A porcelángyártást, s a kézzel festett manufaktúra jellegű porcelán piacot több dolog is "agyagba" döngölte!
Csak vázlatosan:
nagy az energia igényessége, 1200-1500 fokon kell égetni
kiváló minőségű kaolin kell hozzá, a lelőhelyek kimerülnek, új bányák nyitása, szállítás, zöld költsége, rekultiváció
Kína (Vietnam, Korea) olcsóbban állítja elő a kommersz és a kézi festett porcelánt, mint amennyiért Európában a nyers porcelánt elő lehet állítani
A fogyasztói szokások átalakultak, kevesen vesznek 12-24 személyes komplett készleteket. (sikerült a bolsiknak a világ 1/3-án kiirtani az arisztokráciát!
aki megengedhetné magának (yuppik, szinglik, metrószexuális belvárosi hülye gyerekek) azok nem evők a tradicionális kézzel festett motívumokra, beérik igénytelen tömegtermékkel, üvegedénnyel, ráadásul a kis lakásokban elhelyezni sem egyszerű egy készletet, nem vendégséget, fogadást adni
a hőálló, olcsó üveg edénykészletek, félporcelánok kiszorították a közép szegmensből is a porcelánt!
Az országban több hasonló profilban utazó manufaktúra van, ezek piaca össze csúszott, nyilván a jobb körülmények között, patinásabb a nyerő: Herend, Zsolna, Hollóháza, Kalocsa, ez a sorrend értékben, időben és piacban is megmutatkozik. Hosszú távon, sajnos jó ha egy vagy kettő marad talpon!
Hollóháza egy időben megpróbálkozott a modernizálással, Szász Endre vezetésével. a kezdeti sikerek után sajnos a folyamat megtorpant, pedig talán ez az egyetlen kivezető út a kisebbek számára. Alkalmazkodni a piaci folyamatokhoz, új designnal megfogni a fiatalabb, tehetős vásárlókat. Kisebb készletek, presztízs fogyasztás, státuszszimbólum képzés!
A lényeg, hogy Hollóháza az egykori fényét már sosem fogja visszaszerezni, de még megkapaszkodhat, új piacokat szerezhet (japán, Anglia, Németalföld) ott ahol még van piaci kereslet, jövedelem, de a tradicionális porcelán gyártást már nem képesek, nem akarják megfizetni, nincs ember, drága munkaerő .
Sajnos az üvegipar ugyanilyen helyzetben van, Ajka kristály éppen, hogy talpon maradt, de Parád odalett. Ajkán csodálatos kézi díszüveget (síküveget) gyártottak, a csiszoló részleg hulladékából, még így is megszűnt, ahogyan Anglia, Franciaország, Németország sőt az USA több száz éves manufaktúrái, díszüveg (Tiffany üveg) gyárai is csak fúziókkal, csődökkel képesek talpon maradni a tömeggyártás szorításában. :) Ezeket én mint üvegfestő és ólmozott üveg készítő tudom. A porcelángyártásról egy távoli rokonom (aki az egyik manufaktúra első számú műszaki-gazdasági vezetője) révén első kézből van információm. :(
Egy szó mint száz! Minden tiszteletem azé az emberé, aki megpróbálja a Hollóházi gyártást megmenteni! Ha egy forintért vette volna meg, és talpra tudja állítani, piacot tud szerezni a gyár termékeinek, akkor tiszteletet érdemel! Így, hogy százmilliókat adott érte, különösen respektálom a dolgot! Sok szerencsét kívánok neki és a gyár minden leendő alkalmazottjának! :)
Az egykori fideszes szolnoki polgármester és kulturális államtitkár Várhegyi Attila, illetve egy hozzá köthető cég vette meg az államtól a Hollóházi Porcelángyár Kft. 100 százalékos üzletrészét - értesült több forrásból a Szabad Pécs.
Hát igan. Valójában nem is volt mit eladni. Ingatlanvagyona sem volt igazán a Malév - nek. A Reptéren
volt néhány ingatlan, amit vagy kizárólagosan, vagy részben ők használtak, ámde miután azokat csak
olyan cég hasznosíthatta volna, amelyik már amúgy is ott volt - kerítésen belül - így valójában azt is a Budapest Aírport (a korábbi LRI - Légiforgalmi Repülőtéri Igazgatóság hasznosította volna később. Ami valóban a Malév - é volt azok a városi irodáik, azok közül is leginkább azok, amelyek sajátjaik voltak,
mert bérlőként több helyen is jelen voltak (így például a Lurdy Ház - ban is). Ezenfelül használtak még ingatlanokat - irodákat azokban a külföldi városokban, ahova miután menetrendszerű repülőjárat járt,
így szükséges volt vagy magában, a célvárosban, vagy magán az ottani repülőtéren irodákat bérelni,
Te valamiféle rettenetes kényszert érzel arra, hogy olyasmihez szólj hozzá, amihez (a tények szerint) halvány, harmatos, hajnali bivalyfingod sincs. Felettébb sajnálatos volt, hogy a MALÉV csődbe ment, amikor csődbe ment, de az tény, hogy eladhatatlanná vált, amiatt, mert szinte semmi kézzelfogható vagyona nem volt, amely bárki üzleti befektetőt a leg - minimálisabb üzleti célú befektetésre, vételi szándékra csábított volna. Így például ott volt a pompásan reklámozott korszerű repülőgép állomány,
ami az utolsó években már tényleg csakis korszerűnek tekinthető Boeing gépekből (737-es és 767 -
es-ekből, illetve egynéhány kisebb befogadó képességű Fokker és Bombardier-típusú gépekből állt, csak éppen volt egy kis szépséghibájuk ezeknek a gépeknek. Az, hogy egyik sem volt sem a Malév,
sem pedig a magyar állam tulajdonában. Leasing-elt gépek voltak és a bérbeadó cég a csőd legelső
hír-fuvallatára felkérte a fogadó repülőtereket, hogy az ottani betonokon ácsorgó Malév - festésű és feliratú gépeket szigorú vesztegzár alá helyezzék és ne engedjék a hazatérés céljából felszállni. Így azután eladásukról szó sem lehetett - befektető hiányában. Csak hogy értsd, nagyjából, időben ez egybeesett a Sabena (belga) és a Swissair (svájci) légitársaságoknál bekövetkezett csődhelyzettel.
Egy lényeges különbség azért volt, a Sabena - nak és a Swissair - nek a repülőgép - állománya a cégek tulajdonában (illetve a Belga Királyság és a Svájci Államszövetség tulajdonában volt. Talán
nem túl nagy, ámde igen lényeges, sőt a sorsukat döntő mértékben befolyásoló különbség volt ez.
Az történt, hogy a csőd bejelentését gyakorlatilag követő naptári napon megalakult az Air Brüssel
(belga) és a Swiss (svájci) magán - légitársaság, amelyek természetesen örökölték a jogelődjeik összes desztinációját (gyakorlatilag a célpont,- és útvonal - repülési jogát), így egy nap szünettel folytatták azt, amit az elődjük művelt. A Maláv ennek hiányában azonnal elvesztette minden ilyen jogát - lehetőségét, ez volt az utolsó - előtti szög a koporsóban, mert még hátra volt a személyzet menekülése a "fedélzetről. Végül is nekik is élniök kellett valamiből és a földön tétlenkedő, repülő személyzet sajnos ebből nehezen tudna megélni. Szóval felületesen és körülbelül ennyi a történet.
Valamelyest ismerem én is a történetet és emellett még az eddigi életem néhány - több oknál fogva is kivételesen jó - évét éltem ott le. Így akkor (az 1960 - as években) több esetben is jártam a gyárban
és meg vagyok győződve, hogy az akkor látottak alapján az a korszak nem is kicsiny mértékben jobb és legfőként termékenyebb kor volt a gyár utolsó éveinél. Az pedig ténykérdés, hogy a leges - legjobb
Zsolnay gyári szaküzletek - a mohácsi mellett - a soproni (a Tűztorony mellett), illetve Budapestien (a Budagyöngye bevásárló központ-beli) az Akantisz-féle márkabolt volt és korántsem a pécsi, Elefántos -
Ház beli szaküzlet. Ha minden más Zsolnay - szaküzletet olyan hozzáértéssel és a márka (és Zsolnay Vilmos szelleme) iránti tisztelettel - megbecsüléssel vezettek volna, állíthatom, hogy ez ösztönzőleg hathatott volna nemcsak a többi, a gyár termékeit forgalmazó, ezeknél sokkal nagyobb alapterülettel
és kereskedelmi potenciállal megáldott szaküzletekre =így például a Haas és Czjzek szak-áruházra és
a nagy pesti bevásárló központokban működtetett sokkal nagyobb alapterületű szaküzletekre. Emellett képtelenek voltak kihasználni a Zoob Kati-val adódó együttműködésből fakadó "image" lehetőségeket.
Meissen - ről csak annyit, hogy az a Pécsi gyárnál nagyságrendekkel méretesebb volt és emiatt persze
a termék - kínálata sem volt összehasonlítható a magyar porcelán - manufaktúrák legjobbjaival, így a Zsolnay - val sem. Amit tudok róla emellett, az, hogy a minőségi porcelánárú mellett a kapacitásának nem kis hányadát kötötte le a csempe,- és padló,- és térburkoló lap - gyártás. Hatalmas mennyiséget
gyártottak ezekből is. Mindezzel együtt az egykori NDK - ban szinte (sőt egyáltalában) lehetetlen volt a mezei állampolgárnak hozzájutni bármiféle minőségi, meisseni háztartási porcelán árúhoz de fayance
és ugyanúgy padló ,- és falburkoló lapokhoz is egyaránt. A 70 - es 80 - as években - egészen a 90 - es
évek elejéid rengeteg alkalommal dolgoztunk odakinn és egyetlen-egyszer sem láttam olyan házgyári elemekből épült (panel) lakást, amelyben a "hideg helyiségekben ne PVC - padlóburkolat és illetve ne olajfestés - falburkolat került volna kivitelezésre, még a leg-igénytelenebb csempe és padlókő és tér - burkoló anyagok sem voltak beépítve ezekbe a lakásokba. Az NDK akkori kereskedelem-politikájának megfelelően minden, ami eladható - értékesíthető volt külországban, az ment exportra.
Ízlelgessük kicsit: Malév eladása, Vízművek eladása, Gázszolgáltató eladása és még ki tudja hány indokolatlan eladás, és még hitelfelvétel tömkelege:((((( Te tetted ezt balliberális!!!!!
Péterffy példaként említette, hogy váratlanul 140 milliós kötbérigényt kaptak a Nemzeti Vagyonkezelőtől a pécsi Zsolnay-gyár nem megfelelő volumenű termelése miatt.
Rolexet, Pateket, Hublotot se vesz minden 2. ember, mégis megélnek ...
Az átkosban nem kellett túlreklámozni 1-1 terméket, talán a Pécsi kesztyű volt ezalól kivétel Pécsen.
A porcelán erősen a hagyományokra épül, azokat a mintákat, amiket 100x éve használnak nem lehet lecserélni, azok pknt uolyan jellemzői a termékeknek, mint pl a Merci jelvénye.
Az is egy érdekes momentuma a pécsi törtenetnek, h amikor japo ajánlat volt a gyárra, akkor az miért nem jött létre vegül?
Egészen biztosan lehetne megoldást találni, de az kabaré jellegű, h egy egykoron ezres léstzámú gyár, ma 48 dolgozóval küzd az életbenmaradásért.
At eozinos porcelanoktol.lett vilaghiru, de a nyolcvanas evekben mar a de tel nyolcvan szazalekat az egyeb ipari porcelwntedmekek hoztak. Es amikor az utobbi csodbe ment, kb husz szazalek munkassal ujra lehetett inditani az eredeti porcelanmuvet. Herend meg Hollohaza eseten is ez a megoldas.
