"igaz kereszténynek háborúznia, ölnie kell, hogy megvédje a kereszténységet."
Kirill védelmében csak annyit, hogy ehhez a történelem folyamán nem volt szükség egy szakmailag is ennyire tapasztalt szakértőre. Anno a legtöbb hitvallás földi szolgálói is megtettek mindent ez ügyben.
Még a római Pápák között is akadt, aki mesterfokon úzte ezt az ipart. Ha másra nem is gondolnék, ott
volt például az un. "Zaragoza-i", avagy "Tordesillasi" szerződés, amelyet, melyet VI. Sándor (leány-
kori nevén Rodrigo Borgia bíboros) hozott össze kora két leg-befolyásosabb európai uralkodójával, a spanyol és a portugál királlyal és amelynek jegyében sikerült szinte kiirtania közép,- és dél - Amerika őslakosságát. Hasonló volt a szándék kelet ,- és dél - kelt - Ázsia akkori orsazágaival és népeivel is, bár
azt a tervet nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, minden estre az elhatározás megvolt hozzá.
És innen kezdve (is) a legtöbb hitvallás (egyház) a lehető leg-odaadóbban vett részt az emberek egymás elleni háboruskodásának szentesítésében, legjobb esetben a szemlesütött semlegesség nyilvánításában.
Van tehát tapasztalat bőven és szándék is. A XX. század mindkét nagy világégése pompás sütemény
példa erre is. Az elsőben Európa minden egyes országának papjai - lelkészei szó szerint megáldották a kormányaik által indított - viselt háborúkat, míg a másodikban a szembekötős semlegesség dominált.
