"adjuk meg ami nekik jár, gyilkoljanak, szadizzanak, erőszakoljanak, uralkodjanak, őrjöngjenek és mindezt szeretettel kell elviselned, de én inkább megölöm azt, aki a családomat akarja megölni, vagy engem!"


Nem csak öléssel lehet megakadályozni egy gyilkosságot, túlerő szerzésével az erőszakot. A primitív, szemet, szemért módzsered, amelyet Mózes Istentől eredőnek tanított, csak a bosszú vak indulatát lobbantja lángra, de képtelenné tesz a konfliktus józan kezelésére. Minden gyilkossági szándéknak oka van, és biztosra veheted, hogy a konfliktust nem oldod meg azzal, ha a szembenálló oldalát eltörlöd, és az ellenzéket elhallgattatod, csak nem lesz annak az oldalnak képviselője. Senki nem tör a te családod életére "csak úgy", és te milyen tévedés által ítéled meg, hogy a gyilkos valóban ölni akar? A konfliktus megértése és rendezési lehetőségeinek feltárása kimarad abból az ionduklatból, amit itt hangoztatsz.

Ebben tanít mást Jézust. Nem arról van szó az ellenség szeretetében, hogy önmagad áldozatul add az értelmetlenségnek, hanem arról beszél, hogy a konfliktus rendezésére lesz rá módod ha az ellenségedet nem gyűlölködő indulatok ösztönzésével kezeled. A békességre törekvés Jézus alaptanítása és nem jelent mást, mint egy ellenségeskedést teremtő konfliktus felszámolását, a megértésének segítségével, amely más kezelési eszközöket kínál majd fel, mint egy háború.

Nincs garanciád arra, hogy ész nélkül megelőző csapás ne váltson ki komolyabb választ, netán egy kisebb háborút, és soha sincs garancia egy háború megnyerésére. Ha csak fokozod a konfliktust, a pofon vért szül, a vér halált, és ki tudja mekkora a végső veszteség?