Éppen itt volt az ideje. Sajnos a kamara elveszítette a szakmaiságát ami lett volna a célja. Jobban beleugrott a politikába, mint az arra hivatott pártok. Mégpedig a liberálisok szekértolóivá váltak. A fizetésüket meg az államtól kapják? (de, lehet az is, hogy egy "civil" szervezet is segít nekik---zsebbe) Mint látható az egész EU-ban.
Kevesebb mint egy hétvége elég volt a Fidesznek, hogy megalkosson egy hamis narratívát, amivel megindokolták az orvosi kamara kiherélését. Videónkban lépésről lépésre mutatjuk be, hogyan járatták le a hatalom emberei a Magyar Orvosi Kamarát.
„Elszöktem egy hétvégére Tamás fiunkkal Barcelonába. Ma este CampNou, El Clasico. Előtte a magyar törzshely, a Futballárium. És persze Gaudí…” – írta Novák Katalin köztársasági elnök a közösségi oldalán, ahol fotókat is megosztott a hétvégi kiruccanásról.
De szinte biztos vagyok benne, tudod mi(k)re gondolok.
De nem érdekes, nem akarlak meggyőzni semmiről, pusztán csak egyfajta megoldást vázoltam az általad feltett költői kérdésre. Nem gondolom, hogy valóban ne tudnál megoldásokat a problémára.
A mi kormányunk célja mindig a hatalom és a pénz volt a fontos,- nem pedig az ország felemelkedése,gazdagodása. Nem csak hozzá nem értés okán hanem tudatosan tették tönkre ezt az országot!
"Tavaly voltam hasi UH-n, akkor 19ezer volt, most 21ezer"
Érdekes az, amit itt írsz. A kerület polgármestere (Ő előtte gyakorló orvos volt) megállapodást kötött egy külföldi cég által Magyarországon, Budapesten alapított-működtetett képalkotó diagnosztika vizsgálatot vállaló eü. intézménnyel, hogy a munkájával tehermentesítse a kerületi szakorvosi rendelőintézetet és - háziorvosi betegtelását. Magam is igénybe vetten ennek a szolgáltatásait, elég rövid határidővel és díj-mentesen, mert az akkori szerzőfésben a kerület vállalta a díjak fizetését. A jelzett időpontban pontosan, várakozás nélkül fogadtak és nagyon készségesen és udvariasan végezték a munkájukat. A Nagyemyed - utcában működő inmtézményben kizárólag magyar személyzet (orvosok és szak-dolgozók) végezték a munkájukat. A másik eset ez évben szeptemberben történt. A kerületben működő kórházban szorultam kezelésre és ők küldtek el CT vizsgálatra ugyancsak a kerületben lévő és - szerintem ugyancsak magán-tulajdonban működő képalkotó diagnosztikai vizsgálatot végző céghez. Az eredmény totál megegyezett
az előbbiekben leírtakkal, számomra ugyancsak költségmentes volt és a személyzet itt is pontosan és felettébb udvaroasan végezte a munkáját. Az intézmény egész berendezés-halmazán, ami a munkájukat segítette, látszott, hogy a képalkotó diagmosztika legesleg - korszerűbb generációját képviseli minden, amelyet itt használtak. Euek voltak a legfrissebb tapasztalataim, de ezzel korántsem szeretném azt a látszatot kelteni, vagy éppen állítani, hogy Magyarirszágon, minden ilyen intézmény ilyen alapon, ilyen hozzáállással és ilyen felszereltséggel végti ufyanezt a munát. Lehet, hogy puszta szerencsém volt, ám
ennek ellentmondani látszott, hogy egyik helyen sem voltam egye - egyedül beutalt betegként. Sokkal inkább számosan várakoztak a vizsgálatu(ai)kra, ami nagyon kultúrált módon volt szervezve és zajlott.
"Úgyhogy a magán orvos kezeljen csak vasgolyóval a lábán havi X órát"
Nem súrún fordultam meg magán-szakrendelőben, de amikor ott voltam (vizsgálat, kezelés, vagy kisebb műtéti beavatkozás, esetleg ez-utáni kontroll okán),(legalábbis abban amű intézményben is - bejelentés alapján - folyamatosan jöttek a bejelentkezett páciensek és folyamatosan dolgozott a teljes személyzet.
Két alapvető differenciát találtam a kerületi szakrendelői és a magánintézményi rend és a beteg köözötti viszonyban (és ez Budapestre igaz), ahol - érthetően - az országos állapotot tekintve - a legeslegjobbnak tekinthetőek az állapotok, legalábbis ott, ahol én lakozom. Az egyik, hogy ha valamely szak-gyógyászati vizsgálatra, kezelésre, beavatkozásra, avagy éppen utólagos kontrolljára volna szükségem, elmegyek a területi szakrendelőbe, ahol a betegirányítás fogad és a kérelmem alapján ad egy lehetséges időpontot
ajánl fel, amikor fogadni képes. Ha nincs extra igényem (azaz például, hogy ahhoz a szakorvoshoz kérek időpontot, illetve alkalkalmat, aki rendesen, rendszeresen kezel. Ez esetben, nagy valószínüséggel, jóval távolabbi időpont lesz szabad a számomra, mert sok a beteg, ehhez képest kevés (és meghatározott az,
hogy ki a szakorvos, aki hetente max. egy - két időpontban rendel. És ez igaz egy egész rakás szakmára (szemész, fogász, diabetologus, urológus és még egy egész rakás más szakma. Így előfordulhat az, hogy hónapokra előre képes csak alkalmat találni a betegirányító ahhoz, hogy az általam kért szakna általam
kért gyógyító orvosát (aki ismeri a betegség természetét, aktuális állapotomat, stb., tudjon fogadni. De, amennyiben ez nem indokolt, azaz nem válogatok valami speciális szempont miatt a rendelkezésre álló szakorvosok között, úgy is több hetes, vagy hónapos távolságban lévő ajánlatot tud csak a betegirányító
tenni. Namármost, ha beteg vagyok, akkor a legtöbb esetben a hosszú várakozás nem valami előnyös az aktuális állapot szempontjából és leginkább, pont a beteg számára.
Fiatalok, fiatalabbak nyilván többnyire kevésbé érzik ennek a problémának a súlyát. Minél többször, több orvosi szakmát érintően, több alkalommal kénytelen valaki orvoshoz járni, annál inkább reális ez az ügy.
Én (sajnos) az utóbbiak közé tartozom, így jobban érint, mint egy 20 - 30 és talán - tán még egy 40 éves pácienst. Szóval ennek a problémakörnek is igen szubjektív a megítélése és az orvosok mellett, (akiknek
a hátán ez a legerősebben csattan), pont ez a páciensi kör lesz az, akiket a leginkább érinteni fog ennek
a rendeletnek és a követlezményeinek a nagyszerűsége. Nyilván általános sikert fog aratni közöttük (is).
A nem gyógyító orvos mehet külföldre. Ha nem lesz helyette senki ugyanaz az eredmény a betegek számára, de legalább nem kell érte fizetniük. Jobb esetben egy gyógyító orvos kerül a helyére aki javít a betegek egészségi állapotán.
