2022 augusztusában érkeztek az első panaszok a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetségben Sebestyén Júlia edzőre, és a módszereire. Néhány hónap múlva ezt írásban is megerősítették, kiemelve, hogy az edző egyes módszerei a gyerekbántalmazás kategóriájába tartozhatnak.
Széchy Tamásnál az alap volt, amikor egy nagyon ígéretes tehetség 13-14 évesen hozzá került, hogy akár az ország legjobb gimnáziumából is menjen át egy szar sportgimnáziumba, ahol nem a tanulás a fontos, hanem az, hogy minél több időt tölthessen edzéssel, és a tanárok ne buzeráljék mindenféle dolgozatírással, feleltetéssel, tanulással, ilyesmivel.
Volt olyan, hogy a gimibe került nagy tehetség hiába úszott már le kilométereket kora reggel a Margitszigeten, majd utána kezdte reggel 8-kor az iskolát, majd ment vissza délután a további kilométerekért, elváltak az útjaik Szécsyvel, mert se a gyerek, se a szülők nem akarták kockáztatni az egyetemi továbbtanulást azzal, hogy a legjobb gimnáziumot elhagyva valami tingli-tangli sportgimnáziumba menjenek át.
A lelki és fizikai abúzusokról nem is szólva, de hát arról nyilván Darnyi és a többiek órákat tudnának mesélni... a legszomorúbb, hogy szerintem akkor mind az úszógyerekek, mind a szüleik ezt teljesen természetesnek tartották, a szülők talán még bíztatták is az edzőket az ilyen sportokban, hogy csak tegyék ezt a gyerekkel, úgy lesz belőle sikeres bajnok.
A rendőrség 2023 októbere óta nyomoz, a tanúkat folyamatosan hallgatják ki. Az eset nem elvonatkoztatható a hazai élsport és a politika szoros kapcsolatától, hiszen Kósa Lajos Fidesz-alelnök a MOKSZ elnöke is egyben.
Tanulja meg a gyerek mar jó előre hogy mit var el a nemzet! Ha abuzust is kellene átélnie, akkor azt. Olimpiai es egyéb erem fontosabb a magyar nemzetnek mint a lelki világa. MINDIG EZ VOLT!
Meg a híres úszóink is mesélték hogy az egyik nagy edző fejjel lefele lógatta bele a gyerekeket az medencébe amíg majdnem elhánytak magukat, hadd tanuljanak levegőt visszatartani...tudtak is után úszni....
Gulág volt akkor a Komjádiban, nem szépítem. Nagy fegyelem, nagy hajtás. Megesett, hogy Tamás bácsi kivett az érettségiről. A tanárok hitetlenkedve bámultak a teremben. Akkoriban titkoltam előtte, hogy jelentkeztem az állatorvosi egyetemre, mert okkal tartottam attól, hogy megakadályozzák a felvételemet. Mert akkor éppen az volt mindenki érdeke, hogy ússzak, holott én már sokszor önzően arra gondoltam, magammal is törődnöm kellene. Az önmegvalósítással.
Kaptam az öregtől jó pár pofont, sohasem tagadtam, nem is szeretném. Kinek mondhattam volna el akkor? Ki hitt volna nekem?
A nyolcvanas évek elején a gyerekeknek tűrniük kellett. Hogyan is lázadhattak volna? Ne feledjük, akkor még nem törölték el a halálbüntetést, egészen máshogy nézett ki a társadalom általános állapota akkor.
"Sosemsportolt kígyóvállúak nem értik, hogy mennyit jelentenek a sportkapcsolatok, sportbarátságok egy országnak."
Hájas vállú kivagyi mélymagyarok nem értik, hogy aki sportol de nem a sport a fő foglalkozása (valamint nem bűnözésből él), az örül mikor heti 3 x 1 óra kondi (öltözéssel / odajutással stb kb 1.5 óra) után még elalvás előtt megnézhet este egy filmet, nemhogy másokat is végig kelljen nézni, hogyan csinált hasonlót mint ő.
Aztán persze, vannak a fizikai munkások, de ugye te nem kukás vagy meg szobafestő, hanem propagandamester vagy akit itt veri a billentyűt 24/7-ben, és kapja fentről az ukázt.
"Sosemsportolt kígyóvállúak nem értik, hogy mennyit jelentenek a sportkapcsolatok, sportbarátságok egy országnak."
.
Erről talán kérdezzük meg Kijev polgármesterét, biztosan dícsérni fogja a jó kapcsolatait Magyarországgal.
Meg a barátját, hogy miért is hagyta ott a jól fizető sportdiplomata állását, és jött haza Svájcból.
És kérdezzük meg, hogyan is volt az, hogy a nemzetközi úszószövetség Budapestre tette a székhelyét, miközben az elnökét odahaza éppen korrupció miatt vizsgálja a hatóság.
Jó a fenti kérdés, hogy mennyit jelentenek, és mit is jelentenek, csak legyen vr a kérdező pucájában, hogy válaszoljon is rá a példák alapján.
"Pár egyszerű kérdéssel lehetne tesztelni, mennyire öregbítik az ország hírnevét az olimpiai sikerek."
.
Ha visszatérünk az eredeti történetre:
Sokszor maguk a szülők is a kemény eszközöket használó edző mellett állnak, mert minimum olimpiai bajnokot akarnak csinálni a gyerekükből. És persze a rivális gyerekek és a szüleik ellen.
Sosemsportolt kígyóvállúak nem értik, hogy mennyit jelentenek a sportkapcsolatok, sportbarátságok egy országnak.
Ezért írnak ilyen hülyeségeket, hogy majd ettől a húgymeleg Kőbányait felböfögő proli majd összehaverkodik egy másik ország hasonszőrű prolijával.
Nyilván akkor a zene meg a tudomány és értéktelen szar, mert nem tudja a tömeg, ki kapott még Nobel-díjat, meg milyen nemzetiségű a karmester egy zenekarban.
A norvégokat meg nem kell félteni, ha mostantól egy olimpiai aranyat sem nyernének, a biatlon meg a sífutás miatt nyilván szomorkodnának, de azt a hihetetlen gazdagságot, amit felhalmoztak, és még most is halmoznak, senki nem veszi el tőlük. Nyilván szerencsések a tengeri part menti self földgázzal, olajjal, meg a kormányaikkal, akik baromi jól gazdálkodnak ezzel a vagyonnal, és bfektetik, nem elköltik azt.
Nelünk meg maradnak a magyar sportolók sportsikerei, ahogy az ötvenes években az aranycsapat, ha az nyer, kit érdekel a padláslesöprés... De ha veszít, jöhet a forradalom.
Katinka, Danuta, Áron elvégezte a munkát, te meg berakod a többes szám első személyt, ez így kellemes munkamegosztás. :)
Amúgy kíváncsi lennék, ki hány magyar aranyra számít idén Párizsból?
Nekem most Montral és Peking rémlik fel, nem Helsinki, Szöul, vagy Barcelona.
És ha így lenne, és amiatt lenne, mert már nem nyomorgatják durván a gyerekeket az edzők és a szülők egy sportágban sem, akkor egye fene, nem olyan nagy baj.
Lényeg, hogy az oktatás színvonalában, innovációban, a gazdasági fejlődés ütemében, és ilyesmiben Magyarország megelőzi az egész világot... Ja, mégsem.
Hát igen, amiben a norvégok jót, az nemzetkarakterológia, nemzeti büszkeség, a gyermek érdekeit figyelembe vevő, sikerorientált, korszerű edzésmódszer, de ahol ők nem jók, de mi igen, ott a gyerekeket megbaszó, seprűvel verő alkoholista férgek verték ki a gyerekekből a teljesítményt.
"Márpedig a norvég olimpiai aranyak (210), ezen belül a 148 téli arany, biztos lehetsz benne, hogy nem kis arányban gyerekkori kemény munkával születtek."
.
Torna, úszás, műkorcsolya, ezek legendásan kemény gyerekkori edzéseket igényelnek, vagy legalábbis eszerint edzik a gyerekeket.
És ezeket már kisgyerekkorban el kell kezdeni, sok más sportágban ez nem ennyire sarkos követelmény, van, el lehet kezdeni később is, vagy éppen gyerekkorban elég a közepesen hajtós edzésmennyiség, nem túl nyomorgatva a gyereket, és középiskolában, vagy akár annak a vége felé is elég nagyon ráhajtani, akkor, amikor a sportoló már maga is el tudja dönteni, mit is akar.
De van pár sportág, mióondom, ami már gyerekkorban kükönösen brutál, például az a három... nem véletlen, hogy nem biatlonban vannak a gyerekkel kapcsolatban horror történetek, hanem pl. tornában, műkorcsolyában...
""Hát igen, és most soroljunk fel norvég tornász olimpiai bajnokot, vagy úszót, vagy..."
És vajon a magyar olimpiai bajnokok közül hányat ismernek széles körben külföldön?"
.
Nem kértem, hogy fejből sorolja bárki. :)
Azért írtam, mert úszásban egyáltalán nem volt norvég, tornában volt rá példa, 1912-ben, valami ma már nem is létező számban... A műkorcsolyára gondoltam még a három pont alatt, bár abban volt három aranyuk (1928/32/36), de az egyetlen névhez kötődik (Sonja Henie).
Ezek tipikusan olyan sportágak, ahol már régóta keményen nyomorgatják már agyerekeket is a későbbi nagy eredmények eléréséért... illetve, az edzőknek már gyerekkorú versenyzők esetében sem mindegy, hogyan szerepelnak a korosztályos versenyeken.
Szerintem nem véletlen, hogy ezekben a sportágakban a norvégok nem szórják az olimpiai bajnokokat, mert inkább a gyerekek érdekeit tartják fontosabbnak. Nyilván más spotágakban is el kell végezni a munkát már gyerekkorban, ha valaki sikeres akar lenni, de ez a három sportág különösen ilyen. És pont itt a norvégok nem is villognak az olimpián.
Ha szarok lennénk a sportokban, akkor mást sem hallanánk, hogy még a moldávok meg a kongóiak is jobbak nálunk, hát igen, a jobb gének és az edzői szürkeállomány, bezzeg. Na meg a nemzeti büszkeség, ott nincs megosztva, ott nem úsztatja az Orbán a kokárdát stb.
