Miért van az, hogy a címben szereplő szó egyáltalán értelmezhető az emberiség körében? Pláne miért van az, hogy időtálló, sőt -gyakorlatilag- pozitív értékkel van felruházva? Mit mond el mindez az emberiségről?
a csaj elmegy (ha nem rólam van szó), a hölgyet meg nem szeretem, mert szerintem lenéző. óvatoskodóan udvariaskodóan lenézi a nőt. de mindegy egyébként. de a lány, nő számomra normális megnevezés. csak az nem normális, hogy vannak nemek.
amúgy nem vagyok vagány egyáltalán. csak nem vagyok hülye, amivé a nőket szeretnék tenni. de erről szívesen beszélek másik topikban.
szerintem jó csávó vagy. csak játszod itt a bénát a bénáknak. :)
Na na, én nem egyszer láttam már 'érett nagyságát' az utcán, olyan csinos volt, hogy sok fiatalt megszégyenített -az én szememben!
De tény, hogy jelenleg öröm járni az utcán, utazni a tömegközlekedésen, mert a csajok izgalmas kánikularuhákban pompáznak! Az ember egyre-másra legeltetheti a szemét!
(Csak egy tökfej keresztény ide ne jöjjön "bűnös" címkéket osztogatni! :-))
Ha a 'hölgy' és a 'csaj' szó sem tetszik, akkor mi az, ami elfogadható számodra a női nemet illetően?
"...valószínű én fiúbb fiú vagyok nálad is..."
Hát ez lehet, mivel te valószínűleg az életben is "vagány" vagy, alólam viszont sok szituációban kicsúszik a talaj. Persze ezek a kicsúszások mindig a társadalommal, az emberekkel kapcsolatosak. Nem véletlen, hogy egyáltalán nem szeretem az emberiséget, illetve az embert, mint fajt! Sokszor úgy érzem, jobb szeretnék egy lakatlan szigeten élni, de legjobb lett volna meg sem születni!
há mer a fiatal csajok azér aggatnak magukra rongyokat, mert tudják viselni. majd ha megöregednek, akkor jobban törekednek a minőségre. hogy nehogy kiderüljön, hogy a ruha alatt már oszlani kezdtek.
Nekem fokozottan tetszenek a Hölgyek csajok, amikor "kiöltöznek"! Kosztüm (szoknyás!), kisestélyi, nagyestélyi, ill. az ezekre emlékeztető ruhák a hétköznapokban is!
(Ugyanakkor jómagam utálok öltönyt viselni, eszemet sem tudom, mikor volt rajtam utoljára. Szmoking meg még életemben sem... ;-)))
a csajokat sem szerettem régen. szerintem méltatlan a nőt lecsajozni. de mindegy, ez egy másik világ. ami engem illet, én nem látok semmi olyat, ami miatt venném a fáradtságot akármilyen kiöltözködésre. valószínű én fiúbb fiú vagyok nálad is.
Oké, csak nem tudtam, vajon akaratlanul is nem kevered-e a kettőt?
Amikor csak látok egy ruhát egy csajon, sok olyan dologról nem tudok meggyőződni, amiről írsz. Így marad a -nagyon is szubjektív- esztétikai szempont! ;-)
Vajon te mit értesz minőség alatt? Mert nekem ez a kijelentésed erősen ízlés szagúnak tűnik!
De, ugye, az ízlés szubjektív, a minőség pedig objektív kategória.
ha ízlést akartam volna mondani, akkor azt írom. a minőség az minőség. vagyis nem megy tönkre két mosás után, jó az anyag, jó a varrás. amikor kézbe veszed, már akkor érezni, hogy megadták a módját. a szabás, minta az egy másik dolog. az ízlés esetében nem tudom lehet-e egyáltalán minőségről beszélni.
"...Tegyük fel a kérdést. Mit akar(hat)nak és/vagy mitől félnek az aktuális divatot (legyen az akár kulturális szokás) folyamatosan követők?
Megfelelni? Netán kitűnni? Vagy ’csak’ beilleszkedni? Vajon ugyanoda, ahova a következő irányzatig is tartoztak, vagy (esetleg) szintet akarnak lépni? Mi a motiváció?..."
Egyetértek: Tegyük fel ezt a kérdést (az érintetteknek)! :-)
"...ez jóval összetettebb probléma(?), mint azt a folyamatosan változó divatirányzatok követői gondolnák… ha egyáltalán...."
Tegyük fel ezt a kérdést is! Gondolkodnak ők egyáltalán, vagy ösztönösen teszik?
"...nem követem a divatot. de valószínű az újdonság ereje az, ami hatással van. hogy fogékony vagy az újra, és tudod is viselni. meg pénzed is van hozzá meg minden..."
Divatmajmokról beszélek továbbra is: Szerintem nem az dominál náluk, amit írsz! Ugyanis ez a majomparádé népség nem csak vakon követi, amit mások kitalálnak számára, hanem ezt másoktól is elvárja, és ha azok nem teszik ugyanezt, meg is bélyegzi őket.
Aki csak örül az újdonságnak, az nem másokkal foglalkozik, hanem saját magával, a saját örömével. Szerintem...
"...milyen az az igényesség? a szoknyán túl..."
Nekem fokozottan tetszenek a Hölgyek csajok, amikor "kiöltöznek"! Kosztüm (szoknyás!), kisestélyi, nagyestélyi, ill. az ezekre emlékeztető ruhák a hétköznapokban is!
(Ugyanakkor jómagam utálok öltönyt viselni, eszemet sem tudom, mikor volt rajtam utoljára. Szmoking meg még életemben sem... ;-)))
"...MINŐSÉG. a ruhát meghatározza a minőség. pocsék minőségű ruha soha nem fog jól kinézni. engem az bosszant, hogy magyarországon nem létezik minőség. amennyire követem, ez pár év alatt kopott ki..."
Vajon te mit értesz minőség alatt? Mert nekem ez a kijelentésed erősen ízlés szagúnak tűnik!
De, ugye, az ízlés szubjektív, a minőség pedig objektív kategória.
"...mit számít neked hogyan öltöznek a hölgyek, hogyha kinyitják a szájukat és trágyalé folyik ki belőle?..."
Szerintem azon nők szájából, akik úgy öltöznek, ahogy nekem tetszik, ritkán folyik "trágyalé". Néha persze mindenki elfeledkezik önmagáról, elveszti a türelmét, de a "trágyalé", az szerintem inkább férfikategória, illetve amely nőkre is jellemző, ők ritkán öltöznek nőiesen. Kivéve talán pont azon kisebbség nőtagjai, akiket itt egy másik hsz.-ban megemlítettem. Náluk, mondjuk, eléggé gyakori a szoknya és a trágyalé vegyes alkalmazása. ;-))
"...de amikor valaki nem "viseli" a ruhát, azt nagyon nem bírom. a ruha passzoljon az ember lelkéhez. attól már eleve jobban érzi magát. az mindegy milyen, csak passzoljon. ez nagyjából már önmagában garantálja, hogy jól fog kinézni a szememben..."
Jut eszembe, nyugi, én sem lennék a te eseted, mert jó eséllyel sz@rul öltözködöm!
Sokszor nyűgnek érzem a ruhavásárlási kényszert, és ebbe félig már bele van kódolva, hogy nem is fog jól állni. Szerintem annak áll jól egy ruha, aki élvezetet talál nem csak a viselésében, de már a megvásárlásában is.
Sejtettem, hogy te "gatyás csaj" lehetsz, mert a "vagány csajok" általában ilyenek.
És valóban egy "vagány csaj" számomra lehet jópofa ismerős, kedves jóbarát, de a hormonjaimat ritkán piszkálja meg. Épp azért, mert túl fiús!
Azzal, hogy a szoknyát "esztétikus" viseletnek neveztem, csupán azt akartam mondani, hogy még véletlenül sem valami bősz, konzervatív hagyománytisztelet beszél belőlem, hanem csupán a szememet gyönyörködteti egy szoknyát, vagy egyberuhát (nehogy valaki egyenruhát olvasson! :-) ) viselő nő. Az pedig, hogy kinek mi gyönyörködteti a szemét, sokszor bizony ízlés dolga. Hát nekem ilyen az ízlésem, másé meg esetleg más... Nem kell ezt túlbonyolítani! :-)
A képhez: A cigány nőkben kétségkívül becsülöm, hogy jellemzőbb rájuk a szoknya viselése, mint a nem cigány nőkre, idehaza!
Az Isten vállalja a saját dolgait, az evolúció meg ne kedveskedjen nyalizzon Istennek. Az evolúció csak olyan dolog miatt érezze magát felelősnek amiért tényleg az
ne mondd már. szerintem jól néz ki. csak dolgozni nem lehet vele. tudod mi a ronda körömben? amikor egyes kultúrákban divat a férfiaknál, hogy a kisujjon (vagy az összesen) megnövesztik a körmüket. ráadásul sokszor koszosak is, és azzal piszkálják az orrukat vagy a fülzsírt.
Igen, magam is a divatról, mint az ember arra (mire is, a megújulásra?:-)) való folytonos igényéről, illetve annak miértjéről engedtem el néhány szarkasztikus(nak szánt, de ezek szerint félre érthető) gondolatot.
Az aktuális (tágabban értelmezett) divat követésére mutatkozó általános hajlandóság és igény, egyféle bizonytalanságot, nem mellékesen beilleszkedési/megfelelési kényszert sejtet.
Ez szöges ellentéte annak az általános vélekedésnek, hogy: minden ember egyedi, hovatovább szuverén, lévén saját akarattal rendelkezik; amit (jogában állván) érvényesítve, szabadon (retorziók nélkül) dönthet (kényelmi, praktikus megfontolások alapján), akárcsak az öltözékét és (az őt) kiegészítő tartozékokat/kellékeket illetően is.
Aki nem menő, az lemarad(t)
A (nem deklaráltan elvárt, de javasoltan ajánlott) divat, ebben az értelemben tehát egyféle puha, kollektívdiktatúra erőszak.
Tegyük fel a kérdést. Mit akar(hat)nak és/vagy mitől félnek az aktuális divatot (legyen az akár kulturális szokás) folyamatosan követők?
Megfelelni? Netán kitűnni? Vagy ’csak’ beilleszkedni? Vajon ugyanoda, ahova a következő irányzatig is tartoztak, vagy (esetleg) szintet akarnak lépni? Mi a motiváció?
Amikor már a hacukák, a hajzat és a szőrzet szabása és a megannyi (elvártan szükséges) kellék milyensége sem mellékes, az milyen egyéb (alapvető, mindazonáltal a divat létezése okán szerzett emberi) hiányosságokat tár fel?:-)
(…)
Ezért célozgattam (setén-sután) az előző hozzászólásban arra, hogy ez jóval összetettebb probléma(?), mint azt a folyamatosan változó divatirányzatok követői gondolnák… ha egyáltalán.:-)
