A rendszerváltás után 33 évvel, sajnos még mindig hatnak a korábbi kommunista rendszerek (Rákosi-Kádár) történelemhamisító, hazug propagandái. Ilyenek pl. a különböző olyan írások, tanulmányok, amelyek Károlyit még mindig előnyös színben próbálják feltüntetni, pedig a valóságban ettől jóval árnyaltabb a róla kialakított kép – hogy finoman fejezzem ki magam...
Ez is a tevékenysége része volt ennek a lezüllött hazaárulónak... ☹
Sztálin bábjai, a Komintern ügynökei: Károlyi Mihály, Károlyi Mihályné és a „magyar maffia”
„Magyar maffiának” nevezték azt a Moszkvának engedelmeskedő társaságot, amely a Tanácsköztársaság bukása után szétspriccelt a világban és vezető szerepet játszott a bomlasztásban és a különböző titkos ügyekben, kémek beszervezésében, társutasok megnyerésében. Maga Károlyi Mihályné is a Komintern ügynöke volt, férje pedig a kommunisták egyik legfontosabb nyugati fedőszervét, a „Világbizottság a Német Fasizmus Áldozatainak Megsegítésére” nevű társaságot vezette. Károlyiék egyébként egészen addig feltétlen hívei voltak a sztálini, rákosista diktatúrának, amíg az a „vörös gróf” kommunista barátait is elkezdte ledarálni. A titkos és ma sem ismert „magyar maffia” nyomában. (...)
Mátyás, Mátyás, értsd meg, hogy ez egy tisztességes, becsületes ember, nem olyan szarházi, akikhez a koalícióban hozzá vagyunk szokva, akik egy miniszteri tárcáért eladják az apjukat, anyjukat!"
Azért is nyitottam ezt a topikot erről a féleszű, hazaárulúvá züllött alakról, hogy akit érdekelnek a valós történelmi események vele kapcsolatban (és nem a több évtizedes károlyi-mosdató kommunista propagandahazugságok), az itt tájékozódhat. De amint láthatod, nem nagy az érdeklődés...
További részlet a kisfilmből, ahol kiderül, hogy a belgrádi egyezmény teljesen fölösleges volt, és amiben Károlyi megásta hazánk pusztulását. Nem szabad elfelejteni, hogy Károlyi és bandája akkor ment el Belgrádba, amikor hazánkat még nem szállták meg idegen, szomszédos hadseregek, és határai sértetlenek voltak.
"Károlyi igérete az volt, hogy az általa vezetett új demokrata és pacifista magyar kormányt látva az Antant majd szembe fordul szövetségeseivel, és garantálja területi épségét. A kijózanodás első állomása a belgrádi konvenció volt.
Károlyi külpolitikai lépései közül a legtöbb vitára okot adó lépés a belgrádi katonai konvenció megkötése volt, 1918. november 13-án. Károlyi Belgrádban két dolgot akart elérni: az egyik dolog az, hogy Magyarország számára kedvező fegyverszüneti egyezményt kössön az ottani francia tábornokkal, a másik dolog pedig az, hogy ezen keresztül elérje azt, hogy a kormányát a franciák vagy az Antant elismerje.
A belgrádi konvencióval kapcsolatban kétféle értékelés lehetséges: az enyhébbik az lehet, hogy a konvenció megkötése hiba volt, az ennél keményebb értékelés pedig az lehet, hogy ez az országgal szemben elkövetett rendkívül súlyos bűn volt, hiszen fontos katonai, stratégiai pontokat adott fel!
Tehát egy magyar - román fegyveres konfliktusban ott lett volna a Kárpátok gerince, és a Kárpátok gerincén lehetett volna a magyar hadseregnek védelmezni Erdélyt a románokkal szemben. A belgrádi konvenció feladta a Kárpátok gerincét és önként, mélyen beengedte a románokat Erdélybe.
Ugyanez a szerb hadsergről is elmondható. Egy magyar-szerb konfliktusban a hadászat törvényei szerint a Dráva-folyó és a Dráva-folyó mentén történő védekezés előnyoket adott volna a magyar hadsereg számára. Ehhez képest Károlyi aláírta azt, hogy a déli demarkációs vonal meghúzása révén a Dráván jóval túl léphettek be a szerbek, és olyan magyar városokat adott át Károlyi a szerbeknek, mint Mohács, Pécs és Baja.
A belgrádi konvenció világossá tehette mindenki számára, hogy Károlyi külföldi elismertségének híre, csak üres propagandafogás volt. Károlyi képességeit Bécsben sem tartották sokra. Erről árulkodik a kor lehíresebb pszichiáterének Sigmund Freudnak ezekben a napokban kelt levélrészlete, melyet magyar barátjának, Ferenczi Sándornak írt. Freud, így értetlenkedik: Vajon a politikai bölcsesség jelének tekinthető-e, hogy a sok gróf közül a legokosabbikat Tisza Istvánt meggyilkolják, a legbutábbikat Károlyi Mihályt pedig megteszik miniszterelnöknek?..."
Részlet a Tolnai Világlapja 1919. novemberi számából.
"Mit sajnált Károlyi Mihály?
Ki mert volna csak álmában is gondolni arra, ami Károlyi Mihály grófról, a magyar mágnásról kiderült, hogy ő volt minálunk a bolsevizmus édesapja? Pedig ő volt.
Nem szívesen foglalkozunk a proletárdiktatúra női szereplőivel. Mikor azonban e hitvány ember hitványságainak jellemzéséről van szó, olyan emberről, aki hazáját elárulta és végtelen nyomorba taszította, nem tétovázhatunk igénybe venni még asszonyoknak tanulékonyságát? sem. Otthoni viselkedése és beszéde sokszor jobban bevilágít egy ember lelkületébe, mint egész szereplése a nyilvánosság előtt.
Kun Béla tudvalevően a szovjetháznak elnevezett Hungária szállóban lakott, persze ennek legfényesebb lakosztályaiban, amint egy proletárvezérhez illett. Hogy konyhája, asztala fejedelmi volt, ezt talán nem szükséges bővebben méltatni. Mialatt a szegény elvtársak hasztalan futkostak egyik városi bódéból a másikba pár kiló krumpliért, addig a szovjetház lakói csak pecsenyéből ötfélét lakomáztak minden ebédre és vacsorára.
Károlyi Mihálynak a hazája elárulásáért kapott Júdáspénzből bőven lett volna kosztra, de mint látjuk, a diktatúra alatt a pénz még nem volt elegendő ahhoz, hogy valaki rendes konyhát tarthasson. Így történt, hogy ezekben a keserves napokban Kun Béláék meghívták Károlyi Mihályékat, hogy legyen szerencséjük ebédre, vacsorára, amikor tetszik. És gróf Károlyi Mihályék elfogadták Kun Béláék meghívását: rendes vendégek lettek a fő fő népbiztos elvtárs asztalánál."
Benes hazugságait, hamarosan Károlyi Mihályné is átveszi.
"Katinka 1924-es Chicagoban tartott előadásáról a Reiter ügynökség ezeket az intelmeket idézi: az a szikra, ami a világot lángba borította, Magyarországról pattant ki. Magyarország ma is vulkán, amely minden pillanatban kitörhet.
Részlet egy korabeli újságból:
"Mivel bolondítja Károlyi Mihályné Amerikát?
Károlyi Mihályné, amint ez köztudomású, hetek óta Amerikát járja, és propaganda előadásokat tart. Károlyi Mihálynéről lévén szó, bővebb értesülés nélkül is sejthettük, hogy ezeken a propagandaelőadásokon, milyen dolgokat mesél rólunk? Most aztán a Reuter-ügynökség jóvoltából, részletesen is mintát kapunk belőle. A Reuter-iroda a következőket jelenti Károlyi Mihályné chicagói előadásáról: Gróf Károlyi Mihályné előadást tartott a chicagói Külügyi Társaságban. Az előadás során a grófnéelmondotta, hogy az a szikra, amely a világot lángra lobbantotta, Magyarországról pattant ki..."
További idézetek a filmből - többek között - Károlyi "földosztásáról", ami a kommunista propagandának egyik "zászlóshajója" volt, holott a valóságban egy sunyi csalás, átverés volt az egész színjáték...
"A gróf kápolnai hitbizományát, amely arról rendelkezett, hogy ezen birtokai osztatlan közös családi tulajdont képeztek, nem adhatta el, ezért a törvények kijátszásával bérbeadta, jelzálogosította a Magyar Föld Részvénytársaságnak, így rengeteg pénzt kapott a bérletek után. Köztársasági elnökként ragaszkodott ahhoz, hogy a földosztást Kápolnán, azon a birtokon kezdjék meg, ahol ezt csak törvénysértéssel tehette meg. Egy korabeli újságíró így fogalmazott: kifelé önzetlen lovagnak mutatta magát. A hazai és külföldi sajtót elárasztotta tettének dicséretével, a nagy hűhó hátterében azonban csak szélhámos szemfényvesztés volt. Egy olyan banknak adta ő bérbe ezt a birtokot, amelynél ő is az igazgatótanács tagja volt, és nem volt az egyértelműen tisztázva, hogy az az adósság, ami emögött van, az kire testálódik. Ezt most a bank leírja veszteségképpen, vagy az új földbirtokosok mindegyike egy megfelelő részt magára vállal, ami azért nem lett volna túl szerencsés...
De nem állt sokkal jobban a regnáló hatalom a választások kiírásával sem. Károlyiék nem gondolták komolyan, hogy választásokat fognak tartani, ez az egyás közötti vitáikból, megbeszéléseikből egyértelműen kiderül. A kezdeti lelkesedés után, ami volt ugye Budapesten, egyre jobban kiábrándulnak az emberek a Károlyi kormányzatból, a közbiztonság hiánya- és a szociális problémák megoldatlansága miatt. Károlyiék biztosak abban, ha választások lesznek, akkor azt el fogják veszíteni...
Károlyi és felesége kimondottan szimpatizált az új hatalommal (Tanácsköztársaság).
Kun Béláék gyakran hívták Károlyiékat vacsorára. A pompás étkezések után Károlyi Mihályné nem egy órát töltött Kun Béláné szalonjában, aki erről így számolt be barátainak: tegnap nálunk volt Károlyi Mihályné, és azt mondta nekem, hogy Mihály nagyon sajnálja, hogy Bélával nem ismerkedett meg mindjárt 1918. októberében. Ha megismerkedhettek volna, Mihály már akkor magáévá tehette volna a bolsevizmus eszméit, és az ország öt hónappal hamarabb áttérhetett volna a proletárdiktatúrára. Természetesen Bélával a külügyi népbiztosság élén....
1920 márciusában Károlyi találkozott Benessel – aki megírta a „Détruisez l'Autriche-Hongrie / Romboljátok le Ausztria-Magyarországot” c. rágalmakra és hazugságokra épített könyvét -, és katonai segítséget kért tőle a Horthy-rendszer megdöntésére, majd a beszélgetés során megkérdezte Benestől hogy az ő vezetésével létrejövő demokratikus Magyarországgal szemben Csehország hajlandó volna-e a békeszerződés igazságtalanságait orvosolni? Benes igennel felelt. Az a Benes, aki négy héttel korábban, az igazsággal mit sem törődve Magyarországot** nevezte meg a világháború kirobbantásának legfőbb felelőseként. Károlyiék elhiszik, hogy Benes nem akar igazságtalan békét, ahogy ez Jászi emlékiratából kitűnik.
** Benes: „A magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számű legfőbb felelősének tartja. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknaka láttán, és megértette, hogy a háborút nem az egykori Osztrák-Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”
Az az idézetek nem feltétlenül szószerintiek, és időrendi sorrendben követik egymást...
"Károlyi neve eggyé vált a forradalom ígéretével. (...) Ha Károlyi kormányzását megnézzük közelebbről, papíron, elvekben a demokráciát és a jogállamiságot hirdették és a szélesebb jogokat, a gyakorlatban viszont pont az ellenkezője érvényesült.
Október 25-én Károlyi vezetésével megalakult a Nemzeti Tanács, amely magának követelte a hatalmat. (...) A Nemzeti Tanács és Károlyi Mihály támogatására a frontról érkező szökött katonák szovjet mintára megalakították a Katonatanácsot, amelynek vezetője az a Pogány József volt, aki hasonlóan Kunfi Zsigmondhoz 1919 márciusában nagy lelkesedéssel fogadta a proletárdiktatúra létrejöttét. (...) 1918 okt.26-án IV.Károly elhatározta, hogy Károlyit kinevezi miniszterelnöknek, és erről haladéktalanul meg is kezdte vele az egyeztetéseket. Azonban egy telefon hatására rövid időre minden megváltozott. A vonal túlsó végén Andrássy Gyula gróf, Duci bácsi beszélt. "Ha felséged kinevezi Károlyit, akkor jobb, ha engem bolondok házába küld, nekem akkor ott van a helyem!...
A lázongó budapesti tömeg hatására azonban, okt 31-én József főherceg mégis átadta Károlyinak a kinevezést. A főherceg emlékirataiban aznap este ez került: "Ezerszer jaj! Milyen iszonyatos szerencsétlenségbe fogja szeretett hazámat ez a vértelen, örömrivalgással telt forradalom még dönteni?! Három héttel elkésve küldtek ide, és már nem voltam képes a gátszakadást megállítani. Bizonyisten, nem akartam Károlyit!"
Az újonnan felállított kormány rögtön radikális intézkedéseket hozott. Kimondták Magyarország függetlenségét, majd néhány nap múlva kikiáltották a népköztársaságot is.
Károlyi maga nem volt egy jó operatív vezető, nem létezett kész programja, cselekvési terve, kész kormánynévsora sem. Semmiképpen sem mondhatjuk vezéregyéniségnek. Az utca embere, a tömeg, jól elmondott szónoklatokat, Károlyi hangzatos gondolatait ismerte, nem gondolta hosszan tovább, hova fog ez elvezetni, mindezt hogyan lehet megoldani háborúvégi körülmények között - szinte megmagyarázhatatlan eufória - bizakodott abban, hogy Károlyi majd mindent meg fog oldani. Éppen ezért még sokkal nagyobb Károlyi felelőssége, hiszen ha valakinek, akkor őneki 1918. október 31-én vagy november 1-én nagyon sokminden adott volt ahhoz, hogy az ország sorsán fordítani tudjon.
Károlyi nem egészen öt hónapnyi kormányzása alatt, semmit sem tudott megvalósítani ígéreteiből. Általános választójogot ígért, de kormányzása idején egyáltalán nem tartottak választásokat. Sajtószabadságot és demokráciát ígért, de uralma diktatúrába torkollott. Földosztást ígért, amiből csak egy propaganda esemény valósult meg, és békét ígért, amiből végül Magyarország megszállása lett.
Károlyiék megalkotnak 43 néptörvényt, de szinte egyiket sem tartják be.
Vagy azért mert nem tudják betartani, vagy azért mert nem is akarják betartani. Egyik ilyen példa a sajtószabadság kérdése. Bár a háború alatt bevezetett katonai cenzúrát megszüntetik, mindeközben több lap megjelenését megtiltják. És számos más intézkedéssel is akadályozzák a szabad véleménnyilvánítást. Összességében elmondható, hogy a Károlyi-kormány legtöbb, egyébként haladónak tűnő gondolata megrekedt a hangzatos kijelentések, a be nem váltott ígéretek szintjén. (...) A Károlyi-kormányzat időszakában több mint 1000 embert végeztek ki. Nem tudják konszolidálni a helyzetet, mindvégig életveszélyben vannak a magyar állampolgárok"...
A rendszerváltás után 33 évvel, sajnos még mindig hatnak a korábbi kommunista rendszerek (Rákosi-Kádár) történelemhamisító, hazug propagandái. Ilyenek pl. a különböző olyan írások, tanulmányok, amelyek Károlyit még mindig előnyös színben próbálják feltüntetni, pedig a valóságban ettől jóval árnyaltabb a róla kialakított kép – hogy finoman fejezzem ki magam...
