"már kezdődik e cirkusz, megmondtam :"
Hát persze, hogy egyszer - csak elkezdődik. És ézt éppen te tudhatod a legjobban. Hiszen éppen amiatt kelted itt a feszültséget (teljesen feleslegesen), hogy ezt kiprovokáld. Épp olyan vagy, mint az egyszeri vendég a kocsmában az asztalánál ücsöörögve és aki egyszercsak totál váratlanul elkiátja magát, hogy :
- "Hé csapos ! Két fél rumot, amíg nem kezdődik !"
A csapos csodálkozva, de kitölti, a pincér (ugyancsak csodálkozva) kiviszI és leteszi elé az asztalra.
A vendég egy hajtásra benyomja, majd ismét - csak eékiáltja magát :
- "Hé csapos ! Hogy vesznél meg. Hát nem hallottad ? Két fél rumot, amíg nem kezdődik !"
A csapos és a pincér már nem is csodáűlkoznak és a már kissé kapatos vendég megkapja a magáét.
Aki, azután ismét, egy hajtásra benyomja, majd (most már kissé kapatosan) ismét-csak elkiáltja magát :
- "Csapos ! Hogy vesznél meg. Még mindig nem hallod ? Két fél rumot, amíg nem kezdődik !"
A pincér ezúttal üres kézzel megy az asztalhoz és csak annyit mond a már részegnek tűnő vendégnek :
- "Nna. Ide figyeljen jóember. Most már jobb lenne, ha fizetne, azután távozna, de rögvest !"
Mire a vendég (kissé magába roskadva, de azért mégis valamelyest megbékélve) csak annyit dünnyog :
- "Nna tessék. Már kezdődik."
Ennyi az egész. Remélem, ismerős a történet.
