Az elgondolás kiváló volt. A kicsik az oviban töltenek 6-8 órát. Mindegyik megtanulja, hogy kezet kell mosni, és fogat, a vc használatot, akkor is ha nincs náluk viz. Egészségesen étkeznek, használnak evőeszközt, mondókákat , verseket tanulnak és bővül a szókincsük, játszthatnak szép játékokkal, azok i akiknek otthon nem telik. Van hinta és csúzda ami lötyköli az agyat.
Mi csúszott félre?
(legalább) Négy megközelítését látom a kérdésnek. Az akadémiai kutató aki ezeket a problémákat felszínre hozza, az állam aki előírja az oktatást és ezért biztosítania kell (kéne) a körülményeit, a tanár/tanító/kisdedóvó akinek ezt végeznie kell/kéne az adott feltételek mellett, és a szülő akinek csak egyetlen célfüggvénye van, a saját gyerekének a minőségi oktatása - _most_ (nem halaszthatóan).
Ha valaki társadalomtudós vagy politikus, annak valóban társadalmi szintű problémákban és megoldásokban kell gondolkoznia amik jó esetben is évtizedes projectek, míg a szülőknek néhány év (esetleg 2-3) alatt kell abból főzni ami van - nem járathatják a gyereket 10 év múlva oviba. Az óvónők (és tanarak) valami közbülső állapot, hogy megélni kell valamiből, jobb lenne örömtelibb és hatékonyabb munkával több fizetésért, de ha nincs akkor így is jobb mint földet talicskázni. Ebből aztán jön a kiégés.
Minden mindennel összefügg, az állami oktatáson az államnak lenne lehetősége változtatni de nincs rá pénz de esetleg komoly szándék se, amitől aztán beállnak azok a társadalmi következmények amitől később mégannyira se lesz pénz. Ha meg ez gyakorlatias értelemben senkit nem izgat, akkor marad minden így ahogy van, illetve romlik. Gyakorlatias értelem alatt azt értem ha nem akarsz vagy nem tudsz változtatni a szisztémán, és tökéletesen mindegy hogy miért nem. Kielemezzük, megértjük, kitalálunk tökéletesen működő kitörési pontokat és megoldásokat .... és minden marad ugyanúgy. Érdemes ebbe személyes energiát fektetni?
Személyes tapasztalatom ezt alátámasztja. Mi úgy oldottuk meg ahogy a vége felé mondja, hogy kimenekítettük az unokákat ebből az oktatási rendszerből, pontosabban már eleve azon kívül kezdenek tanulni kivétel nélkül. Volt néhány vegyes óvodai tapasztalatunk is, több rossz mint jó. De ami jó az nagyon jó, államiban is - az egyik nagyon jó azóta már Svédországban óv, az unokát meg Máltán óvják. Ahogy a hölgy mondja, ez még ront a magyar állami helyzeten, mert a problémások/problémák koncentrálódnak.
Hol található erről bármilyen információ, hogy hol, milyen kiválasztás alapján, milyen reprezentatív mintát vettek, amiből eme következtetést levonták?
