Törökországon keresztül érkezhettek Magyarországra az ukrán hadifoglyok és közülük csak egy beszélt magyarul – ez derül ki a Szabad Európa és a Kyiv Independent közös tényfeltáró anyagából. A Magyarországra szállított tizenegy ukrán hadifogoly közül tízen nem is magyarok, hanem magyaros hangzású vezetéknévvel rendelkező kárpátaljai ruszinok voltak.
...
Mint arról korábban már mi is beszámoltunk, öt hadifogoly azóta már visszatért Ukrajnába, a többi hatról azonban nincsenek információi az ukrán hatóságoknak. Magyarországi körülményeikről is annyit tudnak, amennyit a hazatért öt ukrán elmondott, miszerint egy kollégiumban tartották őket, ahol mindenáron meg akarták győzni őket a magyar állampolgárság felvételéről.
Azt mondták nekik, hogy hazatérésük esetén újra kiküldik őket a frontra, vagy pert akasztanak a nyakukba dezertálásért. A történteket ismertető ukrán hivatalos személyek ugyanakkor tartózkodtak attól, hogy a hadifoglyokkal kapcsolatban lévő személyeket a magyar állam képviselőivel azonosítsák.
A magyarok feltétele az, hogy magyar etnikumú, magyarnyelv-tudással rendelkező személyek legyenek. Ez elengedhetetlen feltétel: csak azokat fogadják el, akik az Ukrajnában élő magyar kisebbséghez tartoznak – fogalmazott az ukrán hírszerző. Mindezt vélhetően azért is hangsúlyozta ki ennyire, mert az előző körben átadott hadifoglyok közt (a híresztelések szerint) voltak olyanok, akik beszéltek ugyan valamelyest magyarul, de elsősorban nem magyar identitással rendelkeztek.
Gulyás Gergely a Magyarországra érkezett volt hadifoglyokról kifejtette, a Máltai Szeretetszolgálat tájékoztatta a magyar államot, de a kapcsolatfelvétel a máltaiak és az Orosz Ortodox Egyház között történt. Nemzetközi jogi szempontból az volt a kérdés, hogy az érkezők hadifoglyok-e, ezzel kapcsolatban egyértelmű tájékoztatást kaptak, szabadították őket, tehát nem hadifogolyként jöttek Magyarországra. Az ukrán államot ennek ellenére tájékoztatták arról, hogy az ukrán hadseregben szolgált, korábbi hadifoglyok vannak Magyarországon.
Másfél évük volt "kihasználni". Semmire nem jutottak. De - szerinted - pont '18 őszén, már az utolsó pillanatban lett volna a legjobb esélyük. :D Valóban fárassz mást!
(Ha lett volna valós esélyük, azt már korábban kihasználták volna. Hisz nem voltak hülyék.
De a valóság tanúsága szerint nem volt ilyen esély. Maradt hát egy utolsó, kétségbeesett próbálkozás, aminek - igen csak várható - kudarcát követően a németek elég gyorsan totálisan összeomlottak a frontokon is és a hátországban is. S szintén igen gyorsan összeomlott a Monarchia is.)
No, további jó ábrándozást és persze csakis otthoni múltátfestegetést.
«Gondolom, lassan azért felfogod, hogy ezzel az USA belépett a háborúba.»
Mintha már írtam volna neked az USA hadüzenetéről, tehát ennek ismételgetése teljesen fölösleges, mert képzeld el, elsőre felfogtam… 😊
Viszont úgy látszik, hogy ez nálad gondokat okoz, mert láthatólag képtelen vagy felfogni azt, hogy a hadüzenet és a harcokban való tényleges részvétel között időbeli különbségek is előfordulhatnak. És az USA esetében pontosan ez történt. Nem akarom ismételgetni magam, mert valószínűleg most sem fogod megérteni, de a németek éppen ezt a lehetőséget próbálták kihasználni. És, ha te ezt a tényt már sokadszorra sem vagy képes vagy felfogni, akkor joggal gyaníthatja az ember, hogy baj lehet a felfogólépességeddel, vagy szövegértési problémáid lehetnek. Ezeken viszont én nem tudok segíteni, ezért csak ajánlani tudom szakember bevonását, hátha még segíthet orvosolni a bajt… 😊
Amúgy meg valóban fölösleges itt napszámra kínlódnom veled – őszintén szólva már unalmassá is vált az értetlenkedésed – tehát ha nem veszed rossz néven, feladnám a veled való «társalgást»
"Washington február 3-án megszakította Berlinnel a diplomáciai kapcsolatokat, majd a Kongresszus február 22-én 250 millió dollárt szavazott meg, hogy felkészítsék az amerikai haderőt a háborúra.
Miután március végén a németek gyors egymásutánban négy amerikai hajót torpedóztak meg, a közvélemény már egyenesen követelte a hadba lépést. Wilson elnök április 2-án összehívta a Kongresszust, amely 1917. április 6-án hadat üzent Németországnak.
A döntés a 435 tagú Képviselőházban 373 igen és 50 nem, a 96 tagú Szenátusban 82 igen és 4 nem szavazattal született meg. Az amerikai törvényhozás december 7-én az Osztrák-Magyar Monarchiának is hadat üzent, a két házban ennek mindössze egyetlen ellenzője volt."
"amely 1917. április 6-án hadat üzent Németországnak": Gondolom, lassan azért felfogod, hogy ezzel az USA belépett a háborúba.
Valamint1: Nézz már rá egy XVII. sz.-i térképre, hol van Csehország, mekkora, s kik veszik körül.
S nézz rá a XVIII. vagy XIX. sz.-i térképre, hol van Magyarország, mekkora, s kik veszik körül.
Ha nem érted, hát nem érted, nem vagyok a fizetett töri magántanárod, hogy mindenáron kínlódjak veled.
Valamint2: az I. vh. kronológiájában - keress nyugodtan rá - ott vannak a békepuhatolózások, amiket betettem.
Hogy te ezeket nem hiszed el:D, a te dolgod, lévén nem vagyok az orvosod se.
S nyugodtan álmodozz és ábrándozz tovább, de egyedül.
Azt az állításod, hogy az amik már 1917 áprilisában beléptek a háborúba.
Szállítottak hadianyagot már korábban is. Szállítottak. folytatták.
Az a tény, hogy az amik segítették a Szövetségeseket, különösen az angolokat, az még nem beszállás a fegyveres harcokba. (lásd a mai ukrán helyzetet). A fegyveres harcokba az amik a hadüzenet után (1917.04.06.) csak 1918. Júniusában léptek be, tehát több mint egy év telt el a hadüzenet óta.
Ha már ennyire álmodozol, akkor ha a németek olyan jók voltak..., a végső pillanat '18 ősze helyett nem '17 nyarán kellett volna villámgyorsan győzni…
Ez nem álmodozás, hanem tény, és nem azujjammból szoptam, hanem olyanok is állítják, akik ezzel a témával brehatóan foglalkoztak.
„A központi hatalmak helyzetét tovább súlyosbította, hogy az Egyesült államok 1917-ben az antant oldalán belépett a háborúba, így a németeknek a nyugati fronton ha eséllyel akarnak győzelmet kivívni, még azt azelőtt kell megtenniük, mielőtt még az amerikai csapatok megérkeznének a kontinensre. Minthogy Oroszország 1917 végére destabilizálódott és különbékét kért, a keleti fronton felszabadult német erőkkel a végső győzelem gondolata a központi hatalmak részéről egy reális, elérhető célnak tűnt, hiszen a központi hatalmak mind a Balkánon, mind a keleti fronton győzelmet arattak, az olaszok visszavonultak, nyugaton pedig 1914 óta először a német csapatok létszámfölénybe kerültek a nyugati fronton.”
Te és a hozzád hasonlók hiszed/hiszik magad sokkal-sokkal különbnek minden környezőnél. Ami a történelem eddigi tapasztalatai, "eredményei" alapján jelenleg nem jött be.
Egyáltalán nem hiszem magam különbnek, csak más tanulmányokat is olvastam, amelyek egy kissé árnyalják az I.Vh. eseményeit (pl. a Szövetségesek kimeríthetetlen tartalékairól, legyőzhetetlenségéről, stb.). Ezzel szemben a zaz igazság, hogy már a Szövetségesek is a végét járták az amik hatalmas mennyiségű hadianyag szállításai ellenére is, és ha az amik tevőlegesen nem lépnek be az oldalukon a harcokba, akkor elvesztették volna a háborút.
A csehek is, a szlovének is egész jól megvannak. A szlovákok is lehet hogy majd úgy lesznek, kiderül, a horvátoknak meg nagy szerencséjükre ott a - dalmát - tengerpart. Mi meg bús ország lettünk.
Na ja...
Volt egy olyan helyzet, ami talán minden 500 évben adódik, és ezt kihasználták még akkor is, ha ezzel hullarablók lettek. De a történelem és a szerencse forgandó, és az is elképzelhető, hogy a következő alkalommal nem nekik fog kedvezni a szerencse...
Mondták már neked, hogy a cseh katonaföldrajz és magyar katonaföldrajz elég komolyan eltér?
És ezzel most mit is akarsz mondani?
Mint ahogy - a másik ábránd - a magyar és a török katonaföldrajz is különbözött, jelentős részben ezért volt reális esélye Atatürknek, míg nekünk meg szinte semmi.
Na látod ez az a már szinte dogmaszerű propaganda, amit te is szajkózol.
Nekünk ugyanis ugyanúgy megvoltak az esélyeink a területeink megvédésére, mivel nekünk is voltak hegyeink, folyóink, tavaink, stb., mint Kemál hadseregének, ahova veszély esetén vissza lehet húzódni vagy meglepetésszerű támadásokat lehet indítani. Tehát az egy sunyi bolsevik propaganda, miszerint nem tudtuk volna megvédei az országunkat a betolakodó területrabló szomszédaink ellen. Persze ehhez egy olyan miniszter kellett volna, akinek helyén vanaz esze és a szíve, nem pedig egy Károlyi féle félkegyelmű és tehetségtelen ember, aki a hazatérő magyar hadsereget leszereltette a haza védelmére való mozgósítás helyett.
Amúgy meg az 599 hsz-emben reagáltam a Monarchia béketapgatózásaira és az okokat is felsoroltam. IV. Károly próbált titkos diplomáciai utakon különbéke-tárgyalásokat kezdeményezni, de ha jól tudom ezzel lebukott a németek előtt. Az meg hogy 1916-tól ezek folyamatosak lettek volna, finoman fogalmazva is túlzás, hiszen 1917-ben még jól álltak a Központi Hatalmak.
Szállítottak hadianyagot már korábban is. Szállítottak. Tehát csak folytatták.
Ha már ennyire álmodozol, akkor ha a németek olyan jók voltak, a végső pillanat '18 ősze helyett nem '17 nyarán kellett volna villámgyorsan győzni, még mielőtt az USA már kiképzett katonatömegei is meg nem érkeznek? Hisz '17 februárjától az oroszok már sokkal kisebb veszély.
Valamint: Ugyan már. Te és a hozzád hasonlók hiszed/hiszik magad sokkal-sokkal különbnek minden környezőnél. Ami a történelem eddigi tapasztalatai, "eredményei" alapján jelenleg nem jött be. A csehek is, a szlovének is egész jól megvannak. A szlovákok is lehet hogy majd úgy lesznek, kiderül, a horvátoknak meg nagy szerencséjükre ott a - dalmát - tengerpart. Mi meg bús ország lettünk.
(Mondták már neked, hogy a cseh katonaföldrajz és magyar katonaföldrajz elég komolyan eltér? Tudod, akkoriban a Habsburgok még német-római császárok is. Azaz, a csehek, a viszonylag kis területükkel, szinte teljesen bekerítve általuk. Míg mi - s jóval-jóval nagyobb területtel - nem. (Lásd pl. török határ. Egy darabig még lengyel határ is.) Mint ahogy - a másik ábránd - a magyar és a török katonaföldrajz is különbözött, jelentős részben ezért volt reális esélye Atatürknek, míg nekünk meg szinte semmi. De, még egyszer, ha erre van szükséged, hát álmodozz nyugodtan. Viszont, még egyszer: S mindezek ellenére a csehek sem olvadtak be. Megvannak ma is. Azaz, végül eredményt hozóan reagálták le a helyzetet.)
Amúgy, ha szabad :D, megkérdezném, te mit is reagáltál arra - betettem -, hogy nem (a Bruszilov vagy bármi más miatti) egyszeri volt a '16 őszi béketapogatódzás, hanem onnantól kezdve folyamatosan újra és újra előjövő, mert látszott, s a józanabbak ezt fel is fogták, hogy nem fogjuk bírni. Vagy, ami nem tetszik neked, azt te fennsőbbségesen ignorálhatod? :D
Tehát akkor a 603-ban föltett kérdést nem tudod igazolni. Akkor maradjunk ennyiben!...
Nézzük a többit...
Azt kérdezted a 602-es hsz-edben, hogy 1849 és 1867 között létezett-e Magyar Királyság?
Megkaptad rá a választ, hogy igen, létezett!
Ez volt a passzív ellenállás időszaka, ami sikerrel végződött, mert az uralkodóház kénytelen volt a magyarokkal kiegyezni.
Ehhez mégcsak annyit fűznék hozzá, hogy Erdély közigazgatási különkormányzása már megtörtént sajnos a török kiűzése után, hasonlóan ekkor hozták létre a katonai határőrvidékeket is.
Összefoglalva: nem mondtál semmi újat, mert a magyarság éppen ezek ellen az önkényesen meghozott, magyarellenes Habsburg intézkedések ellen küzdött hol fegyveresen (lásd: Rákózi szabadságharc, 1848/49-es szabadságharc, Passzív ellenállás), ami nem volt jellemző a csehekre, mivel ők belenyugodtak a helyzetükbe, és szépen belesímultak a habsburg rendszerbe…
A hsz-ed többi részével nem érdemes foglalkoznom, mivel ugyanazokat a mellébeszélő, belemaqgyarázó, beleképzelő paneljaid ismételgeted, amelyek miatt már megkértelek, hogy ne tulajdoníts nekem olyan állításokat, amiket én nem mondtam...
"Ezek után a megmaradt területeket öt kerületre osztották .... eltörölve ezzel a régi vármegyerendszert. Eltörölték a megyék és a városok önkormányzatát is."
"Ennek első intézkedése az osztrák büntető és polgári törvénykönyv bevezetése 1853-ban. Ezzel kiiktatták a magyar szokásjogot a bírósági rendszerből."
"az oktatás nyelve is a német lett"
"Bevezették az osztrák adórendszert és szabályozást a magyar helyébe"
stb.
Ezek biztos Csehországban történtek 1621-ben.
(Amúgy, a csehek, mivel vannak, s saját államuk is van, megmaradtak, nem sikerült beolvasztani őket, s a Habsburgok végül csak közjáték lett - igaz, kissé hosszú - a történelmükben. Nálunk meg rövidebb. Szóval mitől is nincs ugyanannyi joguk? Ha meg van/volt, miért is akadályoztuk meg a kiegyezésüket, felerősítve ezzel kiválási szándékukat? Ugye-ugye, hogy súlyos hiba volt.)
De fantáziálj tovább nyugodtan, hogy '18-ban nyerhettünk volna, meg hogy mi végig mindent jól csináltunk, csak hát összeesküvés miatt ... (amúgy Hitlerék is ebből lettek, a németek jól harcoltak, "győztek" volna, csak hát az árulás, belső összeesküvés (náluk a' la zsidók) miatt mégsem ...),
ha te ezt szereted, erre vágysz, én nem kívánlak megzavarni ebben.
Az 1849 – 1867 közötti idő az elnyomás időszaka volt, de arról nem tudok, hogy a Magyar Királyságot felszámolták volna.
A magyar szabadságharc leverése után, az elnyomás idején, a magyar nemesség a passzív ellenánállást (rezisztencia) választotta (együtt nem működés az elnyomó hatalommal), ami Deák Ferenc nevéhez fűződik. A magyar passzív ellenállás sikeres volt, mivel az urakodóház 1867-ben kénytelen volt kiergyezni a magyarokkal.
«A deáki passzív rezisztencia időszakát két részre szokás osztani. Az első a bujdosás hónapjai után a kehidai birtokára visszavonult (1849. ősz - 1854. november 11.) időszaka, amikor a vidéki köznemesség gazdálkodó életformáját élte. Ezt az időszakot az intenzív társasági élet, a nemzeti kultúra ügyének helyi támogatása, oktatási és szociális ügyek patronálása jellemezte. Ebben a kehidai időszakában kereste meg őt, mint volt magyar igazságügyi-minisztert Anton Schmerling osztrák igazságügy-miniszter, és mint a legnagyobb hazai morális és politikai tekintélyt Szőgyény László, a magyar királyi udvari kancellária egykori alkancellárja (1847-1848). Anton Schmerling a politikai konszolidáció érdekében Deákot együttműködésre kérte egy új magánjogi szabályozást előkészítő bizottságban való közreműködésre. Deák azonban határozott nemet mondott, mivel német nyelvű válaszlevelében azt írta, hogy "A közelmúlt idők gyászos eseményei után oly állapotok között, melyek még jelenleg is uralkodnak, lehetetlenség, hogy én nyilvános ügyekben közreműködhessek". (1850. április 25.). (Ezt a mondatot az egész magyar és deáki passzív rezisztencia legfontosabb és legtöbbet idézett mondataként szokás idézni.) Deák levele azután nemcsak a címzetthez érkezett meg, de - nem tudni, hogy miként - közlésre került egy bécsi lapban is (Ostdeutsche Post), és ennek nyomán országszerte kézírással is terjesztették. A deáki együtt nem működés stratégiája ily módon az egész birodalomban ismertté vált.»
«…a Cseh Királyság léte is megfelel a történelmi tényeknek, nem egy kitalált, sosem, vagy csak töredék ideig létező állam volt.
Figyu, tőlem lehet Cseh Császárság is, mindenesetre Csehországkén és nem Cseh királyságként szerepel a térképen. Mindettől függetlenül én is olvastam valahol, hogy a Cseh Királyság 1918-ban szűnt meg, ami azért is ellentmondásos, mert a Habsburgok a fehérhegyi csatavesztés után tkp. felszámolták a Cseh Királyságot és örökös tartománykká tették, és eztán így szerepelt a különböző hivatalos okmányokban is, és nem mint Cseh Királyság...
«Az, hogy te nem tudsz, avagy nem vagy hajlandó tudomást venni a Premysl házról, Luxemburgi Jánosról, Károlyról és Vencelről…»
Már hogyne tudnék róluk (bár nem vagyok nagyon jártas a cseh történelemben), de ezek az uralkodók jóval a Fehérhegyi csata (1620) előtt éltek, amikor még létezett a Cseh Királyság…
„Az alig egyórás csatát a csehek elvesztették s ezzel 300 évre veszett el a cseh szabadság is.
A cseh rendek veresége nyomán a győzelmes Habsburgok a cseh területeket átszervezték és örökös tartománnyá nyilvánították. V. Frigyes kénytelen volt elmenekülni, s a protestánsoknak el kellett hagyniuk az országot.
Ferdinánd hideg és kiszámított kegyetlenséggel számolta fel a cseh rendek jogait. A felkelés 24 vezetőjét kivégeztette. A cseh nyelv helyébe a németet tette hivatalos nyelvvé, az állam igazgatása a német feudális urak kezébe került.»
„Mivel az USA már '17 áprilisában belépett a háborúba…”
Ezt tudnád valamivel igazolni?
Csak azért kérdem, mert az amerikai hadüzenet után megkezdődött a hatalmas mennyiségű hadianyag és a kb. 2 milliós állomány átszállítása Európába, ami jelentős időt vett igénybe. A német hadvezetés pedig éppen ezt a lehetőséget fölismerve úgy döntött, hogy a támadást azelőtt kell megindítani, mielőtt az amerikai csapatok bevethető állapotban kerülnek a nyugati fronton, mivel ezzel esélyt láttak a háború megnyerésére. A németek a támadási tervüket a gyorsaságra és a meglepetésre építették, ami be is jött. Az 1918 tavaszán megindított támadássorozat valóban meglepte a Szövetségeseket és zavart is okozott a soraikban. De mint már írtam, a német támadások addig volt sikeresek, amíg az amik be nem léptek a háborúba.
Mivel a hadianyag és az állomány átszállítása gyorsabban ment végbe, így az amik már 1918 nyarán be tudtak lépni a harcokba a Szövetségesek oldalán, és 1918 júniusában a franciákat támogatva sikerült megállítaniuk a németek újabb támadását. (Tehát az amik csak ekkor, 1918 júniusában léptek be a háborúba és nem 1917 áprilisában.) Ezután a németek még inítdottak egy támadást júliusban, de ez már akadozott, majd a Szövetségesek - természetesen az amik segítségével - ellentámadásba mentek át, ami a németeket visszavonulásra kényszerítette.
Tehát nem „fantáziálok” (ez a te szokásod), a németek ott tévedtek, hogy az amik rövidebb idő alatt át tudták szállítani a hadianyagot és az állományt Európába, és így hamarabb be tudtak avatkozni a harcokba, amivel hozzásegítették a Szövetségeseket a győzelemhez...
Képzeld, a Cseh Királyság léte is megfelel a történelmi tényeknek, nem egy kitalált, sosem, vagy csak töredék ideig létező állam volt.
Az, hogy te nem tudsz, avagy nem vagy hajlandó tudomást venni a Premysl házról, Luxemburgi Jánosról, Károlyról és Vencelről (bár Podjebrád Györgyről, akinek a lánya magyar királyné volt, mindenképpen hallanod kellett volna), Prágáról, német választófejedelmi jogokról, az a magánügyed, de semmin nem változtat ... :)
"A Monarchia béketapogatózásainak valószínűleg a Bruszilov-támadás, az olaszok kiválása - és talán a román támadás is - lehettek az okai.
Viszont – mint már írtam - ’17-re az orosz kiválással a hadihelyzet megváltozott a Központi Hatalmak javára, és ezzel a végső győzelem is elérhetőnek tűnt"
Fittyfenét.
Mivel az USA már '17 áprilisában belépett a háborúba, miből fantáziálod, hogy '18 őszén ne vett volna részt benne a nyugati fronton mind hadianyaggal, mind emberrel? Ha meg már tudod, hogy részt vesz, miből fantáziálod, hogy '18 őszén még győzhettek volna a Központiak?
A Monarchia béketapogatózásai '16 őszétől folytonosak voltak (lásd akár '16 december, '17 február, '17 március, '18 február, '18 szeptember, végül '18 október), nem csak egy pillanatnyi, időszakos elmezavar, vagy a pillanatnyi - lBruszilov - hadihelyzet hibás értékelése ...
Vajh miért is, ha - szerinted legalábbis - győzelemre álltunk? :)
A Monarchia béketapogatózásainak valószínűleg a Bruszilov-támadás, az olaszok kiválása - és talán a román támadás is - lehettek az okai.
Viszont – mint már írtam - ’17-re az orosz kiválással a hadihelyzet megváltozott a Központi Hatalmak javára, és ezzel a végső győzelem is elérhetőnek tűnt, amit az is alátámasztott, hogy a Központi Hatalmak mind a keleti fronton, mind a Balkánon gyűzelmet arattak, az olaszok visszavonultak, a nyugati fronton pedig 1914 óta először a német csapatok kerültek létszám- és erőfölénybe. De mivel – erről is már volt szó – az amik óriási hadianyaggal és létszámmal hadbaléptek a Szövetségesek oldalán, így a Központi Hatalmaknak már nem volt esélye a győzelem kiharcolására és elvesztették a háborút...
Olyat meg nem írtam sehol, hogy még ’18 őszén is úgy látszott, hogy nyerhetnek a Központi Hatalmak, úgyhogy ez ismét csak a te szárnyaló képzelgéseid egy újabb megnyilvánulásakét könyvelhető el... 😊
Ezek a címek csak arra utalnak, hogy a Jocó gyerek melyik országoknak tartományoknak, stb. volt a királya, hercege, fejedelme,stb. Mindenesetre itt van egy történelmi térkép, ami az 1815-ös bécsi kongresszus utáni Európát ábrázolja. Ezen a térképen hazánkkirályságként szerepel, ami megfelel a történelmi tényeknek, Csehország viszont nem. Az alábbi linken te is meggyőződhetez erről...
Ezzel kapcsolatban én tényleg másképp ismerem a történteket.
Én úgy tudom, hogy a Fehérhegyi csatában a csehek vesztettek (egyébként még 800 magyar is harcolt az oldalukon, sőt Bethlen Gábor is a cseheket támogatta, de elkésett a csatából). Mindenesetre a győztes Habsburgok ezután eléggé kemény intézkedéseket hoztak a csehek ellen. Megszüntették pl. a Cseh Királyságot, felszámolták a cseh rendek jogait, a területet is átszervezték, hivatalossá tették a német nyelvet és a Cseh Királyságot a Habsburgok örökös tartományává nyilvánították. Egyszóval fölszámolták a középkori cseh államot...
Ez azért teljesen más státusz, mint a magyaroké lett a török uralom alóli ún. «felszabadítás» után. A Magyar Királyságot nem számolták föl, továbbra is létezett, a Habsburg uralkodók csak úgy lehettek magyar királyok is, ha megkoronáztatták magukat a magyar koronával is, stb.
Természetesen itt is voltak próbálkozások, a Magyar Királyságot is föl akarták számolni, csak ez nem sikerült nekik, mivel éppen emiatt tört ki a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc, és ha el is bukott, de annyit elért, hogy megakadályozta a középkori magyar állam teljes teljes betagozódását, beépítését a Habsburg-Birodalomba. Ezzel az ország továbbra is meg tudta őrízni a viszonylagos függetlenségét, és a rendi alkotmánya, ha látszólaggosan is, de továbbra is fennmaradt...
Khm, azt ezek szerint nem tudod, hogy Csehország úgy lett az övék (bár korábban is volt már Habsburg eredetű cseh király, mint ahogy itt nálunk Albert és V. László is az volt), hogy Ferdinánd II. Lajos halálát követően magyar és cseh király lett. Azaz pont ugyanúgy, ugyanazon okból. Azaz, Csehország királya, s nem egy bekebelezett osztrák földé. 1621 után - elbukott cseh felkelés - pedig megvonták a cseh főnemesség jogait, de a Cseh Királyságot nem szüntették meg, az uralkodó ott továbbra is mint a Cseh Királyság uralkodója regnált. (Elbukott felkelés ugyebár nálunk is volt, nagy szerencsénk volt Pálffyval. No meg a lányával.)
Szóval nem hogy a horvátokkal, de - a kiegyezésig - mint ország, a Magyar Királysággal volt egyenlő jogállású a Cseh Királyság. "A Cseh Királyság 1918-ban szűnt meg, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott."
(Annyi csavar volt, hogy Mária Terézia cseh királynőségéhez nem kellett a cseh rendek beleegyezése, míg magyar királynővé válásához a magyar rendeké igen.)
Kicsit túl egysíkúan nézed a világot, ami, már bocs, de butaság ...
„Azaz, előre tudható volt, hogy - hacsak az antant nem nyer viszonylag gyorsan nélkülük is - belépnek..”
Ez csak egy minden alapot nélkülöző állítás, mert egyáltalán nem volt előre tudható a háború kimenetele. Ezzel azt is állíthatnád, hogy az amik azért adtak nagyösszegű hiteleket az angoloknak - kisebb mértékben a franciáknak -, mert már előre tudták, hogy nélkülük nem fogják megnyernia háborút, és így majd az ő segítségükre szorulnak. 😊
Azaz az amik éppen azért léptek be a háborúba, mert fennállt a veszélye annak, hogy nem látják viszont a hiteleik megtérülését, és ez nagyon fájt volna nekik. Ezt a tényt éppen az is bizonyítja, hogy még emberéleteket is képesek voltak áldozni ennek érdekében.
Tehát ittt te vagy az, aki nem érti vagy nem akarja megérteni az összefüggéseket….
„Ugyan már. :) Hányszor és hányszor hitte ezt mindkét fél a 4 év alatt ...”
Ez ismét nem érv, hogy ki hányszor hitte, hogy nyernek, mert ez nem hitkérdés!
A németek támadása ugyanis a tények alapján is sikeres volt, és ha nem lépnek közbe az amik, akik az ügy érdekében kb. 2 millió katonát és hatalmas mennyiségű hadianyagot szállítottak át Európába, akkor a Központi Hatalmak kerülnek ki győztesen a háborúból.
Nem tudom hogy kerül ide a Bruszilov támadás, de ezt, ha nagy veszteségek árán is, de mégiscsak sikerült megállítani. És természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy a ruszkik is hatalmas veszteségeket szenvedtek. Viszont a német támadást és előrenyomulást csak az amik segítségével sikerült megállítani, ami szintén azt bizonyítja, hogy a Szövetségesek erre már nem voltak képesek (lásd még a törökországi kudarcukat), és a „győzelmüket” egyértelműen az amerikaiak beavatkozásának köszönhetik...
