Manchesterben voltam egy tanfolyamon. Hallottam ahogy a képzés alatt arról beszélgetnek, hogy "collapsed" stb... Az túlzás, hogy teljesen értettem volna, h mi történt/történik. Ebéd körül hálózathoz jutottam, és akkor láttam, hogy mi történt. Akkor már tudtam, hogy azon a hétvégén nem jutok haza repülővel. Így is lett. Valami csoda folytán eljutottam Brüsszelig, de onnan már nem jutottam hétvégén tovább. Aztán egy Budapestre tartó repülővel csak hazaértem pár nap múlva, soha nem felejtem el, alig voltunk a gépen...
Egy barátnőm telkén voltam, grillen sütöttünk mindent, ami süthető volt, szemezgettük az idei szőlőt és kóstolgattuk a tavalyi levét, ezért aztán a világot roppant kellemes helynek tartottam.
Hazamenve bekapcsoltam a rádiót. Bevallom, a Szabó családot akartam meghallgatni, és sehogy nem értettem, miért beszélnek egy közepes katasztrófafilmről. Bekapcsoltam a tévét, de még mindig nem értettem, illetve nem hittem el.
Belelelt némi időbe, mire rájöttem, hogy ez tényleg megtörtént!
Otthon, épp a Tilos Rádiót hallgattam, egy délutáni műsort, és ott bemondták az egészet... aztán néhány napig csak ez foglalkoztatott, de sosem gondoltam, hogy "inside job" lett volna...
De ahogy a topiknyitó írta, nem politikáról kell, hogy szoljón ez.
Ja, olyat is írt, valóban. De hogy amúgy miért nyitotta a tasztaltárs a topikot, arról talán ékesen tanúskodott az azóta nem véletlenül törölt 6-os hozzászólás is, talán láttad... meg a bennhagyott reakció, szintén pk1-től...
Délután az új tankönyekért mentünk édesapámmal, amikor a Juventus Rádióban röhigcsélés közepette(!!!) beszéltek a támadásról. Emiatt viccnek gondoltam. Utána a hírekben is bemondták, utána már elhittem. Hazamentünk és édesanyám ott ült meghülve a tévé előtt, amiben épp füstölt a torony. Pont utána mutatták a második becsapódó gépet is, édesanyám nem akarta elhinni hogy ez a valóság. 11 éves voltam akkor.
Először azt vettem észre, hogy szokatlanul nyugtalanok, idegesek az emberek. Aznap esti kiadása is volt Metronak (akkor még nem Metropol), késő délután már osztogatták az aluljárókban. Na, konteósok szeme most felcsillanhat: "hogy lehetett a rikkancsokat pár óra alatt megszervezni?"
Az Astorián lévő irodából indultam autóval a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő projektre. A rádióban hallottam. Azt hittem valami vicc, több helyen már beszéltek erről. Majd az ottani irodában ránéztem az index-re (2001-ben, hova máshova? :) ), ahol már képek is voltak.
Otthon, aludtam kora délután. Aznap jöttem el 6 munkanap után első melóhelyemről. Egy haverom ébresztett telefonon, hogy kitört a harmadik világháború.
Délutáni ügyeletben voltam az akkor még új munkahelyemen, és bár tilos, de bekapcsoltam a tévét és kb. minden csatornán ez ment, tehát rögtön leesett, hogy valóságos eseményekről van szó. 4 napig abban a hitben éltem, hogy arabok által vezetett repülőgépek becsapódása okozta a tornyok összeomlását. Aztán utánaolvastam a dolgoknak.
Az irodámban ültem. Átjött a szomszéd szobából két munkatársnőm, hogy nézzem már meg, mi megy a CNN-en. Néztem a füstölgő tornyot (még csak az első becsapódás volt meg), és azt mondtam nekik hótkomolyan, hogy nem tudtam, hogy a CNN újabban játékfilmeket is ad. Aztán felvilágosítottak.
9 éves voltam, anyám szülői értekezleten volt, apámmal és öcsémmel pedig elmentünk neki mobiltelefont venni (azt hiszem egy Siemens A35-öst vettünk). Apám engem kért meg hogy kapcsoljam ki a tévét, és pont akkor volt egy rendkívüli híradós bejelentkezés, azt még pont láttam indulás előtt hogy belecsapódik az első repülő az egyik toronyba. Arra már nem emlékszem pontosan hogy telefonvásárlás után otthon mennyire voltak követve az események, de mivel megvoltak az események, biztos ment otthon a híradó egész este.
Új munkahelyemen töltöttem az első munkanapomat, mikor hazaindultam, a főnököm utánam szólt, hogy otthon kapcsoljam be a tévét, mert valami balhé van Amerikában.
:-))