Úgy vélem fontos társadalmi, politikai és közéleti témakör a Magyarországon dolgozó közalkalmazottak megbecsülése, mind társadalmi szempontból, mind anyagilag, ezért gondoltam jó ötletnek egy topik nyitását, ahol ezt megvitathatnánk egymással.
Hangsúlyozom a témakör ugyan politikai kérdés, de SZAKpolitikai, nem pedig PÁRTpolitikai.
Ezért bízom benne, hogy mindenféle propagandáktól mentesek tudunk maradni.
Úgy vélem pártoktól független közös érdekünk, hogy legyenek rendőreink, tűzoltóink, mentőseink, nővéreink... Pártállástól független érdeke mindenkinek, hogy meg legyenek becsülve és ne hagyják ott tömegesen a szakmájukat, hiszen nélkülük a mi életünk is bizonyos értelemben (akár szó szerint) veszélyben van!
Ha arra vagyunk tehát kíváncsiak, hogy miként tudná biztosítani egy ország a maga számára az improduktív, ám egyébként rendkívül fontos emberi erőforrásokat, akkor ahhoz vagy teljesen át kell alakítani a gazdaság szerkezetét olyanná, amely még ki sem lett próbálva sehol (diktatúrában ez menne, és vagy sikerül vagy nem), vagy pedig biztosítani kell, hogy legyen elegendő munkaképes arra, hogy azok ne éhbérért, és a pénzük nagy részét az idősekre fordítva (annak gondozására, ápolására, vagy anyagi forrás biztosítására) vegetáljanak, hanem emellett még Újratermeljék a következő generációk számára is ezeket az emberi erőforrásokat úgy, hogy ezen utódok is képesek legyenek ugyanerre a feladatra (tehát az újratermelésre is). Ma egyre kevesebb az az ország amely erre képes lenne, és a helyzet ott is folyamatosan romlik. A munkanélküliség helyett (mely a kapitalista gazdaság egyik mozgatórugója lenne), mindenütt teljes foglalkoztatottság van, amelyet fel fog váltani az általános munkaerőhiány. Az egy teljesen külön téma, hogy erre miért nem alkalmasak a távolról ide érkezők, s pillanatnyilag itt erről nem értekezek.
Már ma is a jelenleginél nagyobb számban születő utódok kellenek, hogy azok ebben a civilizációs környezetben 20 év múltán munkaerővé váljanak. Bármely olyan ország, amelyben az emberek végletesen anyagi szemléletűek, ez nem fog menni. Mindenképpen szükség van olyan - rég bevált - hajtóerőre, amitől a munkaképesek hajlandóak 1-2 évtizedre áldozatot vállalni a jövő érdekében. De mindez ha van, még nem elég.
S innen folytatódik a 4. résszel az offtopik ismeretterjesztés:
OFF
Az előzőekbe megismertük azt az evolúciósan belénk programozott erőforrást, amely biztosítaná a boldogtalanságtól mentes családot, s benne a tervezettnek megfelelő számú gyermekeket. Csakhogy ennek komoly ára van, ha a mai párkapcsolati szemléletet elemezzük.
Az oxitocin nagyon erősen, bár észrevétlenül hat, ám ahogyan a kutatások, felmérések egyértelműen bizonyítják: baj is lehet vele. Csak akkor működik helyesen, ha a párunk, és egyben a szexpartnerünk az első az életünkben, és soha sem lépünk félre. A mai párkapcsolati szemlélettel ez a feltétel csak a legritkább esetben valósul meg. Egy megcsalás - bármennyire is futó kalandnak tűnik - a megcsalt fél oldaláról szétzúzza a kapcsolatot, táptalajt ad arra, hogy újra megtörténjen. Felmérések vannak arról, mennyi az esélye annak, hogy egy nő megcsalja az első(!) partnerét. Ez az esély azonban meghétszereződik (7x!!) ha az elsővel szakítván a második partnernél tart. S újabb partnernél tovább romlik a helyzet. Ugyanez a férfiaknál sem különb. Több partnernél már nem egy valakihez, egy kitüntetett személyhez kötődünk, hanem mindegyikhez, legfeljebb tudatosan úgy könyveljük el, hogy a mostani az aktuális, és ő az akihez hűségesnek kellene lennem. Már nem működik a tudat alatti automatizmus. Szexuális gondokat is okoz az, hogy a szex alatt "beugranak" az előző partnerek emlékei, gyakran a hozzájuk kapcsolódó rossz emlékekkel.
De valójában miért is lesz több partnerünk? Bizony a tévesen értelmezett párkapcsolati szokásaink miatt. Előbb utóbb rá szoktunk jönni, hogy a jelenlegi "nem az igazi". Ám miért nem derül ki ez rögtön az elején? Mert abban bízunk, hogy a kölcsönös szimpátia elég, pedig a szétválásra nagy az esély: kb. 75%! Igen, 4 szimpátiakapcsolatból 3 nem állja ki az idők próbáját. Tulajdonképpen el lehetne dönteni viszonylag hamar értékes, és ehhez kapcsolódó beszélgetésekkel, de helyette hamarosan a tárgyra térünk, mert az gondoljuk, hogy annak nem lehet különösebb hatása a későbbiekre (és persze élvezetes is). Súlyos tévedés, ahogy az előzőekből ez kiderül! Sőt, a kialakuló kötődés az orrunknál fogva vezet minket tovább, és úgy érezzük: "ő az igazi". Pedig ez csak az oxitocin hatása. Gyakran évek telnek el, míg a leküzdhetetlen ellentétek feszültségei annyira felhalmozódnak, hogy nem tompítja le az oxitocin általi "egymáshoz tartozunk" érzése. Bár a túl hamar (sőt feleslegesen) megkezdett szexnek vannak más hatásai a kapcsolatra (mind a kommunikációnál, mind a konfliktuskezelésnél), de ez az észrevétlenül átverő hatása a leglényegesebb. Ugyanis biztosítja azt, hogy a többségnek az életében legyen több szexpartnere, és legyengüljön az oxitocin hűséget erősítő hatása. Új keletű szokásaink hétköznapivá tették a megcsalást, az ebből eredő önértékelési válságot, a boldogtalanság szétterjedését, s a gyermekek vállalásának elódázását.
Ez az 50 éve tartó hosszú folyamat most érik be, s hamarosan kiteljesedik. Jó ürügy - a hátteret elhallgatva - pártpolitikai eszközként alkalmazni, miközben ahhoz semmi köze. Belátható, hogy a közjó tartós fennállásához annak, hogy "mi történik a hálószobákban" - a régóta tartó felfogással ellentétben - igenis nagy köze van. Azaz a párkapcsolati viselkedésünket alaposan fel kell vizsgálnunk.
ON
Mi tehát a teendő, hogy ha mi nem is (mert ezzel már elkéstünk) de az unokáink ne tartós boldogtalanságban (s néha pillanatnyi, múló gyönyörökben) éljenek, s ezt a topiknyitóban kívánt környezet támogathassa?
Be kell vezetni azt, amelyet az elmúlt évezredekben racionális érvekkel támogatottan már sok társadalom megtette, s ettől aztán sokáig fenn is maradt:
Az első szexpartnert úgy válasszuk meg, hogy biztosan tudjuk, hogy ő az aki hozzánk illik, s amíg ez ki nem derül addig ne kezdjünk szexbe. S a későbbiekben pedig maradjunk tudatosan is hűségesek hozzá, azaz köteleződjünk úgy el egymás mellett, hogy ennek az elköteleződésnek mindketten tudatában vagyunk. Ez valójában nem más mint a szigorú monogámia.
Vannak még további új ismeretek a nő és a férfi egymás mellett élésének technikájáról, azaz ma már nem rejtvény pl. a női lélek, s ez tovább könnyíti a dolgunkat, de ez egy külön téma, és szintén nem ide való.
Ahhoz, hogy megértsük mi lenne a teendő, hogy kikecmeregjünk a közelgő ördögi körből, amely a társadalom legfontosabb erőforrásait erodálja, meg kell érteni mi okozza eredendően a népességfogyást, és mihamarabb az okot kell megszüntetni, és nem kétes tüneti kezeléseket alkalmazva, újra és újra széttárjuk a kezeinket, hogy íme, ez sem sikerült, íme nekik sem sikerült.
Ennek a megértéséhez innentől szintén offtopic:
OFF
(ez a 3. rész)
Ha visszafelé haladunk, akkor a népességfogyásnak a közvetlen előidéző okaként azt hozhatnánk fel: mert nem születik elég gyerek. Bár ez igaz, de emögött mindig személyes sorsokat találunk, és még (talán) ma is igaz, hogy a fiaink, lányaink nem így indulnak az életbe. Gyerekeket akarnak, legalább kettőt vagy többet, ám hosszú évtizedek óta ez legtöbb esetben nem valósul meg. S elemezvén, hamis ürügyekbe botlunk, amiket nem részletezek, nagyrésze jól ismert, s amely országban némelyiket orvosolni tudják, ott sem fényes a helyzet (pl. a Svéd modell). Inkább vegyük észre azt az általános tényt, hogy a házasságok többsége - kevés kivétellel - boldogtalan. S ebben a gyakran előtörő boldogtalanságban nem akródzik gyermeket vállalni. S a nőknek nagyon kevés idejük van az életükben erre, kb 18-40(?) éves kor, amely szinte észrevétlenül hamar elrepül, s meglepetten tapasztalják, hogy vége, s a tervük nem sikerült. De akkor miért boldogtalanok a családok, vagy ha gyerek nélkülieket nézzük: a párkapcsolatok. Pedig olyan jól indul minden. Vagy ha születik is egy - ritkán két - gyerek, akkor milyen helyzet az, hogy azok szülői torzsalkodások közepette nőnek fel, és ezt tapasztalván: maguk már nem is akarnak házasodni? Újra ürügyek tömkellegét írhatnánk le, egymással való vádaskodások özönét, de sohasem a lényegre mutatunk rá! S miért van az, hogy egyes családoknál meg nincs semmi probléma, a légkör békés, és csak a mindennapi élet visszásságai kavarnak be, ám minimum 2 vagy akár jóval több gyerek is van, pedig az anyagi helyzetük nem rózsás? Mégis, mi emelte fel a válások arányát 45-50%-ra 50 év alatt az eredetileg sem jó 15-20%-ról?
A magyarázathoz látszólag az "ókori görögökig" kellene visszamenni, pontosabban - nem vicc, nagyon komoly - az őskorba. Oda, ahol az embernek felcsillant az értelme, és "ennek ellenére" mégis fennmaradt mint faj. Mert az értelem nagyon sokszor előbukkanhatott, de valószínűleg az a faj ki is halt, mert az értelemmel együtt jár az, hogy nehezére esik az utódokat felnevelni, s mindent megtesz azért, hogy azok minél kevesebbek legyenek (ez történik mai is az emberrel).
A fennmaradást egy evolúciósan kialakult biológiai trükk (más állatoknál is van ilyen), pontosítva: egy hormon biztosította, mégpedig az oxitocin.
Hogy kerül a csizma az asztalra, azaz mi köze ehhez a támához annak az anyagnak, amely simaizomban összehúzódást okoz, és pl. hatékonyan használják szülés megindítására? Tíz évvel ezelőttig titok volt ez, ám kiderítették, hogy az oxitocin az agyban hatva képes erős kötődést kialakítani személyekkel kapcsolatban. Ókori írók is mondják: nincs olyan anya aki ott tudja hagyni a gyermekét! A szüléskor rengeteg oxitocin termelődik (méhösszehúzódás), és még szoptatás alatt is, amely segíti a méh regenerálódását. Az anyai szoros kötődés így magyarázatot nyert, de ezzel még nincs vége. Hamarosan felfedeztek további - más minőségű - kötődést, amelyet az agy meg tud egymástól különböztetni. Társas kapcsolatainkban is jelentős az oxitocin szerepe, de a legmeglepőbb az volt, hogy szexuális aktusban mindkét félben extra nagy mennyiség szabadul fel. És "mellesleg" a két fél között egy nagyon erős, intim színezetű kötődést képez. Minél több szex, annál erősebbet, s a sok szexet egy másik anyag biztosítja: az endorfin, amitől az orgazmust érezzük. Ez egy újabb evolúciós trükk, egy gyorsan kialakuló függőség egymáshoz, mivel az endorfin teljesen olyan mint egy drog. Ez - mint a többi kötődés - az emlékekhez hasonló módon megszüntethetetlen.
Ez a kötődés a történelem előtti embereknél évszázezredek alatt kialakította a házasság kultuszát. A pár nagyon nehezen válik el egymástól, az elszakadás komoly lelki fájdalmat okoz, ugyanakkor melléktermékként azt is biztosítja jó eséllyel, hogy egyik fél se lépjen félre. Egy ilyen kapcsolatban a társ mint jól ismert, hozzánk kapcsolódó fél jelenik meg (lásd pl. feleség), és mások - bár vonzóak lehetnek - idegenszerűségük miatt egy konkrét félrelépési alkalomban inkább taszítanak közvetlen közelről.
Jól jegyezzük meg azt a tényt, hogy egy szakítás - a kötődés miatt - nem csak fájdalmat, tartós tudatalatti hiányérzetet kelt, hanem az önértékelésünket is nagyon alacsony szintre viszi. A szerelmi csalódás, az otthagyottság némely esetekben akár öngyilkosságba is kergethet, de - bár ritkán - de előfordulhat gyilkosság is (jó példa erre a minapi történet Káptalanfán). Ha az emberrel ilyen szakítás történik, akkor legtöbbször nem csak a másikban csalódik, hanem a másik nemben is, és bizalmatlanságban kezd élni a súlyos sérüléstől velük kapcsolatban. Ugyanez a helyzet a félrelépéskor. Maga a félrelépő fel sem fogja milyen érzéseket, és önértékelési válságot okoz a másikban a tette. S az eredmény hasonló. S alacsony önértékelésünket nehezen viseljük, bár kétes módszerekkel próbáljuk visszaállítani.
Önértékelésünk javul, ha másokat lépten-nyomon leértékelünk, s kimutatjuk: mi többek vagyunk nála. Ezzel a reakcióval egymás után másoknak is az önértékelését romboljuk, s ez különösen jól sikerül azok felé, akik már átéltek ilyen válságot. Mint a fertőzés, úgy terjed ez szét. És ha egy társadalomban ez gyakorivá válik, akkor nem csodálkozhatunk, hogy a tagjai jórészt boldogtalanok, és pillanatnyi örömökkel akarják a boldogságot kompenzálni (mások lealázása is pillanatnyi örömként hat). A gyerekek a boldogtalan családokból magukkal hozzák ezt az érzést, és a hozzá tartozó reflexet. Valóságosan sérültek ugyan. de ezt vélik természetes állapotnak, és keményen tagadják, hogy sérültek lennének. A trolloknak csaknem a 100%-a ilyenek közül kerül ki, vétlenül, és egyfajta külsőleg mutatott magabiztosság jellemző rájuk, miközben belül nagyon is alulértékelik önmagukat. Ezt adja a szülői háttér amelyből mihamarabb igyekeznek menekülni.
Bár a kiindulópont egyeseknek sejthető, de még néhány további hatást kell felvonultatni a teljesebb kép kedvéért, hogy világossá váljon a megoldás szükségessége. Ezt azonban majd egy következő részben ismertetem.
Meghirdettünk egy állás a csoportomba. Feltétel volt a műszaki diploma és a nyelvvizsga. 5 jelentkező közül 4 nem beszélt angolul. Az ötödiket felvettük, majd 3 hónap múlva elment egy német multihoz dupla bérért. A szakember hiányt pedig úgy orvosoltuk, hogy technikusokat minősítettünk abba a munkakörbe. Pedig előírás volt a diploma. Jómagam is eljöttem egy évvel később. Jelenleg senki nem beszél idegen nyelvet abban az akadémiai kutatóintézeti csoportban.
Sok "szeretném"-et fölsoroltál, s mind jogos. Ám amire vágysz ahhoz munkaképes emberek kellenek, nem pedig eltartandó nyugdíjasok tömege, ami majd hamarosan várni fog ránk. Ahhoz pedig már rég el kellett volna kezdeni elegendő utódot felnevelni, akik ebben a kulturális környezetben fölnőve, szocializálódva, minden idegen hatástól mentesen el tudják majd végezni az általad kívánt munkát. Na, ebben van és későbbiekben is még égetőbben lesz egyre növekvő hiány. Nem azért mert fiaink kimennek. Őket is csak azért csábítják mert ott is ugyanez a baj. Itt valóban nem pártpolitikáról van szó, hanem egy önpusztító folyamatról, mely lassan mindennel végez, mert semmire sem marad ember.
De mi okozta mindezt? Hol van ennek a folyamatnak a mozgatórugója? Mi okozza az idősebbek által egyre felismerhetőbb kulturális hanyatlást, és azt, hogy a civilizációs vívmányaink egyre inkább csak külsőségekben jelentkeznek a technika területén, és a fejlődés látszatának fenntartásához az utolsó - több évtizede elfektetett - dossziékat kell előhúzni a katonai műszaki titkok páncélszekrényéből? Alapos tudományos kutatás tárja föl ezt nekünk, pontosabban ad akaratlanul is jóslatot erre, mert az a kutatás már több mint 80 éves.
A lényeg, ebből az, hogy amit a civilizációk hanyatlásáról ír, az 50 évvel ezelőtt "ki lett próbálva". A föld civilizáltabb területein a szexuális korlátozásokat a népesség elnyomásként élte meg (valójában elnyomássá torzult az évszázadok során). A Feminista-Szexuális- és - Kulturális forradalom lazított egy nagyot rajta. A történelmi tapasztalatok szerint (Unwin 15 olyan társadalmat talált, ahol ez lezajlott) ez minden esetben kb. 3 emberöltő alatt (60-70 év) a felemelkedett kultúra hanyatlásához vezetett, s legtöbb esetben a civilizáció elbukott, megszűnt. A felemelkedésüket egyébként pedig egy bizonyos szinttől (ez a "deisztikus" szint) az indította s gyorsította fel, hogy minden ilyen társadalomban, racionális okokat felhozva, viták eredményeként bevezették a szigorú monogámiát (házasság előtt nincs szex, házasságban csak a házastárssal, ellenkező esetben szigorú szankciók). A kutatót magát is meglepte az eredmény, azaz a rendkívül szoros kapcsolat a két jelenség között, és az, hogy a folyamatok függetlenül a földrajzi viszonyoktól vagy a rasszoktól mindig ugyanúgy zajlottak le.
Az azonban, hogy mi is áll mindezek hátterében, a történelmi adatoktól függetlenül a tudomány utóbbi évtizedének biokémiai kutatásai nyújtanak eligazítást. (ezt később)
A regi szep idok, amikor azert ment el egy kollega sziberiaba olajat.kutatni, mert rajott hogy itt nincs igazi jovoje, mellsleg akkor is duplapenzert sziberiazott.
Az elmult ket evtizede sem kerestek magukat agyonra. Igy aki fiatalon valasztotta ezt az iranyt az mar akkor is tudta mi var ra, amikor igy dontott.
Ket evtizede azt mondogattam, hogy el lehet menni a versenyszferaba dolgozni, akinek nem tetszik. De most mar azt latom, hogy annyira kontraszelektivva valt a kozszfera, hogy nehany elhivatott dolgozo kivetelevel mar csak a nagyon hulyek maradnak.
Egeszseges szelekcio akkor van, amikor van minimum nehany szazalekos tuljelentkezes az adott teruletre. Akkor van arra lehetoseg, hogy a munkaado a jobb kepessegut valassza, illetve motivalja a meglevo allomanyt a fejlodesre. Akkor ha hiany van, akkor johet minden hulye, csak mar jojjon. Most mar egyre inkabb ez tortenik.
Neztem a rendorok postolt fizeteseit en is. Nekem nagyon alacsonynak tunnek ezek a 150-200-220 ezer koruli nettok. Azert egy kozepes segedmunkas tobbet hazavisz mar nulla felelosseggel.
Különösen azért mert még mindig nem vesszük észre mi az a globális közeg amelyben megjelenik mint következmény egy 50 éve elindult folyamatnak.
S rendkívül fontos lenne, hogy pártpolitikától függetlenül tudjunk róla tárgyalni (bár az Aktuálpolitika pont azért van, hogy az előbb említett folyamat másik következményét, vagyis a sok évtizedes hatások által felgyülemlett, s szinte robbanásig feszítő gőzből, legalább a politikai agymunka oldaláról engedjen ki egy kicsit egyeseknél).
Sokaknak azonban - érthető módon - az az érdeke, hogy az alapprobléma rejtve maradjon, és pártpolitikai (rég megunt, s lejáratott szlogenekkel) eltereljék önmaguk felelősségéről a figyelmet.
Ha megtudjuk miről is van szó, akkor az annyira hihetetlennek tünik, hogy nem vagyunk képesek elfogadni, pedig a tudomány már két oldalról is megtámogatta a baj gyökerének jogosultságát.
Mielőtt azonban e soklépcsős következményfolyamat elejére térnénk, elemezni kell a topiknyitóban felvetett helyzetet, amely nem más, mint a legkésőbb két évtized múlva beköszöntő katasztrófa - már jól érezhető - előszelének az egyik megnyilvánulása.
A túlnépesedés bűvöletében élünk, pontosabban az egyébként valós, és a III. világban zajló nagy népességszaporulattal igyekeztetnek gondolatilag elkápráztatni minket, nehogy észrevegyük az ennél súlyosabb, és hamarosan maximális erővel ránk törő válság hatásait, amelyet az a rohamos népességfogyás okoz, amely pedig az egész fejlett nyugati civilizációban mutatkozik (így pl. az USA-ban is ugyanúgy). Az a szembekötős módszer, amellyel ezt látszólag korrigálni akarják, csupán látszatmegoldás, és csak súlyosbítja a helyi válságokat.
Miről is van szó? Érintőlegesen írnak már hébe-hóba az "elöregedő társadalom" kórképéről, és egy pár helyen (japán, kína) a tünetek fokozottabban jelentkeznek. A népességfogyásnak az a jellemzője, hogy ha beindul, akkor egy ideig jobbnak tűnik a helyzet, mert kevés gyermekkel kell számolni, amely a társadalomra, s tagjaira mindenképpen kisebb terhet ró. Ám sok évtized elteltével a helyzet megfordul. Egyre több öreg, eltartandó lesz, s egyre kevesebb olyan ember aki munkaképes. S ez igaz a kvalifikáltabb, sőt nemproduktív munkakörökre is. Az emberek többsége kénytelen az öregekkel foglalkozni (az egészségügy ezt már évtizedek óta válságként éli meg az egyre több beteggel, s hozzájuk kevés munkaerővel). Most pl. a rendőrség is lassan, s egyre fokozottabban e hatás alá kerül, mert az aktív munkára fiatalok kellenek. Ám - most az egyéb, ám alapvető okokat félretéve - ki az a felnőtt aki sok gyereket vállal, miközben számos időssel is foglalkozni kell, vagy ha konkrétan nem is, de a megtermelt pénzének a nagy részét az idősek eltartására, azok anyagi forrására kell fordítani, tehát a sok munka mellett kevés pénz megy haza. Azaz a népességfogyás nemhogy fennmarad, hanem egyre csak súlyosbodik (a lakosságfenntartó 2.1-es ráta helyett ma már átlagosan a legtöbb országban csak 1.4-et mérnek). Vagyis romlóvá, s elviselhetetlenné válik a társadalmi léthelyzet.
Persze vannak más jelek is, melynek tárgyalása nem ebbe a topikba való, ám mindig az jön ki, hogy ha az egyik helyet javítani kívánjuk, az a másik kárába kerül (nem tudjuk melyik kezünkbe harapjunk). Ilyen pl. a nyugdíjrendszer ellehetetlenülése, és minden olyan más alternatív megoldás (biztosító, megtakarítás) értelmetlenné válása, hiszen nem lesznek meg a források megfelelő mennyiségben (bizt. díjak, hitelfelvételek).
Vannak olyan országok, amelyek az elmúlt évszázad során rengeteg tartalékot halmoztak fel (más országok kárára), s ott pénzügyi oldalról még rövid ideig orvosolhatónak látszik a helyzet (ezek munkaerőt csábítanak el, nagy fizetést adva), de az emberi tényezőn később nem tudnak változtatni (míg kb. 100 évvel ezelőtt 100 munkaképesre csak 8 öreg jutott, ma ez a szám már 128!).
A történelem során kisebb területekre lokalizálva előfordult már hasonló jelenség, amelyet kényszer-betelepítésekkel próbáltak orvosolni, ám az nagyon hasonló kultúrájú embercsoportok esetén is rengeteg feszültséget szült, és gyakran inkább a betelepültek szaporodtak el, és vették át az elfogyó őslakosság helyét. Távoli kultúrák együttélése mindenütt elkülönüléssel valósul meg, az asszimiláció a legritkább eset. Inkább a helyi lakosság asszimilálódik hozzájuk, s a kulturális színvonalukhoz. A szórványosan megjelenő, és magas intelligenciával megáldott egyes személyek esetei pedig nem szignifikánsak, és tudni kell, hogy ők egy számukra szokatlan társadalmi rendhez való igazodás feszültségében élik le itt az egész életüket. Ne számítsunk tehát arra, hogy pl. a rendőrségi állomány tagjai között egy ilyen személy felelősségteljesen mindenben az itteni létmódnak megfelelő módon dönt kritikus esetben. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha gyakorlatilag csecsemőkorától kezdve ebben a kultúrában nő fel, más kultúra befolyása nélkül (pl. helyi szülők nevelik fel).
Egyelőre csak ennyit, bár a teljes megértéshez és ahhoz, hogy a fentieket valóságosnak fogjuk fel, még jópár bejegyzésre szükség van, melyek közül azokat amelyek nem a jelenlegi témához kapcsolódnak - külön jelezve - OFF-ként fogom közölni.
Nekem negyvenevi mukna utan egetemi vegzettseggel 160 ezer volt a nettom, dehat az ember hobbibol dolgozik az alapfizetesert, ha valami munkat is akarzak azt megfizettek.
tényleg csak röhögni lehet azon, hogy tuti ásznak, abszolút hitelesnek tekintenek egy bárki által hozzáférhető, ellenőrizetlen FB-oldalt, ahová bármilyen photoshoppos képet fel lehet tenni ..
Például azért, mert egy Mo. nagyságú és lélekszámú ország közigazgatását 5 egységre kellene osztani (régiók). Gondold végig, 20 kormányhivatal helyett 5, 20 megyei rendőrkapitányság helyett 5.
Az már csak hab a tortán, hogy a rendőröknek a bűnt kellene/illene üldöznie, nem pedig egy melegfelvonuláson, fradi meccsen, vagy pol. tüntetésen bohóckodni.
A digitalizációval pedig az irodai munkakörök min. 30%-a felszabadítható lenne.
Bónuszként, jómagam egy rendőrséget tartanék fenn. Egy egységbe terelném a TEK-et, a készenlétiekkel, a közlekedésiekkel, a kormányőrökkel. Annál is inkább, mert a hatályos törvények értelmében egy helyszínen egy fegyveres testület lehet jelen. Ha megjelenik még egy, annak a fegyverzetét le kell adni.
Na az miért lehet egy 11 év szolgálati idővel rendelkezőnek? - szolgálatvezénylő voltam, pofon egyszerű a matek: Egy napra (12+12 órába) összesen 64 főt kellet elővarázsolnom ez 4 váltásra 256 fő igénye van a 12n/24-12é/48 betartásának! Volt rá 144 fő... így lett 12n/12/12n/12/12n/24/12é
A majd 100 fő hiánya napi 300 óra hiány, havi 9000 óra a maradék 144 főre terhelve (átlag 62,5 óra) Így az éves túlórakeret az eu normákkal-irányelvvel ellentétesen 7,5 hónap leforgása alatt teljesült. De a “hadra fogható létszám” csökkent egészen 89 főre... minden eggyes kollega aki leszerelt további túlszolgálatot generált... Minden este 11:30-kor azzal hívtak, hogy csak 3 ember telefonált a másnap nappali szolgálat miatt betegségre hivatkozva (valahogy megértem őket, 80-110 óra túlórával ((50-60/100%; 30-50/200%)) csak kiéghetnek... Ezzel keltem, ezzel feküdtem, fejből tudtam mindenki szolgálatszervezését... lepedő sem kellett hozzá, mert aki nem nappalos, az éjjeles; aki éjjeles volt annak meg marad a 24 pihi...
Láttam családokat tönkre menni, berendeléskor gyermeket sírni a vonal hátterében, hogy anyának vagy apának be kell menni... szülinapok, ballagások maradtak el, a karácsonyaik katasztrófák voltak... és én csak tűrtem, hogy a munkahelyi bürokrácia bedaráljon... ráment az én kapcsolatom is, úgy nézek ki mint egy kirendelt tanácsi lakás a csillagparton... mikor jelentést mertem írni a szolgálati vezetőmnek hogy csak a jogszabállyal ellentétesen, bűnözve lehet ezt tovább csinálni, és ebben nem kivánok részt venni, eltávolítottak, és egy jó távoli helyre el akkartak “dugni”, hogy ne tudjak panaszkodni...ne derüljön fény az igazságra...hát mit csinál ilyenkor a jó bv-s, elmentem a Honvédba, és 2018.08.10-óta próbálom rendberakni az életem, a testem, az emberi méltóságom...
Elmúlt a “hazámat szolgálom”, a hivatástudat, a szolgálati érdek...
Lessznek olyan kollegák akik most rámismernek... lesznek olyanok akik ugyanebben a cipőben járnak... sajnálom, hogy nem tudtam többet tenni “a törvény nevében”... "
Még egy gondolat. Miért kell az egészségügyi dolgozóknak közalkalmazottnak lenni? Pár éve a MÁV és a posta dolgozói is azok voltak, azután szervezeti átalakulás történt. Nem hiszem, hogy egy MÁV dolgozó is visszasírná a régi kort. Az évi 12 db 50%-os utazási jegyért és az 50%-os múzeumi belépő nincs arányban azzal a túlszabályozott, bürökratikus rendszerrel, amely mindennap megkeseríti az életüket. Értsd: minden tevékenységre, gondolatra akad egy passzus, ami miatt nem lehet változtatni, előre lépni.
Közel 30 évig voltam közalkalmazott, utána váltottam. Párom pedagógus közel 40 éve. Szóval belülről látjuk/láttam a közalkalmazottak mindennapjait.
Megítélésem szerint 2 tényező okozza az alacsony jövedelmet és az állam részéről azt, hogy kevésbé becsülik őket.
1) Túl sokan vannak és az elbocsátás nem okos politika, hisz akkor felhördül az ország. Inkább ellehetetlenítik őket és elmennek maguktól. Egy példa. Arányaiban több a rendőr Mo-n, mint Németországban. Ott 7-8 szövetségi tartományba "vannak szervezve" nálunk 19 megyei kapitányság + a főváros. 20 megyei kapitány, 20 helyettes, 40-60 titkársági dolgozó ... stb.
2) Sok az olyan közalkalmazott, akire semmi szükség. Csak úgy vannak... jól elvannak... azután majd lesz valami. Legeklatánsabb példa a nyugdíjasok. 70, 75 évesen be- bejárnak. Jobb esetben nem csinálnak semmit, rosszabb esetben a fék szerepét töltik be. Ellenállnak minden újításnak, változásnak.
A rendőr nem közalkalmazott. Ha nemcsak az indexről tájékozódnál, hanem ismernél személyesen legalább egy rendőrt, tudnád mennyire távol állsz az igazságtól.
Abban látom az akadályát (feljutni a nullára), hogy a magyar társadalom alapjaiban szocialista - túl nagy az állam újraelosztó szerepe mindenben. Az egészségügy különösen szenved attól, hogy kevesen fizetnek be járulékot és gyakorlatilag mindenki kap ellátást. Ezt átalakitani szinte politikai lehetetlenség - a mi életünkben egészen bizonyosan, tehát az egyik gyakorlatias egyéni megoldás nem menni orvosnak, tanárnak vagy rendőrnek. Az állampolgári oldalon pedig megpróbálni egészségesnek maradni vagy sok pénzt szerezni a gyógyitásra, olyan környéken élni ahol biztonságosabb, esetleg megszervezni önmagunk védelmét, gyerekeinket pedig elit iskolákban tanittatni elit pedagógusokkal. Tudom én, hogy sokan szakmai érdeklődésből, elhivatottságból szeretnének orvosok, rendőrök, pedagógusok lenni ... közalkalmazottként is boldogabban, dehát az élet nem habostorta.
Ha az emlitett vágyak és ideák reálisak, akkor biztos van olyan ország ahol megvalósultak - na oda célszerű költözni, azaz ha az állam képtelen megszervezni az társadalmat ami köröttünk van, akkor magunk cseréljük le azt egy létező másikra. Aki meg nem, az úgy járt, "oszt jónapot". Olyan nincs, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmarad, de még a farkas sem marad éhen. Egy sovány vígasz lehet, hogy még nagyon sok sanyarúbb hely is van Magyarországnál - ez nagyon sok embernek (Kádár népe) elég is ahhoz , hogy belefeküdjön a szocialista posványba.
Ha az elmúlt 30 év kevés volt mindezek felszámolására, az azt is jelenti, hogy ez már így marad beláthatatlan ideig. 30 év alatt egyetlen kormánynak az sem fordult meg a fejében, hogy a kommunista elnyomó hatalom besúgóinak és ügynökeinek kilétét nyilvánosságra hozza - a lakosság pedig nem is követeli túlzottan, sőt inkább semennyire. Tudom, hogy ez nem szorosan kapcsolódik a témához, de számomra egy jelentős indikátora annak mi történi a magyar szocialista társadalommal. Egyénileg persze magam is sajnálok jó rendőröket, kiváló orvosokat, nagyszerű tanárokat ... stb akik emigy meg amúgy szenvednek ebben a helyzetben, de ezt a magyar társadalom tette velük és nem az Orbán és nem a Gyurcsány ...stb. A közalkalmazottak helyzete csak fodrozódás a Nagy Nemzeti Tehetetlenség tavának felszinén.
Tanárok sincsenek megbecsülve. A 2019-es bértábla alapján 195ezer bruttót keres egy pályakezdő tanár.
A 2019-es bérkalkulátor szerint ez 129ezer nettót jelent.
Pl. Budapesten ki megy el ennyiért tanárnak egyetem után?
És ez 3 éven belül nem is emelkedik náluk. 3 éves BSC képzés egyetemen és még 3 év amíg 129ezret keres? 25 éves koráig lakjon a szüleinél, ha Budapesten akar elhelyezkedni? Vagy Budapesten ne legyenek tanárok?
Igen, ezek az életpálya modellek nagyon jól hangzottak. Átolvastam a rendőrök néhány kiposztolt üzenetét, és ott durva dolgok szerepelnek. Először is érdemes tudni, hogy a több éves életpálya modell összesen 50%-os emelést ígért nekik. Ami több év alatti összegzésből jött volna ki:
30+5+5+5+5=50%-al.
Csakhogy ez ígéret volt. Sorra posztolják a rendőrök üzeneteit, van akinek az ez előtti bére 130 ezer volt, az "50%-os" emelés utáni bére (mert már túl vagyunk az utolsó 5%-on is) viszont 160 ezer lett.
Akárhogy is nézzük sehogy nem jön ki a matek!
Egyszóval átb.szták őket!
Megalázó a keresetük, 130ezer-160ezer néha elvétve olvastam 200ezer körüli nettóról, de ezeknél a számoknál muszáj hozzátenni, hogy ők hol éjjel, hol nappal dolgoznak 12 órás műszakban, úgy, hogy bármikor berendelhetik őket, ha kevés az ember és ezekben a bérekben benne van a túlóra is, amire kvázi kötelezve vannak, vannak akik nem is a saját városukban szolgálnak időközönként és az idegen városban a családtól távol még a szállást maguk biztosítják, vagy legalábbis próbálják ebből a fizetésből. A most megkapott decemberi fizetés konkrétan már tartalmazza azt is, hogy sokuk még karácsonykor sem látta a saját családját, mert szolgálatban volt!
Volt aki arra hivatkozott, hogy 30 éves és a szüleinél él, ilyen fizetésből egy albérletre sincs pénze, ezért akar leszerelni.
Természetesen mindenki más is fontos, mindenki más bérrendezése is fontos lenne, csak iszonyatosan ledöbbentett, amit a rendőrök facebook oldalán olvastam. Ezt a több tucat posztot a reménytelenségről és arról hányan tervezik, hogy leszerelnek.
A rendorok tuzoltok egeszsegugyiek tanarok legalabb anyagilag meg vannak becsulve mindenfele eletpalyaizekkek, a tobbi kozalkalmazott egy tizegynehany eves bertablan lepked elore, akol lassan mar az egyetemet vegzettek is otveneves korukra lepnek ki a berminimumbol. Harom negy eve pl egy egyetemet vegzett kozalkalmazott hatvan eves korara erte el a250 ezer bruttot, es kilencven eves korara a 300 ezret is elerte volna ha nem nyugdijazzak hatvanegynehany evesen. Akkor persze nemi orom is eri, mert a nyogdija 50-100 ezerrel magasabb mint a fizetese volt.
Vita indítónak idéznék egy elgondolkodtató kommentet a rendőrök facebook oldaláról, arról az oldalról, ahol a napokban 10 percenként (de még éjszaka is óránként) érkeznek újabb és újabb elszomorító történetek, kitálalások borzasztó munkakörülményekről és képi bizonyítékok eszméletlenül méltatlan fizetésekről. Kérnék mindenkit, picit gondoljon bele ennek a kommentnek a tartalmába. Szerintem érdemes, engem nagyon megérintett, több szempontból is:
"Nagyon-nagyon drukkolok és ha valahogyan tudok, segíteni is próbálok, jelenleg annyit tudok csak tenni, hogy minél több ismerősömmel megosztottam az oldalatokat, hogy mások is lássák, hogy problémák vannak. Minél többen tudnak róla, annál nagyobb a kényszer a változtatásra odafenn. Reménykedem, mert minden rendőr megérdemli, hogy megbecsüljék. És bevallom némi hátsó szándék is van bennem minden egyes hasonló ügynél, hiszen egyértelmű érdeke minden magyar állampolgárnak (így nekem is) egy működő rendőrség létezése is. Hogyan tartható fenn a biztonság, a jogállamiság megbecsült rendőrök nélkül? Sehogyan.
Van bennem némi aggodalom is, hiszen az évek alatt számtalan hasonlót láttam más területeken :( És újból és újból arra jutottam, hogy "na ezt azért már csak nem hagyják figyelmen kívül", "most már azért biztos tesznek valamit, lesznek változások", ami számtalan esetben csalódással végződött.
Nincsenek politikai érdekek emögött, nincsenek pártpolitikai ambíciók! ÉS NEM IS SZABAD HAGYNI, HOGY AZOK LEGYENEK! Pusztán szeretnék egy olyan országban élni, ahol az emberek problémáit meghallgatják és reagálnak rá! Ahol a problémákon változtatni tudók vannak megkérdőjelezve, nem pedig az elszenvedők, akik szólni mernek!
Szeretném, ha a rendet fenntartó rendőreinket megbecsülné a társadalom (nem csak anyagilag, de anyagilag IS). Szeretném, ha a szüleimet nem olyan orvosok látnák el, akik végtelenségig kizsigerelve a műszakjuk 23. órájában kezdenek bele egy műtétbe. Szeretném, ha a gyermekeimet tanító tanárok szakmai aggályai meg lennének hallgatva, hiszen nem kormányt akarnak dönteni, pusztán a gyermekeink szebb jövőjét szeretnék biztosítani, és nem értik, ehhez miért szükséges a szövegértéses matematikai példák helyett a molotov-koktélokról részletes leírást adni egy tankönyvben. Szeretném, ha meg lennének becsülve a nővérek, és meghallgatnánk az ő problémáikat is, ahelyett, hogy a problémáikról beszélő nővért hajszolják párt politikai érdekek mentén öngyilkossági kísérletbe (fekete ruhás nővér)!
Szeretném, ha egyszer, csak EGYSZER megértené mindenki, hogy mindez mindannyiunk érdeke és nem pedig az odafenn ülő akárkiké.. Szeretném, ha egyszer, csak EGYSZER jobbon és balon, a kormányra vagy a kormány ellen szavazó összes ember határozottan kimondaná PÁRTATLANUL, hogy igen is szükségünk van rendőrökre, tanárokra, orvosokra, mentősökre, tűzoltókra, nővérekre, egyetemet végzett emberekre, szakmunkásokra és MINDENKIRE! És szükségünk van a MEGBECSÜLÉSRE és hogy meghallják a hangunk, hogy meghallják az aggályainkat és tegyenek is értünk végre!!
Hiszek benne, mert hinni akarok, hogy a társadalmunk eljut egyszer erre a szintre!"
