. Talán pont a tapasztalat teszi... hogy hiába állsz fel, egyszer újra a padlón találod magad. De mégis felállunk. Mert fel kell. A magunk érdekében, hogy ha csak egy pillanatra is, de újra átéljük a boldogságot, az örömöt, ami képes éltetni minket.

Tulajdonképpen ez az egész újfajta érettségi nem rossz... Jó az ötlet, csak kár, hogy nem képesek ezt úgy megvalósítani, ahogy kéne. Nem tudják jól alkalmazni, és addig nem is fogja elérni a célját, amíg idióták ülnek ott fent. Szeretem, mikor olyanok okoskodnak, akiknek halvány lila gőzük sincs a dologról, csak azért csinálja, mert megkapja érte a jussát. Sajnos nagyon sok ilyen ember ül felsőbb körökben, és amíg ez így van, nincs előrejutás.

Én azt mondom, az az ember, aki bármilyen oknál fogva képes tisztességtelenül végezni a munkáját... Nos, az igazából sosem végezte jól a munkáját. Az nem képes szívvel-lélekkel dolgozni, ami pedig alapja a jó munkának. A munka iránt kell egyfajta elkötelezettség, hogy higgy abban, amit csinálsz, hogy ezzel hozzájárulsz a társadalmi jóléthez. És aki képes így dolgozni, abban nem hiszem, hogy bármikor is felmerülne, hogy rosszul végezze a munkáját. Még ha a körülmények erre is adnának okot. Én inkább kilépnék, mint szándékosan rosszul dolgozzak. Vagy ez csak az én kis naiv világomban működik így? :)