Csak be kell menni ey nagyáruházba, levenni a polcról egy olcsóbb (pl. műa. dobozos) lekvárt és kiderül, hogy még mindig ez a nyerő arány. Gyümölcs ízű cukorzselé. Így kellene hívni. Vagy kenhető gumicukor.

:)

Nagyapám mesélt nekem arról, hogy háború után hogyan készült a hitlerszalonna. Talán a pálinkának való gyümölcsel is jobban bánnak. De akkor senkit nem érdekelt ilyesmi, hogy mennyi benne a cukor, vagy miből van. Volt mit enni és kész.

És valamiért én még mindig szeretem. Igaz már pár éve nem etttem.

A lekvárt almából én cukor és tartósítószer nélkül készítettem, mikor a gyerekek még csak vártak a születésre. Mert nekik csináltam. De elált úgy is. Igaz forrón és gyorsan kellett vele dolgozni. Meg az üvegeket is kifőztem és a szájukkal lefelé forró vízben álltak töltés előtt. Nem is áll el felbontás után évekig, mint a bolti. A celofánosok, amiben volt egy kicsi cukor, azok meg összeszáradtak és lehetett vágni őket. Olyasmi lett mint a birsalmasajt.