de a globalizta kinai es mas cegek johetnek. - akkor ezt most úgy kell érteni, hogy a balliberális moszkvaibrüsszeli imairánya megváltozik és Peking lesz az új Brüsszel?
Grim as that prospect may be, influential philosopher and sociologist Bruno Latour said the crisis has give us a chance to imagine alternatives to neo-liberal capitalism.
He warned on his blog that the world had "to make sure that, after the virus crisis, things don't start again as they were before.
"Let us take advantage of the forced suspension of most activities to take stock of those we would like to see discontinued and those that we would like to see developed."
The virus had also shown, he wrote in a piece for the AOC online daily, "that it is possible in a few weeks to suspend a global economic system that until now everyone said was impossible to slow or adjust."
Servigne too can see a bright side, comparing the lockdown to someone "pulling the alarm signal on a train", with states now intervening in social and economic policy in ways that have long been taboo.
2020. április. 21. 13:42 2020. április. 21. 13:57 Vállalkozás A kormány sörétes puskával különadóztatja a kiskereskedelmet Kovács Gábor 549
A költségvetés szempontjából aprópénz, amit a kormány a kiskereskedelmi különadóból vár. Sok, amúgy is padlót fogott vállalkozásnak viszont hatalmas pluszteher. Az érv, miszerint a nagy nyereségű multikat sújtja, pedig egész egyszerűen nem igaz.
Koronavírus-világjárvány Már kétmilliónál jár a koronavírussal megfertőzöttek száma a világon, több mint százezren vesztették életüket a betegség miatt, a gazdasági hatások pedig felbecsülhetetlenek. Igyekszünk mindenről tájékoztatni olvasóinkat, tartson velünk, olvassa cikksorozatunkat.
„A globális gazdaság gyakorlatilag összeomlott, a világ a káoszba süllyedt, éhínség, járvány, háború, maga az apokalipszis van elszabadulóban.”
(Csak zárójelben teszem hozzá, hogy az apokalipszis az ógörög nyelvben mindössze annyit jelentett, hogy „lehull a lepel”, és ez a lepel most már, akár megússzuk, akár nem, mindenképpen lehullóban van.) De miről is hullik le most ez a lepel visszavonhatatlanul? A világban, amelyben élünk, a globalitás „szép új” világában, egyre bonyolultabb és komplexebb gigantikus kapcsolati hálók kötik össze a Föld minden lakóját és a világ minden emberi közösségét. Mindez, legalább is elvileg, kiegészülve a technoevolúció szédítő iramban önmagát gyorsító folyamatával, kényelmesebbé és biztonságosabbá is tehetné életünket. Ám minél komplexebb egy rendszer, egyúttal annál sebezhetőbb is, hisz az összekapcsoltság (interconnectedness) és a kölcsönös függés (interdependency) automatikusan azt eredményezi, hogy akármi is kezd el „terjedni” egy így jellemezhető rendszerben, a terjedés sebessége minden képzeletet felülmúló lehet. A szó szoros értelmében láncreakcióként terjed szét minden. Ez azt jelenti, hogy világunk rendszerelméletileg stabil rendszerből öngerjesztő örvénylésekre egyre hajlamosabb rendszerré vált, ahol nemcsak, hogy nem működnek a kívülről vagy belülről származó erőket természetes módon lecsillapító folyamatok, hanem éppen ellenkezőleg, pontosan maga a rendszer az, amely rohamos gyorsasággal fel is erősíti ezeket az erőket, így valójában végső soron önmagát pusztítja el ezzel. E folyamat legfőbb „vivőanyaga” az a „valami”, amit a lélektan pániknak nevez, ami önmaga is járványként terjed minden olyan esetben, amikor a lélek nem képes már felfogni, hogy valójában mi is történik vele. Kiszolgáltatottá és kétségbeesetté válva, a mindenki mindenki ellen totális háborújának káoszába hullik a világ.
A kapitalizmus története elválaszthatatlan a globalizáció történetétől, a világgazdasági rendszer az évszázadok során több hullámban terjesztette ki csápjait a bolygó lakott részeire. A legutóbbi ilyen hullám az 1970-es évek végétől kezdődően tart, az elmúlt évtizedek során a termelés és a fogyasztás, a kereslet és a kínálat a korábbi szintekhez képest elképzelhetetlen mértékben globalizálódott.
Míg populista politikusok a globalizáció elleni harcot hirdetik, annak klasszikus formája tíz éve tetszhalott. Ám a politikától függetlenül már érkezik új, még felforgatóbb változata.
A koronavírus viszont érzékeny pontokon vág oda a sokak szerint amúgy is döglődő globalizációra alapozott világrendnek, ezért sokan spekulálnak arra, hogy
a járvány következtében eljöhet a részleges relokalizáció, vagy legalábbis az általunk ismert globalizáció végének kora.
A multinacionális vállalatok, amelyek az amerikai–kínai–európai kereskedelmi villongások miatt eleve az ellátási láncaik újraszervezésén gondolkodtak, most újabb lökést kapnak ahhoz, hogy központjukhoz közelebb telepítsék az egységeiket, csökkentve ezzel a kitettségüket egy a mostanihoz hasonló helyzetben. Ez az átrendeződés végső soron biztonságosabb ellátási láncokat eredményezhet.
Ha viszont ez bekövetkezik, annak meglesz az ára:
a termelés nem véletlenül települt egyre távolabb a centrumországoktól, ahol jóval olcsóbb a munkaerő, és részben ez a folyamat okozta az infláció aránylag alacsony szinten maradását az elmúlt pár évtizedben. Ha a dolgok előállítása újra közelebb jön, nőni fognak a gyártási költségek is, amit vagy a tulajdonosok profitja, vagy a vásárlók pénztárcája meg fog érezni.
Lam lam. Mar az egész világ szépen bezár lassan de nem csak a vilag hanem az országokon belül sem lesz mar "globalizmus"... Lasd Kalifornia, nemeteknel Bajorrszag stb...
Az új koronavírusra adott nemzetközi válaszok tehát a globális együttműködés kifulladását is jelzik,amely középtávon veszélyesebb az emberiségre nézve, mint a remélhetőleg idővel alábbhagyó járvány.
Ha nem lesz olcsó kinai munkás akkor festő robotokat fognak alkalmazni. Mi az olcsóbb?
A robotot nem lehet elküldeni fizetelen szabadságra, az a hátránya. Mármint a bankot ahonnan a hitel lett rá felvéve.
Az adidas is bezárta a robot gyárát Németországban és Indonéziába vitte a termelést.
A jövő persze lehet robotoké, de addig is abban az 50 évben meg kell szokni, hogy egészen másak az árak akár egy pár zokni se 300 hanem 3000 ft.
De problémás lesz felfuttatni a gyapot termesztés is (ma már valószínűleg lehetséges volna itt is) a ritkaföldfém bánya is 15-20 év mire elindul. Addig jó lesz a villanykörte.
Amíg ilyen gyorsan nő a föld népessége, addig a neoliberalizmus tovább dübörög. Vagyon egyre kevesebb tulajdonos kezében koncentrálódik, az olcsó munkaerő egyre bőségesebb tömegben áll rendelkezésre.Technológiát sem kell hozzá fejleszteni, teljesen értelmetlen, ha bőven vannak biorobotok.
Afrika nem végállomás, migrációval bárhová lehet feketéket telepíteni, ahol tovább is szaporíthatók. Akár Dél-Amerikából is lehetne egy új összeszerelő telepet csinálni egy második afrikai betelepítéssel.
Annak sok értelme nincs, ha jó fizetésekért jönnének ide. Akkor inkább maradjanak otthon és vigyék oda a gyárakat. Afrikában még külszíni fejtéssel le lehetne termelni az olcsó munkaerőt. Kína már ezen dolgozik.
Egyébként meg pénz beszél. Ha Kína tudja egyedül megteremteni azokat a gazdasági feltételeket, hogy mindenki oda vigye a fizikai gyártást, akkor továbbra is ott lesz. Ez egyszerű monopolhelyzet, csak éppen nemzetek között. Hosszú távon nem biztos, hogy működne a "termelek drágábban csak ne függjek Kínától" politika. Ezt majd az fogja elintézni, ha Kína egykepolitikája beérik, és elindul az "Európaiasodás" útján. Akkor jön India, amelyik ugyanezt az utat fogja bejárni, aztán a következő, aztán a következő. Így megy ez.
Ez lenne a megoldás. Csakhogy nem lehetünk rasszisták, szóval a szok kici fekete embernek ugyanolyan mennyiségű pénz jár a semmire, mint a fehérnek a napi 8-12 óra melóra, mert ő fekete. Mert ha meg lezavarjuk őket a bányába meg a szalag mellé az rasszizmus meg apartheid. Viszont szerencsére kedves jóságos Orbán urunk megcsökkentette a forintot, szóval majd a jó magyar embör fog menni a szalag mellé, nem így van?
Már bocsesz gesztherke, de merő udvariasságból nem vettelek egy kalap alá az anyámat emlegető retekkel, de ha igényled, én aztán nem fogom elrontani a mulatságodat.
Azt már meg se kérdem, hogy ugyan mikor buktam én meg nickváltással, miután az összes nickem publikus, és egyikről sem állítottam soha, hogy nem az enyém.
A vírus miatt pedig egyre többen kérdőjelezik meg a globalizáció jelenlegi modelljét, és teszik fel a kérdést: hogyan lehetne a jövőben megkerülni Kínát? A feltörekvő és fejlett gazdaságok vezetőinek G20-as szaúd-arábiai találkozóján Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter például a következő kérdést tette fel kollégáinak: „Szeretnénk, hogy az autóipar, a gyógyszeripar vagy a repülőgépgyártás továbbra is 90-95 százalékban függjön Kínától, vagy levonjuk a következtetéseket, és új gyárakat építünk, hogy függetlenebbek és szuverének lehessünk?”
Ez nem protekcionizmus, ez csak egy szükségszerűség, hogy az ipar szempontjából szuverének és függetlenek lehessünk.