Gyakran álmodom és gyakran álmodom érdekes, szürreális képekben.
Nálam is (és gyanítom, a legtöbb embernél) így van az álmokra való visszaemlékezés: mintha füstből kirajzolódna valami, amit megpróbálsz megfogni, de elillan.
Majd három éve vezetek álomnaplót.
Ébredés után lejegyzem, így sok olyan jelenet megmarad, amire rácsodálkozom nem is olyan sokkal utóbb: Jé, ilyet is álmodtam?
Vannak álmok aztán, amelyek bevésődnek -szépek, érdekesek, borzalmasak. De az ilyen esetek a ritkábbak.
Egy példa:
2021.08.20-21.
"Város
Kockakövek, aprók, 8-10 cm. Málló vakolatú falak, elhanyagoltság, de van egyfajta harmónia, kellemes itt sétálni.
Villanyoszlopok: zöldek (sötét olajzöld - furcsa, egyébként nem szoktam érezni a színeket), többről hiányzik a szervízfedél.
Helyenként (egy parkolóban?) kitörve néhány. A parkoló mögött villa, elhanyagolt kert.
A 20-as, 30-as évek hangulata. Valahol tudom, hogy Budapest, de semmi sem ismerős.
Találkozom egy sráccal. 8-12 között lehet. Váltunk néhány szót.
A házak előtt lomok, papírdobozok, azokat túrja fel. Sapkája is van, olyan simléderes.
Dolga van, valamit ellenőriznie kell.
Befordul egy szűk sikátorba, eltűnik.
Várok kicsit, majd tovább megyek. Már este van.
Újabb fedélhiányos villanyoszlop. Bevilágítok a nyílásba a telefonommal - semmi különös, egy vezeték csokiban, mint amilyet mi is használunk.
Mögöttem jött valaki - megijedtem, de nem foglalkozott velem. ’-Legalább a zseblámpát ismerik’ - gondoltam magamban.
Szükségem volt valamire - valaki segített: ’-Ez itt egy vegyesbolt, műszaki cikkek’ - mondja.
Furcsállom, semmi sincs kiírva, sötét van az üvegezett ajtó mögött.
Elhanyagolt a ház, egy beugróban, két emeletes. Málló vakolat, az ajtó- ablakkeretekről hámlik a festék.
Tényleg nyitva. Csodálkozom. Valóban műszaki bolt, de nem emlékszem semmire.
Sehol senki. - kiesik az éjszaka -
Reggel az emeleten vagyok. Kitárom az ablakot. Közben látom: duplán üvegezett, mint a lakótelepi ablakok, de kisebb a köz, talán 2cm. Az üveglapok között barna, talán műanyag (itt is élesen emlékszem a színre)
Kinézek: szélesen hömpölygő hatalmas folyam (Duna?)
Pillanatra megijedek, hogy az ár átcsap az ablakon. Az ablak előtt vízi jármű: csónaknak hatalmas, bárkának kicsi. Öblös, se evező, se vitorlarúd.
Éppen elragadja a partról a víz. A folyóban több hasonló sodródik, és elsodort farönkök.
Domboldal. Itt is macskakövek, végig.
A szélesebb utakon nem figyeltem meg, de azonkívül mindenütt ezt láttam.
A dombtetőn hatalmas épület, több tíz emeletes, mintha antenna lenne a tetején.
(Art deco stílusúnak hat: impozáns, nekem tetszik.)
Valahonnan tudom, hogy a városban sokan tiltakoztak, hogy a tulajdonos a legszebb helyen húzza fel a gyárát (’A lúdtalpbetétjét is itt csinálták, mondja egy hang.)
Az utca széles, az épület előtt kerítés, lombok: sövény, fák. Nem lehet belátni, csak a fák felett egy fémkupola, csövek, gépészeti berendezések. Nem ismerem fel a rendeltetésüket.
Az utcán ponyvával letakarva valami. Belesek a ponyva alá: Járművek: egy nagyobb, személyautó méretű, több kisebb, mint a Velorexek, de karcsúbbak, hosszabbak. 4-5 db.
’-Itt gyártják’ - mondja valaki. (mindig mintha hátulról, oldalról beszélnének hozzám. Soha nem látom, aki szólít. Az utcákon is csak árnyak voltak, nem sok. Kihaltnak tűnik az egész város)
’- Ilyesmi nálunk is van’ - felelem az ismeretlennek. Szerinte 10-20 millió darabot gyárthattak a típusból.
Álmélkodom. Rengeteg.
Tovább megyek, hamarosan szép kilátás a folyóra - nagyon széles, a túlpartot nem tudom kivenni. (mintha földek, mezők lennének. Komolyabb építmény biztosan nincs.)
Hegyek a magas épület mögött, de szerintem még ezen a parton."
