A King Crimson zkr. még 1969-es albumjában megláttatta milyen lesz majd a világ jövője, az "Epitaph" c. számában, amelyet akkor Greg Lake (1947-2016) énekelt:
https://www.youtube.com/watch?v=vXrpFxHfppI
Aki a szöveg magyar fordítását szeretné látni az nézze meg pl. itt:
https://www.magyar-dalszoveg.hu/lyrics/king-crimson-epitaph-in-the-court-of-the-crimson-king
(A még létező vájtfülűeknek - akik ismerik a számot - ajánlom még ezt a felvételt meghallgatni, amelyben 2:43-tól Lake, káprázatos hangjával, szinte szólóénekké zsugorítva, csaknem kíséret nélkül előadja a dalt, amelyet még - akaratlanul - a későbbi halálával is nyomatékosít:
https://www.youtube.com/watch?v=ssUWSiMlFBU
)
A "Sírfelirat" ijesztő módon időszerű!
Azt is kell tudni, hogy 1969 után (pontosabban az 1968-as forradalom lezajlását, és a világon való szétsöprését követően) egy 5 évtizeden át tartó, s nagyon vonzó, de hamis mázakkal takart kulturális tömegrombolás követett, mely az emberi kapcsolatok porrá zúzásával, a bizalmatlanság széles körű szétáradásával, s az egyéni élvezetek bálvánnyá emelésével járt. (A szakemberek ezt nevezik "Kulturális, Feminista és Szexuális forradalomnak", melyet helyesebb lenne inkább terrorizmusnak hívni).
A rombolás eredménye, hogy ezt a számot a fiatalabbak, és a most felnövő nemzedék képtelen értékelni (ugyanúgy mint az elmúlt évszázadok kulturális értékeit), s csak fehér hollóként akadnak azok, akiket egyáltalán megérint. Pedig pont őróluk szól, azokról akik beleszülettek abba a pocsolyába, amelyben csak nyomokban tűnik fel a sárba ragadva egy-egy szál rózsa.
Nehéz elképzelni, hogy mindez csupán spontán folyamat lehetett. Különösen nehéz, ha látjuk miként válik a legújabb nemzedék a számítástechnikai eszközökkel való visszaélésekkel egy könnyen manipulálható, s súlyos sérültségeket magával hordozó zombi tömeggé, melyet bedarál valami ismeretlen, és nem létezőnek kikiáltott lény.
S Lake - egy év múltán - az ELP-be kerülve folytatta pályafutását, ahol az 1973-as albumban (Brain Salad Surgery) a trió a "Karn Evil 9" három részes, futurisztikus víziójában bemutatta azt, amit az akkori nemzedék az "elgépiesedett világ" jövőképének vélt. S a koncerten a ma nevetségesnek látszó díszletek, ha nem is adják vissza e látomást, most - más formában - benne élünk, és szenvedünk tőle, noha azt hitetik el velünk, hogy jól érezzük magunkat általa.
Sokan gondolják úgy (még a legfelsőbb körök fölöttiek is), hogy itt már csak egy hatalmas durranás segíthet, amely mindezeket porig rombolja, hiszen a jelenlegi nemzedékből égetően hiányzó, képzett szakemberek - mind a rombolás okán, mind a helyi népesség durva fogyásából adódóan - már úgysem tudnák azt se működtetni, se tovább fejleszteni. Ez az évtizedekre szóló szakemberhiány, enélkül egy egekig érő világbotrány lenne, amely ízekre rombolná az évszázadok alatt felépült, és a legjobban működőképesnek kikiáltott kapitalista világgazdaságot (s vele együtt a másik pólust, a túlnépesedők asszimilációra képtelen hadát).
A valóság szerint így fest a VILÁG jövője. A többi csak bolondozó hattyúdal.
