Mi, Magyar Anyák úgy neveljük a gyerekeinket, hogy nekik a szeretet összes színe természetes és normális lesz, mert a szeretet az szeretet! Világszerte ma ünneplik a homofóbia, transzfóbia és bifóbia elleni világnapot, azóta, hogy 1990-ben ezen a napon törölte az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a homoszexualitást a Betegségek nemzetközi osztályozásából. Sajnos hazánkban a közbeszéd most, 2019-ben is kőkorszaki szinten van ezzel a témával kapcsolatban, elég, ha Kövér László minapi nyilatkozatára gondolunk. Ahogyan korábban beszámoltunk róla, Kövér László házelnök egy szerdai fórumon a pedofilokhoz hasonlította a gyerekeket örökbe fogadó meleg párokat. Kijelentései miatt szombatra tüntetést szerveztek a Kossuth térre. mondta a Magyar Anyák nevű LMBTQ Facebook csoport!
„amint a kisgyereket rajtakapja az óvónő, hogy mondjuk a kislány vonatozik, azonnal megszületik az ajánlás és véleményezés, hogy valószínűleg át kéne ezt a kisgyereket transzformálni, valószínűleg ő fiúnak érzi magát. És viszik az orvoshoz, hogy kezdjék el rajta a hormonblokkolást."
Túl hamar akartad lecsapni a labdát, ezért a mondanivalóm lényege elkerülte a figyelmedet.
A lényeg ugyanis itt van:
"...aki finoman szólva nincs elájulva attól, hogy ő homokos, az lesz szíves megbékélni a dologgal - akár akarja, akár nem -, mert generikus rákgyógyszer is előbb várható, mint valamiféle heteróvá tevő pirula."
Tehát ha tudomásod van róla, hogy ebbe az irányba is folynak kutatások, akkor mehetünk tovább. Ha nincs, akkor befejeztük, mert a szarpasszírozásból nem kérek.
Ma ugyanis tudtommal sem kutató, sem orvos nem foglalkozhat a homoszexualitással - hacsak nem hobbiból, mert egy vasat sem kap rá -, tehát aki finoman szólva nincs elájulva attól, hogy ő homokos, az lesz szíves megbékélni a dologgal - akár akarja, akár nem -, mert generikus rákgyógyszer is előbb várható, mint valamiféle heteróvá tevő pirula.
erre írtam én, hogy nem tudod jól. innen dobj újra. vagy ne, mindegy.
Már bocsi, de bőrtangás férfiakat (ne is beszéljünk a vén kifestett transzikról) ki akar látni a belvárosban kószálni? Ugyanis a felvonulásra oda is kell menni s el is kell jönni a végén. S eközben a felvonulásra nem kíváncsi járó kellők aznapi étvágyát veszik el.
Mert nincs az az életkor, amikor elfogadható lenne az a hazugság, hogy a gólya hozza a gyereket. Mert nem a gólya hozza. Hanem vagy teszünk érte (várj, lerajzolom hogyan készül a gyerek… tetszik?, simogasd meg), vagy postán érkezik, miután megigényeljük – mert jogunk van hozzá(juk).
De legalább abban egyetért(het)ünk, hogy minden gyerek nyersanyag, a jövő záloga?
Na jó. Habár a szex, mint örömforrás, nem a leglényege az életünknek... de azért tehetjük színesebbé is azt – legalább annyira színessé, tervezetten fordulatossá, mégis üdítően frissé, újszerűvé, mint például kedvenc éttermeink ételei (akármint kápráztató képzőművészeti alkotások) a svájci tányérokon. Mert ha ugyanazt teszed mindig mással és mindig másként, akkor az nem ugyanaz.
Amíg, amikorvalamikor(ahogy azt a Voga meg a Turnovszky is megénekelte „eszünk, iszunk és aztán meghalunk”) a korlátolt prosztóék határozták meg a menüt; a közerkölcsöt, (dokumentáltan) a közakaratot, addig ma azokkal, mindenkivel-bárkivel, annyit, ott és amennyit csak akarsz/tudsz. Több ez annál, mint szabadság. Ez a biológiai ki-és beteljesülésünk, a cseresznye a habon.És bár folytonosan szomjazzuk az izgatóan újszerűt... de kreatívak, ötletekben durván kiapadhatatlanok vagyunk.
Tehát. Az és azt mond a gyerekeknek, aki és amit csak akar. Mert erre van az előre!
tehát aki finoman szólva nincs elájulva attól, hogy ő egy bunkó homofób, az lesz szíves megbékélni a dologgal - akár akarja, akár nem -, mert generikus rákgyógyszer is előbb várható, mint valamiféle normálissá tevő pirula.
