Nos én nem is az említett tulajdonságok miatt aggódtam, hanem a hangot "csilingelősen" töri, vagy nem tudom... inkább akusztikai szempontok befolyásolnak amikor idegenkedem a fémtől.

Valóban a kemény sima felületű nem porózus tárgyakról visszaverődött hang intenzívebb, mint például egy brokát függönyről. A csörgő visszhangok, általában sík, és párhuzamos oldalakkal rendelkező üregekben képződik. (A színházak falai/mennyezete ezért sem párhuzamosak.) Ez az én variációmban teljesen lehetetlen, mert a profilok különböző szögű éleiről, különböző kép verődik vissza a hang. Egy eredeti kopoltyús lezlinél már rosszabb a helyzet valamivel.

Már gazdagabb lettem, mert végre sikerült magamba fogadnom, hogy miért is nem jó, ha kör alakban szétszórom a hangot.

Ez nagy tévedés! Bizonyos szempontokból igaz csak, hogy a nyílásokat ily módon kell letakarni. Ez pedig a megszokott mikrofonozási variációk miatt van így. A három oldalon részben letakart rések, tulajdonképp a szoba falait "helyettesítik".

Más. Az eredeti lezliket valójában egy gömbsugárzónak kell felfogni. Mivel 200Hz feletti hangok egyre jobban irányítottá válnak, -főleg egy tölcsérrel megtámogatva- ezért a Te lezli felsőrészedet egy világító toronyhoz hasonlítanám. Amerre világít, ott nagyon nagy a fénye, de mellette már sötét van. Ha különféle tükrökkel (terelő lapokkal, stb) vissza verjük a fényeket (hangokat) akkor egy halványabb de kőrbe világító valamit kapunk. Ettől a kőrbe forgó lámpának (tölcsérnek) csak kis mértékben lesz intenzívebb a fénye (hangja) ha felénk fordul. Hát ezért nem lesz olyan "billegős" a sztereója a felvételnek, és nagyobb nyereséggel készíthető a felvétel.

Szép napot mára!

Üdv. M.