Elő is szedtem a könyveket, tehát nekem ezek a Vaszary Gábor regények vannak meg (mind Nova kiadás): A nő a pokolban is úr, Hárman egymás ellen, Amiről a férjek álmodoznak, Kislány a láthatáron, Volt egyszer, Az ördög nem alszik, Monpti, Tavaszi eső, A szőkékkel mindig baj van, Ő

És egy kis ízelítő a kedvencemből (A nő a pokolban is úr):

„Az idősebb hölgyet Marie Antoinette-nek hívták. A nyaka fekete bársonyszalaggal volt átkötve, a szempillái rizsporosak voltak. Ő ült elöl Wautrad úrral, aki az autót vezette. Kistermetű, pocakos emberke volt, fekete harcsabajusszal, a nyaka köré főzelékfoltos sálat tekert. Állandóan pikáns vicceket mesélt a hölgyeknek, és félholtra röhögte magát rajtuk. A pocakja ilyenkor valósággal ficánkolt belé, és könnyesek lettek savószínű szemei. A hátsó ülésen két antipatikus fiatalember ült, és egyik undorítóbb külsejű volt, mint a másik. Ők voltak Richard és Georges. Közöttük ült Julienne kisasszony, aki Richardnak menyasszonya volt. (…)
Sohasem szívleltem a kirándulásokat, pláne, ha tisztára népvándorlás jellege van. Nem valószínű, hogy a társaság másik fele magasabb szellemi színvonalat képviselne, mint ezek itt – hiszen velük járnak -, ezeké pedig egyenesen kétségbeejtő. (…) Egy görög bölcs szerint a hülyék mindig meglepő egészségnek örvendenek.
Különösen tanulságos a mamájuk társaságában megfigyelni őket. A mamák sohasem vihognak, a tekintetük józan és acélhideg, csupán az élet praktikus oldalát nézik, és inkább sóhajtoznak, mind nevetnek. És mégis mi történik? Ahelyett, hogy a mama erélyesen leintené esztelenül vihogó kedves lányát, esetleg arcul is üthetné, ha jól átgondoljuk a dolgot, még ő is bíztatja, amikor ilyeneket mond a jelenlévő fiatalembernek, aki miatt az egész cirkusz történik.
- Oh, ez a bolondos lány is!... Megjegyzem, mindig ilyen jókedvű… Aranyos, jó természete van, és milyen jószívű… el sem hinné az ember…odaadná mindenét az első szóra. Tudja, múltkor sírva fakadt…
- Anyuka, megtiltom, hogy ezt elmeséld.
- Ugyan! – mondja a mama a fiatalemberre mutatva. – Neki aztán igazán elmesélhetem.
A lány durcásan elfordul, de csöndben marad, nehogy a mamát előadásában valamiképpen is megzavarja.
- Szóval a szomszédban egy kis macska van. Múltkor kimegyek a folyosóra, és ott látom ezt a buta lányt keservesen sírni. Na, neked meg mi bajod van? Mondom neki. Tudja, mit mondott erre? Azt mondta, azért sír, mert a szomszédok nem adtak a kis cicukának tejecskét.
Ha normális körülmények között valaki ilyesmit elmesél nekem, haladéktalanul a fejére borítom az asztalt.