A kérdést most nem a biológia, vagy a tudomány felől közelítem meg, hanem tisztán teológiai módon.
Isten a valódi hit jeléül, azt kéri Ábrahámtól, hogy áldozza fel azt, ami a legkedvesebb a számára, ez pedig a fia, Izsák.
A hit egyben a tökéletes engedelmességet is jelenti.
Az ön és közveszélyes hazug ideológiák ról lerántani a leplet, kifejezetten az emberiség üdvösségét szolgálja. A nácik sem örültek, ha a Mein Kampf ellentmondásaira hívták fel a figyelmet..... De a kommerek is elég nyűgösek voltak.
Nagyon torz - földhözragadt - és nem keresztény logika ez, és az utána jövő felesleges következtetések a hozzászólásokban. Talán éppen ezért van, hogy a kereszténység - a zsidó hitre alapozva, majd kiegészítve Jézus által - az Istent a végtelen szeretettel azonosítja, amelyben ott van a mindent kivétel nélkül való megbocsájtás, és az, hogy nem is akar sohasem vádolni semmivel. Ez jóval több mint amit az Ószövetségből, a zsidó nép lassan kialakuló hitéből levonhatunk, s akik még képesek voltak haragvó, bosszúálló Istenben hinni.
Ha pl. valakit feltámaszthatatlanná tudna tenni, akkor önmagával, azaz a szeretettel kellene szembefordulnia, amire az emberi logika szerint vagy nem képes, vagy ellentmondásra jutunk. De hát azt is mondhatnánk emberi léptékkel, hogy az Isten képes - mivel mindenható - önmagát nemlétezővé tenni, s mivel ettől kezdve nincs, tehát nincs is Isten, nincs aki ismét létezővé tenné. Ez azonban gyarló, emberi logika, ám az Isteni logika nem ilyen. Az emberi csak véges dolgokra képes, az Isteni azonban végtelenre is. Felfogni sem tudjuk, a véges mivoltunk miatt milyen is az Isteni logika, hanem csak bénán paradoxonokat gyártunk. Kurt Gödel volt az, aki ráérzett az emberi logika eme sajátosságára, és megfogalmazta tételeit. Ennek a legbelsőbb lényege az, hogy vagy létezik a világunkban végtelen (ez azonban - bárki is állítja így - nem igaz), vagy pedig nem marad más nekünk mint a mindenképpen megfogalmazható paradoxonok.
Az helyes a gondolatmenetben, hogy a feláldozó az Isten volt és nekünk mutatta be az áldozatot, hogy megértsük: még akár a fiát is megölhetjük, és bármennyire is súlyos tett ez, ő még ennek ellenére is szeret továbbra is minket. Azonban azt is kell tudnunk, hogy az áldozat végigvitele nem volt törvényszerűen bekövetkezendő, azaz ő nem ölt meg senkit, hanem hagyta, hogy megtörténjen, ám az is benne volt, hogy lehet, hogy nem történik meg. Mégis, azű ember bemutatta az Istennek, hogy képes ilyen esetben is a gyilkolásra. Tehát maga bizonyította be Istennek, hogy szükség volt erre az áldozatra az ember számára, hogy megtudhassa: Az Isten még így is szereti őt. (Ez az igazi örömhír, amit az őskeresztények felismertek)
A lényeg: nem feltétlenül kellett volna Jézusnak meghalni a kereszten, ha nem ilyen lenne az ember természete (és a kereszt általi halál sem volt előírva). De az ember által megtörtént, tehát a szükségessége bebizonyosodott.
És mellesleg a feltámadásban volt egy szimbolikus elem. Jézus ugyanis itt köztünk jelent meg feltámadottan. Mi azonban feltámadottan nem kerülünk ide vissza (azt csak a JT-i gondolják), hanem a mennybe jutunk, tehát földi szempontból az nem a Jézuséval azonos feltámadási mód.
(még a Torinói lepel is alátámasztja, hogy a feltámadás utáni ittléte valami más anyagi valóság lehetett).
Feltámadás tehát van (lesz!), de nem vissza a földre.
(Ja és Lázárt sem fontos elemezgetni ez ügyben, az ugyanis más tészta).
Az embernek fia azt jelenti, hogy isten ember képében jelent meg, de valójában isten maradt továbbra is.
Jézus Krisztus teljesen Isten egyben teljesen ember.
I. Timóteus levél:2:5Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
» Pál Apostolnak a Filippibeliekhez írt levele » 2. fejezetAki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,7Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;8És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.9Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;
Jézus viszont azért támadt fel, mert lényegében meg sem tudott halni, mert Isten fia volt, nem ember.
Máté Evangéliuma:20:18Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,
Sőt még az Ószövetségben is ember fia:
Dán.7:
13Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt.14És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik
Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,18Akinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;19Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen visszanyerte.
Az okfejtés erősen bűzlik a teológia minden intellektuális mocskától. Természetfeletti lények által megparancsolt vagy nekik ajánlott rituális véráldozatokról elmélkedsz tárgyilagos hangnemben. Úgy teszel, mintha az egész téma egyetlen reális értékelése nem a vérgőzös téboly lenne.
És úgy mellesleg az okfejtésed terjengős, ugyanakkor nélkülöz bármiféle logikai kapcsolatot az előfeltevés és következtetés között. Még ateistaként is simán rád cáfolok. Ha van Isten, akkor ő bárkit feltámaszthat. Ezt te semmiféle okoskodással nem cáfolhatod.
Ennyit ér a topikod: Az ateisták kiröhögnek majd érte, a hívők pedig rácáfolnak majd.
Hogy az ember ne áldozza fel a saját vagy más életét, mert csak ember, amely nem támad fel soha.
Jézus viszont azért támadt fel, mert lényegében meg sem tudott halni, mert Isten fia volt, nem ember.
Akkor ez egy eléggé álságos áldozat volt, mert egyébként sem hallhatott meg, sőt jobb helyre került ez által...akkor ez nem is áldozat volt Jézus részéről....
S akkor isten sem áldozta fel egyszülött fiát, hanem csak simán magához vette, és élnek boldogan, miközben ezért az emberek ölik egymást......
szép...
Soha nem kérném a gyermekemtől, hogy áldozza fel a gyerekét értem....
A kérdést most nem a biológia, vagy a tudomány felől közelítem meg, hanem tisztán teológiai módon.
Isten a valódi hit jeléül, azt kéri Ábrahámtól, hogy áldozza fel azt, ami a legkedvesebb a számára, ez pedig a fia, Izsák.
A hit egyben a tökéletes engedelmességet is jelenti.
„És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul”
Mivel Izsák ember volt, Isten nem akarta, hogy Ábrahám elveszítse a fiát, ezért az utolsó pillanatban megállította Ábrahámot a kérés végrehajtásában.
Isten meggyőződött Ábrahám hite, engedelmessége felől.
De mi történik Jézus esetében?
A páli teológia szerint Isten feláldozza a fiát a többi ember érdekében.
Tehát nem Isten akar így kiengesztelődni, ahogy Ábrahám esetében sem erről volt szó, hanem Jézus engedelmességét kihasználva, az áldozat a többi ember érdekében történik meg.
Legalábbis Pál elképzelése szerint.
Mi azonos Ábrahám és Isten így meghozott áldozatában?
Ábrahám a fiát áldozná fel, ahogy Isten is azt.
Ábrahám az Istennek akarja bizonyítani a hitét, Na de Isten kinek akarja bizonyítani a saját hitét?
Itt nem Isten akarja a bizonyítást, hanem Jézus akarja bizonyítani a hitét Istennek.
Jézus abban hit, hogy ő Isten fia, aki ember képében testesült meg.
És ebben Jézus nem tévedett.
Isten szintén nem akarta a fiát elveszíteni, ahogy Ábrahám sem akarta.
Ábrahámnak Isten segített, Jézus viszont a feltámadásával megbizonyosodott, hogy ő tényleg Isten fia.
Mi a tanulság ebből az ember számára?
Hogy az ember ne áldozza fel a saját vagy más életét, mert csak ember, amely nem támad fel soha.
Jézus viszont azért támadt fel, mert lényegében meg sem tudott halni, mert Isten fia volt, nem ember.
Bár mivel ember képében testesült meg, példát adott az ember számára a tisztességes életről, Isten emberrel szembeni elvárásáról.
Akkor mégis mit érthetett Jézus az újonnan születésen?
A gondolkodás radikális megváltoztatását.
Ezen kellene gondolkozni, nem a páli megváltás tanról.
