A másik lehetõség, hogy olyan politkus nincs akinek nincs vaj a fején, innentõl kezdve ha valakinek ezek az infók megvannak, máris mûködik a "mágia". A legnagyobb mágus szerintem a Horn volt, anno simán tudta irányítani az MSZP/SZDSZ koalíciót, valószínûleg mert minden kis frakció vezérérõl tudott egy-két dolgot. Aztán, amikor a Gyurcsány nevû varázslótanonc próbálta ugyanezt, csúfos kudarcot vallott vele. Viszont szerintem Orbán szintén nagy mágus, neki is van sok-sok varázslat a tarsolyában.
Cirkuszi porondon sok minden lehetséges, videón pedig a Yoda mester simán kiemeli a mocsárból az elsüllyedt X-szárnyút, Uri Geller pedig eltüntet egy egész repülõgépet. Ellenõrzött körülmények, tudósok elõtt már érdekesebb lenne ez.
és aki látott, tapasztalt ilyet? az a baj, hogy azokban is kételkednek azok, akiket a dolog nem érintett. de mondom, nézd végig a videokat - sajna vagy nem, mind angolul van. afrika más világ, és tényleg sok értelemben az emberiség bölcsője.
Ha most tudsz egy olyan mágust mutatni aki ellenõrzött körülmények között meg tud szakítani egy villanykörtében egy izzószálat anélkül, hogy összetörné a körtét, vagy túláramot, esetleg más fizikai behatást (Pl. lézer) alkalmazna, akkor elhiszem hogy a dolog mûködik. Addig viszont pont annyira hiszek abban, hogy bármilyen mágus képes bármiféle természetfeletti tevékenységre, amennyire Pl. a mindenkori pápa vagy bármelyik pap, szent vagy szentkép csodatévõ erejében. Ezek a dolgok pont annyira mûködnek, amennyire hiszel bennük (placebo hatás bizonyítottan létezik).
Elméletileg el tudom képzelni, hogy létezhetnek emberek akik az akaratukkal megváltoztathatják a valóságot - igazából fogalmunk sincs a világot mûködtetõ mechanizmusról, ez akár lehet egy intelligens rendszer is (lásd Mátrix) ami megfelelõ módszerekkel manipulálható. Csak amíg nem láttam ilyet, addig kételkedem. Különösen, mert egész iparág alapul a szemfényvesztésre a profi bûvészektõl Uri Gellerig.
az is nagyon érdekes számomra, hogy a mágia, mágikus eszközök máig mennyire meghatározóak fekete zenészek karrierjében. linkeltem erről is cikkeket, riportot.
most nem az a kérdés, hogy számít-e a halottnak, hogy miért nyírták ki, ha egyszer már halott. hanem a részletek megértése.
eleve az egésznek az a lényege, hogy a mágia működik akkor is, ha az illető nem is tud a mesterkedésről. vagyis egyfajta tudomány. azaz vannak olyan törvényszerűségek, összefüggések, amik pszichésen és fizikálisan is hatnak az emberre, ha tetszik, ha nem, és igazolják a szellemvilág létezését. további kérdés, hogy miért irtják ezeket a praktikákat tűzzel vassal.
nem akarom belekeverni a képzelgő horoszkópolvasókat, vagy alkalmi félelemből vagy bosszúból manipulálókat, mert az nem mágia, hanem hülyeség. (persze a mágia számol a hülyékkel, sőt, gyártja is őket)
többek között azért van ez itt afrikára fókuszálva, mert ott ez a mai napig teljesen elterjedt, közismert, gyakorolt dolog. rengeteg hiteles beszámoló és dokumentum van a neten. lehet tájékozódni.
Nem tökmindegy a szerencsétlennek hogy miért nyírták ki? Az egyiket azért nyírták ki hogy varázsszert csináljanak belõle, a másikat meg azért, mert a valaki feljelentette hogy éjszaka látta amint seprûnyélen körberepülte a templomtornyot. És vagy azért jelentette fel mert rokon volt és örökölni szeretett volna, vagy csak mert jó középkori szokás szerint belesütötték a kenyérbe az anyarozst is, és mindenféle érdekeset láttak tõle. Pláne, ha még rá is ittak egy kicsit.
Ja, pont olyan agyhalott babona mint az összes többi vallás, különös tekintettel a zsidó mitológia különbözõ verzióira. Csak az afrikai sámánok egy-két albínót nyírnak ki, míg anno a keresztény inkvizítorok pár ezer "boszorkányt" égettek el.
Az afrikai örökséghez tartozók közül a fekete zene és a fekete mágia közötti kapcsolat soha nem szűnt meg.Gyerekkoromban emlékszem a londoni középiskolákban keringő hisztérikus pletykákra, miszerint a brixtoni rapper, Sneakbo macskává változhat, hogy kikerüljön a trükkös helyzetekből.Néhány rapper a helyi önkormányzat birtokain védőgyűrűket viselt, hogy misztikus erőket hívjanak meg, hogy megvédjék őket ellenségeik és a rendőrség kíváncsi tekintetétől.Az egyházak által gyakran démoninak ítélt gyakorlatokkal való foglalkozás az Afropopot egy közös titok rémületét kelti.A művészek elismerik referenciáik komolyságát, de fűszerezik a modern pop humorával és csillogásával.
satöbbi. az egyik alább linkelt beszámolóban, ahol a nő a sátánt a tökéletes zene megtestesüléseként jellemzi, beszélt arról hogy afrikában a befutott zenészek milyen mértékben állnak szövetségben a sátánnal. meg egyebekről is. tényleg érdekes.
"Történelmileg az afrikai gyökerű zenét mindig is betöltötte a spiritualitás.Fela Kuti 1971-ben nyitotta meg első élő helyszínét a nigériai Lagosban – a szentély néven.Szellemi utazásának csúcspontja során teljesen visszavonta a kereszténységet, felvette a joruba Anikulapo nevet, ami azt jelenti, hogy „aki a halált hordja a zsebében”.
Közel három évtizeddel később Erykah Badu Baduizm című albuma folytatta a hagyományt.Személye egy gyógyító matriarcha volt, míg a dalszövegeket áthatotta az Öt százalék nemzet nyelve, amely azon az elven működött, hogy minden fekete ember isteni.
A közelmúltban, a 2016-os Lemonade című albumának vizuáljában Beyoncé a 401 Orisha előtt – a jorubák közül – tisztelgett sárga Hold Up-os ruhájában, amely Oshun istennő arany ékességére int.Beyoncé azzal, hogy a világ színterére vitte az afrikai misztikát, megfosztotta ősi pogány címkéitől."
A varázslás és a boszorkányság között ugyanaz a kettősség létezik (néha félreérthetőbben) sok nép hiedelmeiben szerte a világon. A boszorkányokat egyaránt szürkület után tekintik különösen aktívnak, amikor a törvénytisztelő halandók alszanak. A hagyományos navajo hiedelem szerint, amikor egy boszorkány éjszaka utazik, egy elhullott állat bőrét viseli, hogy azzá az állattá változzon. Ezek a „bőrjárók” éjszakai találkozókat tartanak, amelyeken maszkon kívül semmit sem viselnek, holttestek kosarai között ülnek, és halott nőkkel érintkeznek. Egyes afrikai kultúrákban úgy tartják, hogy a boszorkányok kannibálok szövetségeibe gyűlnek össze, gyakran temetőkben vagy tűz körül, hogy lakmározzanak abból a vérből, amelyet a vámpírokhoz hasonlóan kivonnak áldozataikból. Ha elveszik a lelket az áldozat testéből, és birtokukban tartják, az áldozat meghal. A nyugati társadalomban a gyermekbántalmazással és a sátánizmussal gyanúsított afrikai boszorkányokhoz hasonlóan úgy gondolják, hogy a népi képzelet szerint vérfertőzést és egyéb perverziókat gyakorolnak. Néha, mint a keresztény hagyományban, rosszindulatú erejükről azt hiszik, hogy egy különleges kapcsolatból származnak egy gonosz szellemmel, akivel „egyezményt” kötöttek, vagy „állati ismerősökön” (asszisztenseken vagy ügynökökön) keresztül, például kutyákon keresztül gyakorolják. macskák, hiénák, baglyok vagy páviánok. Más esetekben úgy gondolják, hogy a boszorkány ereje a saját testében gyökerezik, és nincs szükség külső forrásra. A kongói zande és néhány más közép-afrikai nép körében e gonosz munkaképesség forrása a boszorkány gyomrában található, és ereje és hatóköre az életkorral növekszik. Csak úgy aktiválható, ha valakinek rosszat kívánunk, és így egyfajta kimondatlan vagy hallgatólagos átok. Ugyanakkor a Zande-ok úgy vélik, hogy a gonosz tetteket még hatékonyabban lehet végrehajtani varázslatok és bájitalok manipulálásával, valamint erős mágia használatával. Az antropológiai terminológiában ez technikailag „varázslás”, és így, mint Shakespeare Macbeth című drámájában szereplő „boszorkányok”, akik bájitalokat keverve és varázsigéket mormolva táncolnak egy edény körül, a Zande-gyakorlókat inkább „varázslóknak”, mint „boszorkányoknak” nevezhetjük. Sok afrikai kultúrában úgy tartják, hogy a boszorkányok öntudatlanul cselekszenek; nincsenek tudatában az általuk okozott betegségeknek, és elfojthatatlan késztetések hajtják őket, hogy rosszindulatúan cselekedjenek. Így azok, akiket boszorkánysággal vádolnak, de akik nem tudják, hogy rosszat kívánnak, könnyen feltételezhetik, hogy tudtukon kívül azt tették, amit nekik tulajdonítanak. Ez, a szuggesztiók és a kínzások hatásaival együtt egy olyan világban, ahol az emberek természetesnek veszik a boszorkányság valóságát, messzemenően megmagyarázza azokat a feltűnő bűnvallásokat, amelyekről Afrikában és másutt olyan széles körben számolnak be, és amelyeket egyébként nehéz megérteni. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ha a boszorkányok azt hiszik, hogy öntudatlan ügynökök, akkor általában nem ez a véleménye azoknak, akik áldozatul érzik magukat.
Bármi legyen is a hatalmuk alapja és milyen eszközökkel gyakorolják azt, a boszorkányoknak (és varázslóknak) rendszeresen tulajdonítják, hogy mindenféle betegséget és katasztrófát okoztak. A betegségeket, sőt a halált, valamint egy sor kisebb szerencsétlenséget rutinszerűen az ajtajuk elé állítanak. Afrika és Ázsia számos részén a járványokat és a természeti katasztrófákat boszorkányságként értelmezték. Sok kevésbé fejlett országban néhány boldogtalan jelölt esetében ugyanez a rosszindulatú befolyás magyarázza (legalábbis részben) a vizsgákon, a választásokon vagy az elhelyezkedési nehézségeket. Egyes afro-brazil kultuszok tagjai például úgy vélik, hogy a munkahely elvesztése nem a gazdasági körülmények vagy a gyenge teljesítmény, hanem a boszorkányság miatt van, és részt vesznek egy rituáléban, a „konzultációban”, hogy leküzdjék a gonoszt. Ősi és kora újkori európai társaikhoz hasonlóan azonban a modern afrikaiak és ázsiaiak, akik szilárdan hisznek a boszorkányság valóságában, nem nélkülözik a racionális érvelés erejét. Gyakori hiba azt feltételezni, hogy ezek összeférhetetlen alternatívák. A valóságban az események pragmatikus és misztikus magyarázatai általában párhuzamosan vagy kombinációban léteznek, de eltérő kontextusban és különböző szinteken működnek. Például antropológiai kutatások kimutatták, hogy a boszorkányokban hívő afrikai gazdák nem várják el, hogy a boszorkányság nyilvánvaló technikai hibákért számoljon be. Ha valaki összeomlik, mert rosszul építették, nem kell boszorkány megmagyarázni. Ha egy hajó elsüllyed, mert lyuk van a fenekén, vagy egy autó elromlik, mert lemerült az akkumulátora, a boszorkányság nem felelős. A boszorkányság akkor lép be a képbe, amikor a racionális tudás kudarcot vall. Megmagyarázza azokat a betegségeket, amelyeknek oka ismeretlen, a halál titkát, és általában véve a furcsa és megmagyarázhatatlan szerencsétlenségeket. Nincs tehát következetlenség a beteg afrikai cselekedeteiben, aki orvoshoz és boszorkánydoktorhoz is fordul. Az első a külső tüneteket kezeli, míg a második a rejtett okokat tárja fel. Ahogyan a beteg afrikai megelőző intézkedéseket tesz az orvos által előírt módon, ő is léphet a természetfeletti ellen. A boszorkányság elleni védekezés érdekében például a beteg amulettet viselhet, „gyógyszert” szedhet, fürödhet benne, vagy jóslást gyakorolhat. Hasonlóképpen a navahók „epegyógyszerrel” vagy homokfestményekkel védekeznek a boszorkányok ellen. Ha a megelőző intézkedések hatástalannak bizonyulnak a navahók számára, akkor úgy gondolják, hogy a boszorkány vallomása meggyógyítja a gonosz varázslatot, és néha kínzást alkalmaznak a vallomás kivonására. Sőt, az ókori és modern nyugatiakhoz hasonlóan a modern Afrikában és a világ más részein élő emberek, akik természetesnek tartják a boszorkányság valóságát, általában a természetfeletti erő más forrásaiban is hisznek – például az istenségekben és a szellemekben. A boszorkányság megmagyarázza a felmerülő problémát, amikor az ember meg akarja érteni, miért éri magát a szerencsétlenség, nem pedig valaki mást. Értelmet ad az élet egyenlőtlenségeinek: annak a ténynek, hogy az egyik ember termése vagy állománya tönkremegy, míg mások gyarapodnak. Hasonlóképpen a boszorkányságra lehet hivatkozni mások sikerének magyarázatára. Ebben a „korlátozott jó” forgatókönyvben – ahol implicit módon rögzített erőforráskészletről van szó, és ahol az élet általában bizonytalan, és kevés a felesleg, amelyet szükség esetén el kell osztani –, akik túlságosan kirívóan sikeresek, azt feltételezik, hogy ezt mások rovására teszik. szerencsés. A „boszorkány” tehát tipikusan az, aki önző módon többet akar, mint amit látszólag megérdemel, akinek törekvéseit és vágyait túlzónak és jogtalannak ítélik.
Itt azonban van egy szűk, kétértelmű határvonal a jó és a rossz között. Egyes afrikai népeknél a „boszorkányság” alapvetően sem erkölcsileg nem jó, sem nem rossz, és többek között a „boszorkányok” természetfeletti tevékenységei észlelt hatásuk szerint jó vagy védő, illetve rossz, vagy pusztító boszorkányságra oszlanak. A hagyományos és modern afrikai vezetők időnként védelmező „boszorkánydoktorokkal” veszik körül magukat, és úgy gondolják, hogy maguk is természetfeletti hatalommal vannak felruházva. Ez a pozitív karizma, amelynek a boszorkányság a negatív párja. A gyarmati időszakban ezeket az elképzeléseket kiterjesztették az európaiakra is, akiket a függetlenség idején a belga Kongóban és a brit Közép-Afrikában kannibál boszorkányként tartottak. Ez némileg ironikus volt, mivel a gyarmati rezsimek – misszionárius elődeiktől eltérően – nem hittek a boszorkányságban, és a boszorkányság vádjait illegálisnak minősítették a legtöbb szubszaharai Afrika területén – amit az utódrezsimeik nagyrészt megfordítottak. Ez a kétértelműség a jó és a rossz között a Mapuche, Chile őslakos népe körében is megtalálható. Úgy gondolják, hogy a fiatal nők elkezdenek varázsolni, és idős nőkből hatalmas boszorkányokká válnak, akik „rossz gyógyszert” használnak, hogy elérjék céljaikat. Összehangolódnak a gonosz erőkkel, és arra használják őket, hogy ártsanak vagy előnyt szerezzenek másoknak. A növények és állatok gyógyászatban való kiképzése és felhasználása hasonló a sámánokéhoz, akik „jó gyógyszert” és más mágiát használnak a gonosz erői ellen.
A jó és a rossz természetfeletti erő közötti különbségtétel relatív, és attól függ, hogyan ítélik meg az erkölcsi legitimitást. Ez világossá válik, ha a megidézett spirituális erőt alaposabban tanulmányozzuk. Számos leleplező afrikai esetben a boszorkányság lényegét jelző szó (pl. tsau a nyugat-afrikai tiveknél és itonga a kelet-afrikai szafváknál), az illegitim antiszociális tevékenység megtestesítője, szintén a megalapozott tekintély jogos haragját írja le, a gonosztevők átkozására alkalmazzák. Ez az alapvető ambivalencia különösen szembetűnő a haiti vodou-ban, ahol éles különbség van a zombikkal (egyes afrikai kultúrák hiedelmei szerint a boszorkányok ismerőseként azonosított lények) és a katolikusokkal azonosított jóindulatú láthatatlan szellemek között. szentek. A boszorkányság és a vallás közötti ellentét azonban mindig problémás: a halál után a rosszindulatú szellemek vagy hatalmak, amelyeket egy ős személyes hasznára használt, az illető leszármazottainak védőszellemei (lwas) halmozzák fel őket. A mágia tehát vallássá változott (annak az ismertebb folyamatnak a fordítottja, amelyben az elavult vallásokat utódaik varázslatként bélyegzik meg). Tehát minden a szerencsétlenség áldozatainak közösségének erkölcsi értékelésén múlik: megkapták-e igazságos sivatagjaikat, vagy indokolatlan a helyzetük? A boszorkányság és a varázslás csak az utóbbi esetben szerepel, ahol a érdemtelen szerencsétlenség erkölcsi filozófiáját adják. Ez különösen fontos azokban a vallásokban, amelyekből hiányzik a menny és a pokol fogalma. Ahol nem tud menedéket találni abban a megnyugtató hitben, hogy az élet igazságtalanságai a túlvilágon meg fognak igazodni, ott a boszorkányság valóban módot ad a felelősségvállalás vállrándítására és az igazságtalan sors megbékélésére. Ezen „azonnali” vallások szerint az igazaknak boldogulniuk kell, az igazságtalanoknak pedig el kell szenvedniük gonosz tetteik következményeit itt a földön. A pszichodinamika itt is leleplező. Azok, akik szerencsétlenségeiket boszorkánysággal értelmezik, gyakran hasonló eszközöket használnak, hogy felfedezzék bajaik forrását, amely gyakran ellenségeik rosszindulatára és féltékenységére vezethető vissza. Afrikában és másutt a megbabonázott személy egy jóstól kér segítséget, hogy megállapítsa a felelős gonosz személyét. A gyakran transzban lévő jós számos különféle technikát alkalmaz a boszorkány felfedezésére, beleértve a kockadobást vagy a Biblia vagy a Korán véletlenszerű felnyitását. A jóslás másik formája az, hogy mérget adnak be egy csirkének, és megemlítik a gyanúsított boszorkány nevét. Ha a csirke meghal, akkor a gyanúsított boszorkány. Bármi is legyen a folyamat, az eredmény mindig ugyanaz, a megbabonázott „áldozat” riválisai, jellemzően szomszédai, munkatársai vagy más versenytársai között találja meg bajának forrását. A vádak gyakran a közösségi konfliktus és összeférhetetlenség vonalát követik. Például Chilében a mapucsék és a szomszédos chilei parasztok közötti feszültséget az a vád árulja el, hogy a chileiek boszorkánysággal csalják meg a mapucsékat, és fordítva, a mapucsek arra használják, hogy kárt tegyenek a chileiek termésében vagy állatállományában. A navahók körében a legelők és a vízjogok vagy a féltékeny szerelmesek közötti versengés a boszorkányos vádak forrása. Egyes afrikai poligin társadalmakban ezek a vádak különösen elterjedtek a versengő társfeleségek között, de semmi esetre sem célozzák mindig a nőket. A sikeres vádak végső soron megkérdőjelezik vagy megszakítják a tarthatatlan kapcsolatot.
A mágia és a titkos társaságok fontos szerepet játszanak Sierra Leone és Libéria társadalmaiban. Minden társadalmi-gazdasági szinten megtalálhatók titkos társaságok, és érezhető hatásuk. Valójában mindenhol ott vannak: a politika, a kultúra és a vallás részei. A mágiába vetett széles körben elterjedt hiedelem és a boszorkányság elleni nyilvános küzdelem az egyik fő oka annak, hogy a titkos társaságok ilyen befolyásosak. Ezek a titkos társaságok gyógynövényeket és szertartásokat használnak a boszorkányság rosszindulatú hatalma elleni küzdelemre. A megbabonázott embereket vagy gyermekeket a speciális gyógyítók szakszervezetei üldözik – és alkalmanként meg is ölik őket, mert átkozták őket. A falvakban "bush"iskolák és táncoló ördögi szertartások vannak. Ezek a fotók egy misztikus közösség portréját mutatják be, amely hagyományos papokból, rejtett társaságokból és mágikus gyógyítókból áll.
Nem akarlak elkeserłteni, de szentem ezen a fórumon mindenki inkompetens a témába, ahogy én is. Max két oldalt olvastam róla, vagy max négy, az meg sztem nudli
nagyon erdekes a beszamoloja a satanrol. azt mondja, hogy olyan, mint egy tokeletes zenesz, nem kellenek hangszerek, mert a zene o maga. nagyon szep kinezetre, az az ijeszto rajta, amit csinal.
