Éppen te vagy, aki tíz éve reggeltől estig keseregsz a "relativitás miatt zsákutcába futott fizika" felett.
A fizikusok csalárdsága felett, . . . stb., stb. felett. Ki se látsz már a saját megkeseredett fejedből. A sikertelen bús lelked dühét vetíted ki az egész tudományos világra, számlálatlanul szórva ránk a kihalási jövendöléseidet meg az átkaidat.
Ami nem csoda, hisz mint az ma kiderült, mostanáig abban a hiszemben éltél, hogy a Newtoni gravitációs egyenlet csak két testre érvényes.
Továbbá olyan gyenge felfogóképességeddel, hogy még azt a nyilvánvaló magyarázatot se vagy képes megérteni, amit elmondtam. Nem veszed észre, hogy mivel a nagy központi tömeg nélküli galaxisok Newton törvényei szerint sokkal kevésbé stabil képződmények, ezért hosszú távon ritkán maradnak egyben, vagyis mára kisebbségbe kerültek.
Azt eddig is tudtuk, hogy nincsenek neked semmiféle egyetemi szintű ismereteid fizikából és matematikából, de annyira ostobának azért nem gondoltalak, hogy ezen a gyerekes szinten rekedt a fizikatudásod:
"Newton gravitációs törvénye 2 test közötti vonzóerő nagyságára vonatkozik.
"Newton gravitációs törvénye 2 test közötti vonzóerő nagyságára vonatkozik."
Na az ilyen sületlenségekért nevetett ki téged eddig mindenki!
Newton gravitációs törvénye természetesen akárhány tömegpontból álló és akárhány testre vonatkozik. Csak te nem tudsz róla. Mert te csak azt az alapesetet ismered, amit az általános iskolában tanultál, s balga módon azt képzeled, hogy az egész Newtoni égi mechanika csak ennyiből áll.
Egy ekkora sügér persze kritizálhat, ígérgethet, vádaskodhat akármit, akárkiről, a világ csak nevet rajta.
Te mindig csak bolygó - hold rendszerekre tudsz hivatkozni, amikor azt bizonygatod, hogy lehetséges olyan stabil rendszer, aminek elemei nem egy égitest körül, hanem a saját közös tömegközéppontjuk körül keringenek.
S ez nem véletlen!
Mert Newton dinamikai egyenletei szerint kettőnél több elem esetén egy rendszer csak abban az esetben maradhat fenn hosszabb távon, ha valamelyik eleme lényegesen nagyobb a többinél, vagyis ha a tömegközéppontja közel esik ehhez a domináns elemhez. Egyébként három vagy több test mozgása annál gyorsabban válik kaotikussá, minél hasonlóbb nagyságúak a tömegeik. Ezért nem léteznek stabil csillaghármasok, vagy többesek, szemben a stabil kettősök nagy számával. Ha három vagy több hasonló nagyságú égitest kerül közel egymáshoz, akkor annak egyes tagjait vagy távolabbra röpíti a parittyaeffektus, vagy egyes párjai egymásba spiráloznak.
S ezt a kaotikus kifejletet elkerülhetetlenül hozzák magukkal a dinamika determinisztikus törvényei. A sok hasonló tömegű csillagból álló galaxisok stabilitása csak annak köszönhető, hogy az idők során létrejött a tömegközéppontjuk közelében egy domináns tömeg, amit éppen a csillagaik számos egymásba spirálozása hozott létre.
A legegyszerűbb esetben a gravitációs törvény és a körmozgés dinamikájának az ismerete kellene hozzá, de a kóklerfizikusnak ebbe már nem egyszer beletört a bicskája.
