Nekem is van egy kedves nagyon rövid történetem.

A minap a párom kinnt árkot ásott mondván, hogy tuti jó bejárót fog csinálni. A kislányom természetesen mindig a szélére áll és onnan kukucskál a mély gödörbe, nekem meg a hajam is égnek áll. Nem győzök szaladgálni, nehogy beleessen. Mephi nem jöhet ki a ház elé, tudja már, hogy a kapu vonaláig tart az ő birtoka. Ami megdöbbentett, hogy Mephi egyszercsak kilépett az utcára megfogta a kislányom kapucniját, hátrahúzta, majd visszament a kapu vonalába és lefeküdt. El sem tudom mondani mit éreztem, ha más mondja nem hiszem el.