Mit gondolsz, milyen lelkület szükséges a lakosságot alkotó egyének részéről ahhoz, hogy a kormányzó hatalom diktatúraként tudjon működni?
Illetve milyen lelkület lenne szükséges ahhoz, hogy esélye se legyen felépülni egy diktatúrának?
Egy az univerzummal együtt rezdülő ember szent teret képez maga körül, kisugárzása nagy hatást gyakorolhat környezetére. Egy hétköznapi példával élve. Képzeljünk el egy hídfoglalást egy forgalmas városban, jelen korunkban, valahol a diktatúra árnyékában. A legnagyobb ereje még egy ilyen "tömegrendezvényen" is a csendnek lenne. Néma emberek, akik csak úgy leültek a hídra meditálni, zümmögni, mantrázni, rózsafűzért morzsolgatni, akik az ég felé tárják csendben a kezüket, és kérik az angyalok segítségét. Bolondok gyülekezete. talán sokan ezt mondanák De mégis fel tudnák ébreszteni maguk körül a szimpátiát szerintem, mert egy erőszakos helyzetben, a diktatúra és a megszorító intézkedések fogságában a békés lelki energiák mozgósításával próbálnak célt elérni...egy ilyen hídfoglalásban részt venni, ezt átélni, misztérium és földre szállt csoda lenne, szerintem:)
Jelen pillanatban a belső lelki energiák mozgósítását, az univerzummal való harmonikus, békés lelki-szellemi együtt rezdülést, a lelki fejlődést, a vallási bölcseletek felfelé irányuló megértését és alkalmazását, vagyis megélését látom az egyén számára legcélravezetőbbnek. Jó, ha társakat is kap mellé a megértésben és a megélésben. Kívül legyen bármekkora vihar, belső tartásunk, önfegyelmünk, önmérsékletünk, és a lelki iránytűnk segít abban, hogy egy süllyedő hajón is túlélők lehessünk.
A több nickűségről semmiféle kritikát nem fogalmaztam meg, csupán arra utaltam ezzel kapcsolatban, hogy ezért nem vagyok egészen biztos, hogy veled tárgyaltuk már ezt az az OFF-olás témát, noha úgy sejtem, igen.
bocsika, jogom van megitelni az intezkedesuket az alapjan, amit tapasztalok, illetve az egesz index forum mukodtetesevel kapcsolatban. hiszen ok hagynak jova olyan moderatorokat, akik szexista, nogyalazo kommentekkel arasztjak el a feminista topikot is pl, a pedofiliarol nem is beszelve. ez az index szellemisege. ha te eddig nem jutottal el, akkor vegyel vissza magadbol, es elmelkedj, mielott szora nyitod a szadat.
a soknickuseg bun a te nagy eszed szerint is? mekkora egy sunyi kis demon vagy te. simulekony alszent.
nem tudlak követni. azt kerdeztem, hogy te azert vagy ilyen alazatos a helyi diktatorokkal, mert egyetertesz veluk? amit furcsalnek, hiszen olyan nagy on- es igazsagerzeted van. eleg regota forumozol, talan tekints bele a feminista topik tartalmaba pl, hogy lasd milyenek a helyi diktatorok. ajanlom ezt javorf.. nak is, hogy tudja mirol beszel.
Tudod mg mi is segíti az embert a diktatúrák árnyékában? Ha talál egy társat maga mellé, akivel egy követ fújnak.
Ketten később bevonzanak egy harmadikat. Hárman felkeltik másik három ember érdeklődését. Hamarosan háromszor hárman, majd harmichárman lesznek. Százháromig meg sem állnak.
Kicsit megpihennek, rendezik a soraikat, aztán felduzzadnak háromszázra, mint Thermopylénél. Maguk is csodálkoznak, amikor hirtelen háromezren lesznek. Meg sem állnak ötezerig.
Az ötezer ember megötszörözi magát. Így szeretheted meg diktatúra idején a matematikát.
Régi, általános szokásom szerint egy másik topicban elhangzottakra reagálnék máshol, ezúttal éppen itt, hogy az eredeti helyen ne OFF -oljunk!
A linkelt hsz. ugyanis -véleményem szerint- kiválóan prezentálja a vagy nagyon primitív, mondhatni kétbites "gondolkodást", vagy nagyon rosszindulatú! Vagy esetleg mindkettő egyszerre...
Miért tartom annak?
Mert kiforgatja az ember szavait, azért, hogy belerúghasson valakibe!
Egyébként meg pont, hogy a konformista-konzumidióta zombik agymenése szokott hasonló lenni, ezért van helye ebben a topicban, szerintem.
Mit tartok tipikusan konformista-konzumidióta zombi okoskodásnak?
Hát azt, amikor bizonyos polgárok bizonyos ellenérzéseit, amelyeket azok az általuk sérelmesnek, igazságtalannak tartott intézkedésekkel szemben nyilvánítanak ki, az ilyen zombik a teljes anarchizmussal azonosítják.
Egy tipikus példája az ilyen zombi megnyilvánulásnak az, amikor az igazságtalannak tartott intézkedések miatt háborgó polgártárs fejéhez azt vágja a zombi, hogy "akkor te a KRESZ szabályait is hülyeségnek tartod, és ha rajtad múlna, be sem tartanád"!
Az ilyen zombi ezzel csak a saját kétbites "gondolkodását" prezentálja, mely szerint van a hatalom, aki szabályokat hoz, és van az állampolgár, aki köteles azokat maradéktalanul betartani!
Az ilyen zombi szerint, aki egy szabály ellen lázad, az az összes többi ellen is azt teszi, nincs más, közbenső lehetőség!
És itt jutunk vissza a topic címében feltett kérdéshez:
A zsarnoki, diktatórikus hatalom mindig imádja az ilyen zombi alattvalókat, akik nem tudnak különbséget tenni, de nem is igényük, hogy megkülönböztessenek egyik szabályt a másiktól, illetve jót a rossztól!
Az ilyen zombi "morális értékrendje" kimerül annyiban, hogy az engedelmesség jó, a lázadozás pedig elítélendő! Ezzel a kétbites zombi értékrenddel pedig automatice baráti jobbot nyújtanak mindenféle aljas és zsarnoki hatalomnak is!
Pfff... Utolsó kérdésedet inkább így szoktam feltenni:
- Miért, jó élni..?
Látod, egyetlen vesszőcske a különbség, mégis más lett az értelme.
Ahogy célzol is rá, meg épp ma máshol is olvastam, ahhoz, hogy az ember empatikus és szeretni tudó legyen, az kell, hogy szabadnak érezhesse magát!
Na már most, visszautalva a korábbiakra, vajon hogyan érzi magát az ember egy olyan társadalomban, ahol az emberek még véletlenül sem empatikusak, ám a szabadság még csak nem is igényük. (Csupán az az igényük, hogy az állam gondoskodjék róluk, és vezesse őket!)
Ez olyan döbbenetesen lehangoló, márpedig pont ilyen társadalomban élünk. És a jelek szerint nem csak mi, hanem az egész ún. "fejlett Nyugat".
A diktatúra szorongatásában meg kell tanulni naponként túlélni. Meg kell tanulni napról-napra, akár óráról-órára túlélni. Ehhez szerintem ki kell dolgozni a saját túlélési technikánkat.
Akár tételszerűen felsorolni magunknak.
Túlélési technikáim:
1.
2.
3.
Nálam előkelő helyen szerepel egy fontos kérdés, amit érdemes magunknak szerintem minden nap feltenni: Miért jó élni?
Az sem mindegy, mennyi mozgásteret hagynak egy embernek. Mennyire érzi szűkösnek a lehetőségeit. De ami leginkább nem mindegy, hogy az ember belülről hogyan éli át mindezt. Belül mindig érdemes azon dolgozni szerintem, hogyan tágíthatja egy ember adott szűkös lehetőségek között is a maga mozgásterét: lelke szabadságának megőrzése, reménysugarak észrevétele, kiútkeresés, a lelki önazonosság megőrzése, saját értékrend megtartása.
Ebben segíthetnek a napi rítusok: sorra venni, kire számíthat az ember, felírni a jó élményeket emlékeztetőnek, ezeket felnagyítani magunkban. Problémák őszinte átbeszélgetése, közös megoldáskeresés. Hívő embernek közvetlen kapcsolatkeresés Istennel, Isten szólongatása. Reggeli ébredéskor tudatosan átélni valami lelkesítőt: természet szemlélése, jó kávé kortyolgatása, ismerősök, barátok ébresztése telefonhívással, üzenetküldéssel imádkozás.
Mindemellett folyamatosan dolgozni kell magunkban azon is, hogy a külső korlátozás ellen mit is tehetnénk. Tehát nem lehet mindenáron hagyni, hogy a diktatúra napról-napra kisebb mozgásterületre szorítson vissza, ha nem látszik esély, akkor is keresni kell az esélyt, mert ha nem keressük, még a megtalálhatót sem vesszük észre... jó, ha hinni tudunk benne, hogy esély márpedig mindig volt és mindig is lesz:))))
Az elidegenedés oka természetesen az öncélúság és az önérdek.
Minél nagyobb a szükség, vagy a kényszerítő erő egy közösség feje felett a diktatúra árnyékában, minél nagyobb az elnyomás, a fojtogatás, annál erősebbé válhat a közös érdekből történő összefogás.
Prés alatt az ember ösztönösen is a túlélésre hajt.
Amikor valaki már azt érzi, hogy a hullámok menthetetlenül összecsapnak a feje felett, és egyetlen esélye a túlélésre, hogy összekapaszkodik egy másik elnyomott, közvetlenül mellette, a tajtékos vízben evickélő emberrel, és csak akkor menekülhetnek meg, ha együtt, egymást segítve úsznak, olyankor az ellenségébe is képes belekapaszkodni az ember. Így válnak az ellenségek őszinte barátokká a bajban:)
Azt gondolom, egy valódi közösség alapja az őszinte együttérzés és a segítőkészség kellene, hogy legyen.
Tetszenek ezek az elvek (noha, mint már több helyen is írtam, az ellenség szeretete számomra egyelőre lenyelhetetlen falat)!
Ellenben keresztény gyülekezeteket csakis ebben a formában tudnék elképzelni, a mai termèszetellenes felállások helyett. (Pár éve itt, a 'Vallfil' -en, 'Friss szél' olvtárstól kaptam egy linket, ahol mindez teológiailag volt alátámasztva.)
Egy-egy ilyen csoport már önmagában is védettséget jelenthetne a társadalmat átitató, különféle, akár kormányzati segítséggel is terjesztett demagógiákkal szemben.
És -pl. talán- a 'Ketni' olvtárs által gyakran felemlített, az emberek egymástól való elidegenedésével járó, káros, tömegtársadalmi hatásokat is csökkenthetné, legalább is az érintettek körében.
A kenyérfogyasztásról kicsit másképpen vélekedik Schmitt Jenő 1899-ben:
"Egy család, egy lélek kell, hogy legyen a testvérek köre. Mindegyik mérsékletes józan életű és szelíd minden egyes ember iránt, bárki is legyen az, vele szemben erőszakot ne alkalmazzon, de ujjara;. se érintse. De bátran vallja a világ előtt a fenálló rend állati erőszak elvének az aljasságát és a krisztusi szelídség egyedüli fenségét. Visszás ügyeiket maguk közt a testvérközösségben intézzék el békésen és ne perlekedjenek hatóság előtt, mert ez az erőszakhatalom elismerése és gyakorlása. Alkossanak fogyasztási és termelő szövetkezeteket. Gondoskodjanak azokról, akik sajáthibájuk nélkül keresetnélkül vannak. Ne legyen henyélő, de ne legyen éhező ott, ahol a testvérek kenyerüket megosztják avval, aki szenved a szent ügyért küzdve. Ëz nem kegyelem, amiben részesítik a testvérek, hanem szent kötelessége a szeretetnek. Ha másképen gyülekezni nem tudnak, (mert vallási czélból a törvény értelmében minden bejelentés nélkül is szabad gyülekezni) minden zsarnok és törvénytelen beavatkozással szemben a menekvés a családi tűzhely. Azért oly fontos, hogy a családdal és az élet minden mozzanatával forraszszuk egybe szent eszménket, azaz hogy vallássá tegyük. A hatalom feloszlathat kongresszust, népgyűlést, országgyűlést, egyletet, de fel nem oszlathatja a család szentélyében és a szívek mélyébőn a nép szabad vallási öntudatában gyökerező testvérközösségei. Ám dúlja fel ezt a családi szentélyt, ám dúlja fel a holtak koporsóját is! Ez a testvérközösség a kő, melyen mindössze fog zúzódni, ami vele összeütközik: össze fog tömi ezen a sziklán a mai világ egész alkotmánya."
Egy másik topicbeli bejegyzésemmel párhuzamosan itt is felvetném a megállapítást, ami természetesen nem tőlem származik, hanem egy amerikai médiaszemélyiségtől:
- Az emberek többségénél a szabadság, mint olyan, nem bír olyan döntő fontossággal, mint a gondoskodás! Tehát ha egy adott állam, rendszer, hatalom gondoskodik az ember mindennapi szükségeiről (evés, ivás, lakhatás, szórakozás), akkor a szabadság kérdése csaknem mellékessé válik számára.
Hát ilyen lenne az ember lelkülete? Sok mindent megmagyarázna!
No meg útmutató a hatalom emberei számára is, hogy mit kell biztosítania a plebs számára ahhoz, hogy az a továbbiakban ne akarjon beleszólni a "nagyok" dolgába!
...Tulajdonképpen nem újdonság, már anno is megfogalmazták: "Cirkuszt és kenyeret!"...
Hát, ja, de ha élvezzük az amerikai filmeket, az amerikai tévé-sorozatokat meg az amerikai zenét, akkor talán azon se csodálkozzunk, hogy az amerikai kultúra más aspektusaiban is eljut Magyarországra.
