A Zindexfórumnak nincs közéleti trsdlmi szekciója. A trsdlmi folyamatok külön-külön vannak kitárgyalva, összefüggéseik nélkül vizsgálva egy-egy jelenség. Pedig minden egy adott közegben történik, ami mi vagyunk. A zember trsas lény... Nézegessük, mit teszünk 1mással...
Kedves Kollégák! Szeretném a segítségeteket kérni, ha vki itt intézményvezető és fel tudna venni egy hajléktalan, 58 éves, amputált és kerekesszékes, stroke-s beteg asszonyt, kérem jelezze! Pest megye egyik városi kórházából szeretnénk neki egy végleges elhelyezést találni, rokkant nyugdíj és FOT a jövedelme. Nagyon kedves és aranyos, csak sehová nem kell, illetve nem tudja életét önállóan rendezni. Mozgáskorlátozottsága és stroke miatt vásárolni, ügyet intézni egyedül nem tud, tudja mit szeretne, de kivitelezni nem tudja. Családját kerestem, akik nem kérik, lánya nincs az országban, hajléktalan ellátásban önállóságának hiánya miatt nem tud egyedül létezni, lassan 1 éve próbálunk neki helyet találni. Ha valaki tud neki helyet biztosítani kérem szóljon! Szinte reménytelennek tűnik az elhelyezése, vagy eddig nem jó helyen keresgéltünk....köszönöm
Az iskola „önképe” szerint az elérendő célok, a követendőnek tekintett értékek és normák tekintetében működése társadalmi egyetértésen (az meg a zsidó-keresztény civilizációs hagyományon) alapul. Ellenben a cigányok számára az iskola a „többség” ellenük alkalmazott kényszere. Az iskola (vagyis a nem cigányok) szerint a gyermekek „valódi” élete majdani felnőtt életük lesz, az iskola erre készít fel. Ellenben a cigányok számára a „valódi” élet „itt és most” és az iskolán kívül zajlik. Az iskola szerint oktatási-nevelési munkája jobb életesélyeket kínál, ellenben a cigányok szerint elegendő, ha írni-olvasni és számolni úgy-ahogy megtanulnak. Az iskola szerint feladata a megtanítandó ismeretek meghatározása, ellenben a cigányok szerint a gyereknek (és családjának) joga van az elsajátítandó (így az el nem sajátítandó) ismeretek meghatározásához. Az iskola szerint a család kötelessége a gyereket felkészülten iskolába küldeni, ellenben a cigányok szerint az iskolával szemben semmi kötelezettségük nincs, csak fordítva. Az iskola szerint nevelési feladatot vesz át a családtól, ellenben a cigányok szerint az kizárólagosan a család/közösség feladata. Az iskola szerint a tanuló gyerek, így a tanárnak alárendelt, ellenben a cigányok szerint ez legfeljebb pubertás koráig van így. Az iskola szerint lényegéhez nem tartoznak a személyes érzelmek, ellenben a cigányok szerint az iskola csak akkor elfogadható, ha a tanárokat a gyerekekhez személyes, érzelemteli viszony fűzi. Az iskola szerint csak a tanár és tanuló, illetve a tanulók között lehetnek konfliktusok, ellenben a cigányok szerint azok mindig köztük és a nem cigányok között vannak. Az iskola szerint tanítási időben a szülőnek az iskolában nincs kertesnivalója, a problémák és konfliktusok az iskolán belül oldandók meg, ehhez külső segítséget csak az iskola kérhet, ellenben a cigányok szerint a szülő (család/közösség) kötelessége a gyereket iskolán belül is megvédeni. Végül az iskola szerint ő „kiemeli” a gyereket a családból, iskolaidőben övé az abszolút elsőbbség, a gyermek számára ő a „természetes hely”, ellenben a cigányok szerint az kizárólagosan a család/közösség.
a „valódi” élet „itt és most” és az iskolán kívül zajlik.
a gyereknek (és családjának) joga van az elsajátítandó (így az el nem sajátítandó) ismeretek meghatározásához.
az iskolával szemben semmi kötelezettségük nincs, csak fordítva.
nevelési feladat kizárólagosan a család/közösség feladata.
az iskola csak akkor elfogadható, ha a tanárokat a gyerekekhez személyes, érzelemteli viszony fűzi.
a szülő (család/közösség) kötelessége a gyereket iskolán belül is megvédeni.
a „természetes hely”, az kizárólagosan a család/közösség.
Az a feladat, hogy a kiemeléseket önmagukban vizsgáljuk a "cigányok szerint" nélkül. És akkor a napnál is világosabbá válik, hogy az állítások megállnak.
Nade... Nem merül fel benned, h akkor volt-e valaha is bármiféle nemes eszme? H tulképpen, amint lent, úgy fent (eszt már nem tom ki monta), de... dededededeee... h akkor legyen OK, mindannyian szarok vagyunk, és akkor mongyuk ki! Nem kerül sokba. Ennyi az egész: Én egy szar vagyok! Mer' kivétel nélkül mindig a saját érdekeim mentén éltem, élek, stb... És magasról leszarok mindenkit, h mije fáj, vagy hogy én, haladva az árral, milyen fájdalmat, veszteséget okoztam másoknak... Nincs itt semmiféle közösség, szellem, nemzet, stb... Japersze! Nodeazért gyűlölni azt tudunk közösségben... Perszepersze... Mer' aszt kell. Hiszen szar nekem, és nekem azér' szar, mer mások vannak... Mer' ők mások, nekik nem úgy szar, ahogy nekem szar... Sőt! Meg akarják mondani, h nekem hogy legyen szar!...
Namer' arról lenne itt nagybaszó ugye, h ezek a pogánykutya ruszkik elvittek mindenkit! Teljesen ártatlan embereket! A nagyapát is... Mert a németek/nyilasok legalább a zsidókat vitték. Érted nem? Valami okuk csak volt rá! De ezek a rohadt bolsevikok mindenkit vittek. Miért? Nagyapa mit csinált? Soha semmilyen pártban nem volt benne... Persze, ő volt a masiniszta. Valakinek kellett vezetni a mozdonyt. Becsületes, régi vasutas család vagyunk...
Namer' ugye az ember lánya szeret valamiféle rózsaszínű leányregényekben gombolkodni... Hogy akár Széchenyi nagylelkűségből építé a Lánchidat, stb... Napersze... Meg az adómentes hídvámér' Naná! Majd csak úgy! Heej! Hogy tépné a haját, h ma már nem is kell zsebbe nyúlnia, mert állami támogatásból is mehetne...
Nahh, és akkor olvasom eztetet. Jó, persze Wiki, meg minden... Számomra elég követhetetlen, mer' itt mindenki meg akarta menteni a zsidóinkat, de valahogy, ki tudja, hogyan, mire az a rohadt nyilas Szálasi októberben hatalomra került, már többszázezer zsidó származású embert bevagoníroztunk... Nahát, nahát... Erre jön Szálasi, és olyan vérengzést művel (egymaga, mer' ebben a zországban mindenki hadifogoly, és zsidómentő, nekünk Szállasin kívül egy darab nyilasunk sincs... ) nahh, szóval, jön a Szálasi, és olyan vérengzést művel egymaga, h még Adolf Eichmann SS Obersturmbannführer is imígyen pislogva csóválja a fejét a Jeruzsálemi Perben: "Egyes esetekben embereimet megrázta a magyar rendőrség [értsd: csendőrség, Eichmann nem tesz különbséget a két testület között] embertelensége. Dieter Wisliceny [SS-Hauptsturmführer, Eichmann közeli munkatársa] beszámolt róla, hogy bár nem mindenhol, de néhány kerületben a rendőrök úgy hajtják a zsidókat a vagonokba, mint a barmot a vágóhídra.”
Nnya!
Szóval... arról van szó, h meglehet, újra kellene olvasnom a középiskolás trtnlmknyveket... Mer' esz nekem sose' ment... Sose' tuttam meglátni az összefüggéseket egy-egy történés között. Na és meglehet, h ugyebár talántalán túlságos naivitással álltam mindég a dologho', mer' azzal a tévképzettel próbáltam megérteni, mi történik, h aszittem, itten bármi is a zország területén belül élő népekért van. Namost ugye ami van ma, az már megvolt rég' is. Tehát ma is az van, h a lóvé mozgat mindent... Bármelyik "államférfi" politikus tesz bármit is, abból tuti, h pártíz % a zsebében landol... Na innentől kezdve kellene elölről kezdenem az egészet...
Nahh, jahh... Érdekes korban élünk... Érdekes lenne megfigyelni olyan írásokat, amelyek pl. Auschwitz szovjet felszabadításáról szólnak... Mer' a hős Amerika bőven a szovjet felszabadítások után szállt be a buliba... Ugye, nehogy úgymaraggyon már, h ezek a szovjetek felszabadíttyák már Európát... Rohadt krumplitolvajok... Nehogy megköszönjük már nekik... Mi rendes fasiszták vagyunk. Igaz, a mi családunkban soh'se vót ilyen fajzat... Nem is ismerek ilyet... Nem tom, itt ki lehetett fasiszta... Mi nem voltunk azok soha!... Rohadt ruszkik!
Kisunokám, elviszlek a tengerhez, gyere, kösd be a cipőm, az én ujjom már olyan göcsörtös, feltörte az élet, kérges is lett tőle meg a kapától, amivel a kertet ástam, amikor gyüttek az oroszok, mindent el kellett pakolni. Fájt a hideg, olyan tél volt, és nem volt kolompér a pincében, de mi Kardos lá- nyok voltunk, nem ijedtünk meg az éhségtől sem, nem hittük, hogy pont azok a ruszki kutyák fog- nak ki rajtunk. Puskánk is volt, késünk is, rozsdás meg hideg, a hajunkat tekenőbe mostuk, nem volt fürdőkamra, mint most tinálatok, odahaza, olyan szép, fehér úri népek lettetek ti, biztos az anyád vére olyan tiszta.
Kisunokám, gyere, elviszlek a tengerhez, akarom látni, milyen a habok fölött a nap. Micsoda egy nagy, óriási vájdling lehet, beleférne a világ öszszes szennyese, és mindent kimosnék a hószínű habokban. Porzana a levegőben a tekintetes urak koszos gatyája, ahogy ráznám, a pogány, ruszki kutyáké is, ott fúlna bele mind a habokba, ha én is ott lennék, arról kódítanám őket, osztán rö- högnék, hogy kecmeregnek kifele az ázott, büdös pogány népek. Hejj, de tudtak fütyölni a pincete- tőn, mikor riadó volt, úgy futottak szerteszét, mi meg a talpuk alatt kushadtunk, és vártuk, hogy eltakarodjanak. Elvitték a kolompért, az utolsó pár szemet is, nem volt mit enni, főztünk puliszkát, kis marék liszt még volt a bödön aljába, össze- kapartuk egy rozsdás késsel, és örültünk.
Inasak voltunk, kemény húsú süldőlányok, alig múltunk tizenpár, de ki számolta azt akkor, nem voltunk ilyen puhák, mint anyádék. He, de ben- ned is Kardos-vér van, látom én a szemeden, ami- kor visszahőkölsz, ha egy paraszt kurjongat az ut- cán, megállsz, figyelsz, mint egy nyakas ürge, és rákiáltasz, hogy kuss, bácsi, takarodjon! Te nem emlékezel, te nem tudod, milyenek vol- tak a ruszkik, de mi nem féltünk azoktól se, a Kardosok nem félnek, csak szegény nagyapád, az nem gyütt haza többet, benn tartották hadifogságba, de fürge volt, oszt megszökött, úgy lőtték le a határon azok a köpedelem pogányok, csak a Lajos menekült meg, hazahozta a hírét, azóta já- rok feketében. Nézd, a kezem milyen göcsörtös, gyere, kösd be a cipőm bojtját, kisunokám, főzök neked krumplilapcsánkot, nem ad anyád enni, mert ezek olyan úri népek lettek, a salátát magá- ba eszik meg, ki látott még ilyet, nem jó az, csak ecetesen, de ezek ezt se tudják.
Gyere, kisunokám, elviszlek a tengerhez, itt van a kert hátuljában, a dió után, aminek rohad a ter- mése. De az nem a tenger, hanem a Tisza, most már eszembe jutott a neve, abba fojtottuk bele a kismacskát, amikor úgy nyivákolt az óvóhelyen, hogy féltünk, lebukunk. Ugrabugráljál itt nekem, megcsapom a segged, üljél meg, mindjárt kész a lapcsánk, aztán ne forrón edd, mert nem jó a gyomrodnak a meleg, vigyázz, még megcsömöllsz, olyan vagy, mint nagyapád, az se tudott várni, csak úgy nyakalta be a tejfölös csirkét, mintha egy büdös orosz a fejéhez fegyvert fogott volna. Szerettem-e? Akkor nem volt divatba a szerelem. Apád is olyan hülye volt, hogy urizál itt anyáddal, azt hiszi, ezen múlik a házasság. De mit tudsz te, ne kotnyeleskedj, hozzál a csalánteából, itt a pelenka, eldugom, hogy anyád ne találja meg, utá- lom, szorít, a hülye anyád nem érti, nem kell ez rám, de én abba a kipucerált porcelánba bele nem hordom a dolgom, marhák ezek.
Kisunokám, gyere, elviszlek a tengerhez, akarom még látni, ahogy belebukik a nap a habokba, ott lesz nagyapád, várni fog, már ötven éve ott áll a másik oldalon, és nézi, mikor jövök, nem pityókás, a szája se tejfölös, tiszta a tekintete, én menni aka- rok hozzá, kísérjél ki, csak ne szólj apádnak, még visszatartana, nem értik ezek, hogy nincs már itt dolgom. Átmászok a kerítésen, azt hiszik, nem tudom, hova dugták a kulcsot, kilestem a múlt- kor, amikor anyád napozott, kilógott a katulyája, én meg megyek nagyapádhoz most már. Nézzed meg, ott vár, én látom, fut is, de nem a rühes oro- szok elől, felém fut, ide, a fekete nyoszolyámba, beleszagol... ...kap egy tockost, amiért ilyen sokáig elmaradt.
(Megjelent a Kardos Margit disszidál című novellás kötetemben, Athenaeum kiadó, 2017)
Nahh, és akkor itt van Szentesi Éva írása. Ugye, a gyökér ruszkik (köpedelem pogányok) hogy lelőtték nagyapát is. Demég a krumplinkat is elvitték... A miénket.. Jahogy nagyapa vitte ki a sarki szatócs Ábrahám bácsiéknak a behívólevelet, h mos'már gyűtjtőtáborba kell menniük Sárika kisunokájukkal együtt? Vagy nagyapa nekiment az oroszoknak, h hazánknak, s a szép Németországnak dicsősége legyen? Á... nem, mi mindég jókeresztények voltunk... Mi ilyet soha! Nem! Nem! Soha!
Naigen, meglehet, a véráldozat a keresztény kultúrkörhöz tartozik. Valaki bűnhődjön már meg végre a múltért, s jövendőért... Én? Ja nem!... Nem én... Majd más... Valaki, akinek tisztább, ártatlanabb a vére, mint az enyém... Én majd szívesen megiszom, és megigazulok... Általa... Majd imába foglalom a nevét... Majd jutalma lész' nékije a túlvilágon... :))
1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című szélsőjobboldali, nyilasokkal is kokettáló lap cikket közölt Rejtőről (Bemutatjuk a Piszkos Fred szerzőjét. Mr. Howard-Rejtő-Reich, a nagy terézvárosi ponyvakirály és rémregénygyáros rövid idegkúra után visszatér a Japán kávéházba), nehezményezve benne, hogy ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót.[81] Az író rögtön beperelte a lapot rágalmazásért (jogi képviselője a bátyja, dr. Révai Gyula volt), ám mivel a cikk álnéven jelent meg, a főszerkesztőn, Oláh Györgyön kérték számon – országgyűlési képviselő lévén azonban mentelmi jogillette, így hosszas jogi huzavona után az ügyet félretették [9] (bővebben lásd Perczel Olivér levéltáros tanulmányát[83] és a peranyagot).[84] Rejtő ekkor már majdnem egy éve halott volt – holtában sem szolgáltattak néki igazságot. A cikk megjelenése után nem sokkal megkapta a behívót (névre szóló behívóparancs, ún. SAS katonai behívó), és ennek nyomán vonult be a nagykátai munkaszolgálatos gyűjtőtáborba (101. Honvéd Kiegészítő Parancsnokság). Innét a gyűjtőhely pszichopata, szadista parancsnoka Muray (Metzl) Lipót (1886–1945 – háborús bűnök miatt kivégezve)[85] rövid úton a keleti frontra (Don-kanyar) vezényelte, a 2. magyar hadsereg részeként (amely mintegy százezer embert veszített a Szovjetunióban) – az egész század odaveszett.[86] Az embertelen körülmények és a borzalmas hideg (mintegy mínusz 40 fok!) hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. elején (hivatalosan 1943. január 1-jén – a pontos dátum nem biztos) meghalt. Pontosabban: eltűnt[87] (a korabeli katonai gyakorlat szerint halottnak csak azt lehetett tekinteni, akiről ezt három tanú igazolta jegyzőkönyvileg, ezért a statisztika jóval kedvezőbb volt az elesettek terén).
A Wikiből...
Az idézett cikk annyira Origós... annyira pestisrácok.hu-s...
Asztalos János ezredest október 30-án gyilkolták meg a ma ünnepelt "pesti srácok". A köztársaság téri pártház ostroma közben Mező Imrét kísérve lépett ki az épületből Papp József ezredessel együtt, hogy a "felkelőkkel" tárgyaljanak. Mindhármukat agyonlőtték. Asztalos János holttestét a lábánál fogva felakasztották, arcát a felismerhetetlenségig szétverték, leköpdösték.
(A kép forrása: fehér könyv, II. kötet, 149.old.)
Mert négygyerekes apukák vérére szomjazunk... Mi Hazafiak.. Na, és hamár Hazafi, akkor egy komment az "Ellenforradalom 1956" c. oldalról:
"A kurva anyádat! Tetves hazaárulók vagytok mind! Leszel még szemtől szemben Hazafival fasztarisznya! A sors gondoskodik róla!"
