Áttöréshez kellenének markáns egyéniségek is. Az elmúlt évtizedben kikkel próbálkoztak? Tóbiás József, Molnár Gyula, Tóth Bertalan, szürkébbnél szürkébbek.
Igazán sosem váltak jelentős tényezővé. A 90-es években még a "legerősebb parlamenten kívüli párt" kétes dicsőségét mondhatták magukénak, 98-ban nyaldosták leginkább alulról a küszöböt, de akkor sem jött össze (a MIÉP-nek viszont igen, ami hozott is némi túlreprezentálságot a pártnak a médiában: ha már ott a széljobb, ellensúlyozni próbálták szélballal).
Azóta meg csak süllyednek, 2006-ban pártszakadás is volt. A radikalozálódó Fidesszel meg mintha csak a patkóelméletet próbálnák igazolni.
Az, hogy Thürmer kezdetek óta ott van az elnöki székben, leginkább annak köszönhető, hogy rajta kívül már kutyának sem kell az a pozíció.
Szinte mindegyik ex-kommunista országban eltűnt mára a volt állampárt.
Van ahol betiltották, van ahol magától szűnt meg.
Tulajdonképpen csak Bulgáriában és Magyarországon maradt meg máig, mármint a szovjet csatlósállamok közül, mert az ex-Jugoszláviában és Albániában is megmaradt, de az más helyzet (sőt, Albániában ők ma a kormánypárt).
A rendszerváltás utáni első parlamenti választást az MDF nyerte. Később az MDF szétesett, egyre inkább jelentéktelenné vált, és végül eltűnt a süllyesztőben.
A második parlamenti választást az MSZP nyerte. Később az MSZP szétesett, egyre inkább jelentéktelenné vált, és most épp a legjobb úton halad a süllyesztő felé.
