Ez speciel csak félig igaz: valóban sok köztük a konzervatív (még a "többsége" is vitatható) - ez már csak a korral jár -, de egyáltalán nem jobboldaliak.
Pár valóban szívatott (esetleg szívatott szülőjű) 50-es, 60-as években születettet leszámítva mind balra szocializált mára konzervatív, illetve liberális.
"Jelenthet ez valamit a politikai erővonalak és a vírus viszonylatában...?" - A vírusnak is lesznek/vannak a politikára nézve következményei.
pl.:
- Merkell házikaranténban.
- Rámutatott, hogy nincsen morális Európai Unió, nincsen közös fellépés a globális járvány ellen. (Bár az EU szeret morális kérdésekben megmondóembert játszani.)
Az idősek megélték a "kommunizmus" örömét, bánatát (akkor ők szocializmusnak hívták).
Nagyon sokan csalódtak benne, ők lettek a konzervatív oldal. Egy részük azonban visszasírja a régi, elkényelmesítő (Kádári) időket, s elhiszik azt a hazugságot, amelyet fennen hirdetnek: "nekik az jár" (ezt mondogatják, nem gondolkozva). Azok, akiket egyesek nyuggereknek hínak, közülük kerülnek ki, és ott voltak (vannak) az ellenzéki tüntetéseken. Ez a gőgösség azonban megbosszulja magát, mert ők azok, akik még most is kimennek az utcára, annyira magabiztosak, illetve a piacokat megtöltik a felvásárlási lázban (fiatalok ott alig vannak).
Politikailag tehát ők fogynak leginkább, míg a másik tábor félve húzódik meg otthonában, mert tudja, hogy ez a járvány ellenük folyik. Persze, hogy ellenük kell hatni, hiszen a világ mai fő gondja az, hogy a túlnépesedő területekkel ellentétben a többi területen a népesség fogyásnak indult. Ez egy régóta tartó folyamatnak a demográfiai eredménye, ami ellen tehetetlenek vagyunk. A sok idős nyugdíjra várva köztünk van, sokan képzett szakértők, de kiöregedtek, ám mivel ez a generáció nem hozott a társadalmaknak elég utódot (sőt az utódaikat is erre nevelte), most utánpótlás hiány van mind a szakmunkásokból, mind magasan képzett személyekből.
Nagyon gyanús, hogy a vírus éppen azt az idős réteget támadja, amely egyre inkább terhére van a társadalmaknak (a jelenlegi gazdaságpolitikai rendszer által), és az segítene, ha a nagy részük nem létezne. Ám az ebből származó megoldás gondolatai embertelenek, sőt kegyetlenek, régmúlt szomorú időket idéznek. Könnyebb tehát egy járványra ráfogni, hogy "az tette", és sopánkodni, hogy milyen szomorú is ez, s vigasztalódni azon, hogy végül is megmentette a világ egy tetemes részét. Na ezeknek a lakásban bent ülőknek még maradt annyi eszük, hogy látják mindezt, ellentétben a kommunizmust meg nem járt egyedeikkel, azaz a "hurrá optimista" kapitalizmusában élőkkel. (Őket irigyelte a vörös tábor, majd jött a rendszer-változtatás).
A mi régiónkban egy erősebb, hatékonyabb vírus ami megtenné ezt a borzalmas hatást, de ehhez egy új járvány kellene. Nos, ha ez lecsengett, hát figyeljünk erre, hátha még "meg is érkezik".
