Te megbarátkoztál már a halállal? Vagy csak úgy elfogadod, hogy ennek is meg kell történnie, de nem most... És ez a "most" izgalmas nekem, mert az ember feltehetőleg sosem érzi időszerűnek... Másokét persze... Nade a magunkét... Ez a folyamat érdekelne engem..
"„Sok betegnek bűntudata van, ha arra gondol, meghalhat – mintha feladná, ha nem a gyógyulásra koncentrál mindig minden idegszálával. Holott egy daganatos betegség diagnosztizálásakor nagyon természetes és logikus a halálra is, mint lehetséges kimenetelre gondolni.”"
" Kegyes hazugságok helyett empátia és őszinteség, húgyszagú krónikus osztályok helyett otthoni ápolás, a kifogásként emlegetett biztonság helyett méltóság: a saját halálomról hadd döntsek én – és ez nem az eutanáziát jelenti. Mit mondhatunk a haldoklónak? Milyen halált szeretnénk magunknak, miért nem adjuk meg ugyanezt a családtagjainknak? Milyen kifogásokkal dugják intézménybe az öregeket, és mi lehet ennek az alternatívája? Ne misztifikáljuk túl a halált: interjú Hegedűs Katalinnal, a hospice-mozgalom egyik vezetőjével.
A jó halálról beszélve abból kell kiindulnunk, hogy a halál tabu, amiről nem tudunk beszélni. Az egész témát megpróbáljuk elzárni, mint a haldoklót az elfekvőbe. Ilyen az ember, vagy ez kulturális kérdés?"
Vágyom a halált, részben, de még nem vagyok felkészülve. Fingom sincs mi lesz velem utána, azért menekülnék inkább előle, de ha a jóakaróimat nézem, akkor meg menekülnék az életnek nevezett szarságoktól, szenvedésből.
Szerintem elég abszurd kérdés valahol.
2017-ben mikor műtöttek, akkor imádkoztam is tán, hogy fel ne ébredjek. Meg haljak meg végre, szállhassak ki az őrült ringlispil ismétlődő szenvedésláncból. Meggyőződésem volt, hogy készen állok. Mondtam is magamba: oké, essünk túl rajta.
Nade nem történt meg és azóta annyi rideg dolgot olvastam arról, ami a halál után várható, hogy lehet még a földi pokol is jobb annál. Legyen bármekkora szar.
A kannabisz egy olyan gyógynövény, melyet az emberiség sok ezer éven át használt, és csak az utóbbi évszázadban vált ellenséggé.
"Az életvégi ellátás az orvosi kannabisz egyik ritkábban tárgyalt felhasználási területe. Végül is, a legtöbben, akik a kannabiszhoz fordulnak, továbbra is élni akarnak, igaz? És mégis, annak köszönhetően, hogy a kannabisz minimális mellékhatások mellett képes enyhíteni a betegek súlyos tüneteit, a palliatív ellátás talán az a gyógyászati terület, ahol a leginkább hasznos lenne klinikai alkalmazása.
A halállal mindannyiunknak szembe kell nézni, ennek ellenére nem sokat gondolkodunk azon hogyan „haljunk meg jól”. Méltósággal távozni, véleményem szerint csak akkor lehetséges, ha a folyamatot elfogadjuk és bizonyos mértékű tudatossággal állunk hozzá. Ez olyasmi, amit például a morfium nem tesz lehetővé. A kannabisz igen."
Jól látható az evangéliumból, hogy nem hirdette előre a halálát. Mindenkit váratlanul ért az. Ezért a feltámadást sem tudták mire vélni. Tanácstalanok voltak. Aztán egyesek, talán Barnabás farizeus, akitől tovább fejlesztette Pál ezt az eszmét, megváltót csinált belőle. Ezzel ugyan megőrizte a mának a feltámadás emlékét de
félrevezette az embereket.
Így sokan nem is hisznek a feltámadásban, akik meg igen, azok elsősorban a megváltás tévtanában -
azaz bármit megtehetnek -- mint te is tapasztaltad...
https://youtu.be/OXSFuFXWUW8?t=5141 - 1.26.16 ig 2perc. Nagyon tudja, nagyon ugyanazt mondja amit én is... Nagyon szeretem! Nem először hallgatom, figyelem. Több, más előadását is megnéztem, vannak könyveim is tőle...
Erről beszélek, h "Bár lehet, hogy addig még ez a gondolat is átértékelődik."
A reménytelen reménykedésről... Hogyha már nagyon szar, akkor is próbálsz bízni valamiben, és kapaszkodsz egy olyan létbe, ami már egy vödör fost sem ér...
Megkímélni a szeretteinket nem lehet mindentől. Azért a szeretteink, h ők is vállaljanak felelősséget értünk! Mint ahogy mi is tesszük őértük!
Ha ne adj Isten úgy hozná az élet, hogy döntésképtelen állapotba kerülsz amiből már nincs visszaút akkor hozzátartozód is dönthet arról, hogy lekapcsoljanak e az életben tartó gépről
Én úgy tudom ez az egyetlen "eutanázia" jellegű dolog ami engedélyezett Magyarországon
> Melyiket kell abbahagyni, és melyiket folytatni?
Mindenkinek csak egy van, így a kérdés ebben a formában nem merül fel. Mindenki csak a sajátjáról dönthet, de a gyakorlatban arról is csak addig, amíg képes cselekedni. Egy bizonyos fizikai-biológiai állapot alatt már nem képes. Most (alig túl a 60-on, de túl néhány fájdalmas családi eseményen) úgy gondolom, hogy én azt az állapotot majd nem akarom megvárni. Bár lehet, hogy addig még ez a gondolat is átértékelődik.
