Aztán, ha felállt az új közigazgatás, először is át kell nevezni az utcákat és a tereket, ez a legfontosabb. Legalábbis, ha a legutóbbi rendszerváltásra visszatekintünk, így 30 év távlatából, ez volt benne az egyedüli valóban sikeres mozzanat. Nem kell megelégedni a Göncz Árpád városközponttal, hanem tovább kell menni! Például a Bikás Park lehetne majd a jövőben Vona Gabikás Park. A Széchényi Lánchidat pedig átnevezzük Széchényi Pridehíddá, ugyanis a túlterhelés elkerülése végett azt a jövőben kizárólag az LMBTF-emberek, azaz leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és földönkívüliek használhatják. A hármas metrót pedig dél felé meghosszabbítjuk a Gyurcsány Ferenc Nemzetközi Repülőtérig.
A Városligetben (akarommondani Karácsony Parkban) zajló megkezdett építkezések kérdését sem felejtjük el. Végülis már egyszerűbb befejezni mint visszacsinálni, de, összekötve a kellemeset a hasznossal, ezeket az épületeket kórházzá kell áttervezni. A Puskás Stadionból pedig látványkórházat fogunk kialakítani, ahol a nemátalakító műtéteket lehet majd a lelátókról megtekinteni, és onnan fogja azokat közvetíteni a királyi televízió.
Kell valami vízió, hogy mi lesz a Nagy Győzelem után, amikor a hetedik angyal is megfújja a harsonát, és a csillagok kétharmada a földre hullik, és megégeti a szavazók kétharmadát (értelemszerűen azt a kétharmadot, amelyik a Fideszre szavazott), és eljön a Márki-Zay Péter sárkányfejű lovon, amelynek a farka skorpióéhoz hasonló, és megöl mindenkit, akinek a homlokán rajta van az Orbánbasi jele, vagy a nevének száma…
Na igen ezt tudjuk kívülről, de hogy utána mi lesz? Mert erről viszonylag keveset hallani.
Az ismert prófécia ugye azzal zárul, hogy leszáll az égből a Mennyei Budapest, ahol nem lesz többé Nap, mert a Greta Thunberg Fúziós Erőmű fog világítani éjjel és nappal, de ennél többet nem tudunk meg a posztorbaniánus korszak hétköznapjairól.
Tehát elcsitult a Nagy Háború, a barikádok már csak füstölögnek a város utcáin, fákon a felakasztott fideszes képviselők teste már ernyedten lóg, mint Gréczy Zsolt szerszáma… az utolsó atombomba is már csendesen feleződik, és ott állnak a Hősök tanácstalanul, kezükben zászlóval, és megkérdezik Fekete-Győr Andristól, mint rangidőstől, hogy „és most mi lesz?”
Persze hosszú még az út odáig, de nem árt jó előre tudni a választ, hogy egy ilyen történelmi pillanatban ne kelljen improvizálni."
szerintem ólommal, az véd a sugárzástól. lehet hogy atommal kell visszafoglalni erdélyt meg kárpátalját, attól függ majd putyinka milyen lábbal kel fel aznap
Valljuk be, hogy Orbán 12 évi miniszterelnöki pályafutása után még mindig csupán 55 éves és az vezető politikusok körében igazán zsenge kor. 2022-es újraválasztásakor még csak 59 éves lesz, 2026-os újraválasztásakor pedig csupán 63 éves. 2030-as nyugdíjbavonulásakor pedig csak 67 éves lesz a miniszterelnök úr.
Varga Zoltán pszichológus : “Szinte biztos hogy maga alá temeti a hatalom,ettől fél legjobban”
Orbán Viktor vélt pszichiátriai zavara évek óta téma a közbeszéd egyes szegmenseiben. A Jobbik szóvivője, Mirkóczki Ádám szerint Orbán mentálisan beteg, félti a hatalmát; Gyurcsány Ferenc pedig pszichotikus, paranoid „elmebetegnek” tartja a miniszterelnököt. Egy ötvenéves tapasztalattal rendelkező pszichológus, Varga Zoltán nemrég a 168 órának adott interjúban elemezte a kormányfő viselkedését:
Roppant hatalmának súlya egyszer rá fog zuhanni, és maga alá temeti. Ezt ő is érzi, és nagyon fél, mint lelke mélyén minden diktátor. (…) A miniszterelnökön látszik a kulturálatlansága is, ahogy zsebre tett kézzel áll, szotyolázik, zavartan gombolgatja a zakóját.
– Az évtizedek óta nagy hatalmú vezetőkkel dolgozó neves pszichológussal, dr. Varga Zoltánnal beszélgettünk.
– Különböző közegekben és szereplőkkel ugyan, de könyveiben mindig a hatalommal és annak személyiségre gyakorolt hatásával foglalkozik. Milyenek a magyar hatalmasok? Mutatnak valamilyen közös országspecifikumot?
– A hatalom személyiségtorzító hatása közismert. Romboló hatása annál súlyosabb, minél „egyszerűbb,” kevésbé differenciált személy kezébe kerül. Még a legkiválóbbak is csak korlátozott mértékben immunisak vele szemben. Ilyen személyiség a mai magyar vezető rétegben nem található. A miénkhez hasonló primitív, kulturálatlan otrombasággal, ilyen megrendítően alacsony intellektuális teljesítőképességgel nem találkozhatunk a civilizált világban. „Stílusról” szó nincs már jó ideje. Nem tudom elképzelni, hogy az angol királynő szotyolát köpködjön Ascotban, hogy bármelyik civilizált ország vezetője a parlamentben a neki feltett kérdésekre szinte soha nem válaszol, vagy hogy – nyilvános adatokkal bizonyíthatóan – rendszeresen valótlan dolgokat állít az ország nyilvánossága előtt. A hangütés, a szóhasználat is elképzelhetetlen a mégoly éles európai politikai vitákban, vagy hogy a kormányzó párt rangos képviselője egy televíziós interjúban a kockás alsógatyájával „érveljen”. Ez a tereken való részeg vitatkozás stílusa és nincs mögötte semmi szellem.
– És miért lettek ilyenné a magyar vezetők?
– A vezetőket a legfelsőbb vezető választja maga köré. Így nyilvánvaló, hogy a kialakuló stílus, magatartásmód egyik döntő meghatározója maga Orbán Viktor. Újra és újra halljuk – és nem akárkiktől – „rendkívüli politikai tehetségként” említeni. Ha a politika a közügyek racionális módon történő intézésének tudománya, akkor miniszterelnökünk nem tekinthető politikusnak. Politikusként semmi se sikerült neki. Miközben harsog felénk, hogy a reformok működnek, nem léteznek reformok, miközben valamiféle rendről beszélnek, a történelem során ritkán tapasztalható kétségbeejtő rendetlenség vesz körül bennünket. Szinte minden társadalmi réteggel összeütközött. A nemzetközi fórumokon végzetesen nevetségessé tette magát, lejáratta az országot. A történelmi lehetőséget, ami a hatalomra kerüléssel a kezébe került, láthatóan észre se vette. Már régóta nincs összefüggés a neki feltett kérdések és a válaszai között. Nyilvános beszédeinek színvonala aggasztóan leromlott. A március 15-én elmondott beszéd zagyvasága ijesztő. Közállapotainkra jellemző, hogy a sajtó a „gazdaállaton” és az „emberjogi falkákon” rágódik. Könnyen lehet, hogy Orbánnak fogalma sincs róla, hogy Hitler használta ezt a gazdaállat kifejezést. Sokszor derült már ki, hogy nem egy polihisztor.
– Szakmabelijei mondják, hogy azért lehet ennyire sikeres Orbán, mert jól használható, felmentő viselkedésmintákat ad a népnek és egyfajta tükre is a választóinak. A kudarcokért a körülményeket okolja, kerüli a kompromisszumokat, figyelmen kívül hagyja a morális korlátokat. Az elmúlt évben még keményebben, még durvábban. Ő idomul a választópolgárokhoz vagy ők hozzá?
– Orbán viselkedése gátakat rombolt le. Ami korábban elképzelhetetlen volt, ma mindennapos, természetes. Elsőként társai, utána mi magunk idomultunk az új viszonyokhoz. Itt mutatkozik meg, hogy mit jelent a legfelső vezető karaktere. Gondoljon bele, mivé tudott válni Goethe országa egy ember miatt.
– Mennyire volt kódolva, hogy az egykor megnyerő fiatalember így bánik majd a hatalommal?
– Jelei nem voltak, mert volt idő – ki hinné –, amikor a kutya se tudta, hogy létezik valahol egy ilyen fiatalember. Ha valaki a jövőbe lát, legfeljebb azt tartotta volna szinte bizonyosnak, hogy mint mindenkit, őt is megrontja majd a hatalom. Az idősebbek összerezzenhettek, amikor egy ismeretlen, és semmiért nem felelős fiúcska ordított fejhangon az orosz kolosszus arcába, hogy takarodj haza, mert akármennyire is repedezett a Szovjetunió, még emlékeztünk Berlinre, Budapestre, Prágára, amikor az ilyen szívesen hallott, de veszedelmes kiabálásra az „oroszok” elég éles hangon válaszoltak. De ő a tudatlanság bátorságával kiállt százezer ember elé és kiabálta, hogy ruszkik, haza. Ez ma hőstettnek tűnik a történelem fénytörésében, de akkor és ott ostobaság volt. Sok mindenről árulkodik az a ’89 táján készült felvétel is, amelyen ez a megnyerő, kedves fiatalember arról beszél, hogy az apja verte, sőt rúgta is őt. Tudja, a szülők nagyon ritkán rúgják a gyerekeiket. Sok vert, pofozott gyerekkel foglalkoztam pszichológusként negyven év alatt, de egyet sem rúgtak a szülei. „Nagyon utáltam akkor az öregemet” – mondja, és elneveti magát. Ez a nevetés jellegzetes. A nehezen síró ember nevetése, ami elfedi a szégyellt sírást. Sok ilyet láttam férfiaktól. Ha most látom szigorkodó arccal, meg a kamerára tekintettel nevetve, őszintén megsajnálom ezt a nehéz sorsú embert, akit ma sokan irigyelnek. Mert nem kerülheti el azt a pillanatot, amikor a valóság arcába ordítja, mit is művelt azzal a lehetőséggel, ami alkalmas időben a kezébe került.
– Okozhat neki valami álmatlan éjszakát?
– Én azt hiszem, hogy ő nagyon fél. Ahogy valószínűleg minden zsarnok fél. Egyre nő a hatalomtól, miközben egyre többen tudják, hogy ez színjáték. A világ valóban professzionális, valódi hatalommal rendelkező emberei összesúgnak mögötte, ha meglátják. Emberünk ezt mélyen elrejtve maga is sejti. Sokszor a viselkedésén is látható ez. A zakóját gombolja, a nyakkendőjét igazgatja. Körbepillantgat. Különféle helyzethez illőnek, alkalmasnak gondolt arcokat vág. Dermedt mereven valamilyennek képzelt, csinált arckifejezéssel áll például az Obama házaspár között. Juncker elég idétlenül képes viselkedni, de mindenkit ő se legyint pofon, nem üdvözölné salut dictateurrel Putyint. Hát még „Angélát”. Vele lehet ezt tenni. Talán azt gondolja, majd a várban megnyugodhat. Derék dolog lehet Alcsútról felkapaszkodni a királyi várba. Bátor dolog. Horthy felesége egykoron így óvta férjét: Ne költözzünk a várba, Miklós! Az ablakon fognak kidobálni bennünket.
– És hol lehet mindennek a határa?
– Tartok tőle, valamilyen módon meg fog roppanni ez az ember, mert a képességeihez képest hatalmas terhet cipel. Amit csinál, az a világ szempontjából periférikus dolog, de az ő személyiségéhez képest ez sok. Nagyon fontos dolog lenne, hogy ezt felismerjék az emberek.
– Eddig nem sok jele volt, hogy felismernék azt, amit ön ilyen határozottan állít.
– Nem is nagyon tehetik. Mindenütt komolyan veszik az ilyen magas állásban lévőket. Figyelje meg az úgynevezett véleményvezérek minden zavaros kijelentésén, okfejtésén hosszasan rágódnak. Koncepciókat fantáziálnak az üres fecsegés mögé. Csak a bukott óriásról vesszük észre, hogy törpe. Akkor meg majd a másik irányba fognak túlozni. Aztán meg itt, a Kárpátoktól körülvéve mindig is autokráciában éltünk. De talán éppen Orbán nyitja fel a szemünket, hogy van egy ennél jobb együttműködési rendszer. Több helyen kipróbálva.
– De hogyan tud véget érni egy ilyen totális, mindenre kiterjedő hatalom?
– Vége lesz, de attól tartok, már nem tud békésen vége lenni. Mert azt nem lehet kulturáltan ordítani, hogy Orbán, takarodj, nem lehet úgy, hogy tisztelt miniszterelnök úr, szíveskedjék eltakarodni. A pillanat bármikor eljöhet. Valószínűleg olyan ok robbant majd, amire addig senki se gondolt. A robbanás után majd mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy Sancho Panza királyságában éltünk egy darabig.
Orbán számára a legjobb hárítás a kritikákra, ha vissza lehet mutogatni a gyurcsányi érára, pláne úgy, hogy az "elkúró-szemkilövető" most is ott van a porondon, méghozzá jelenleg a legstabilabbnak tűnő ellenzéki párt élén.
Gyurcsány számára meg a karaktergyilkosság és az "elkúrás" után is létjogosultságot ad, hogy ő mindmáig az utolsó, aki egy az egyben vitatkozott Orbánnal, aki választást nyert ellene, és ő az, aki nemcsak "entyem-pentyem" finomkodik Orbánnal szemben, hanem következetesen szemben áll vele, és odamondogat, ha kell.
A választáson minimális többséget szerzett.... nem Medgyessy, hanem az MSZP + az SZDSZ, a kitáncoló MDF mellett egyedül maradt Fidesszel szemben
Itt kevered a dolgokat. Az MDF kitáncolása a 2002-es választás után kezdődött. 2002-ben az MSZP-nek és az SZDSZ-nek együttvéve többsége volt a Fidesz-MDF szövetséggel szemben.
"2000-ben, amikor még leginkább Horn, Kovács, Németh neve keringett, ki gondolt arra, hogy Medgyessy fogja Orbánt lenyomni?"
Hát nem is nyomta le.
A választáson minimális többséget szerzett.... nem Medgyessy, hanem az MSZP + az SZDSZ, a kitáncoló MDF mellett egyedül maradt Fidesszel szemben.
Persze, ha csakugyan igaz. Mert én azóta is gyanakszom egy kis manipulatív rásegítésre a számlálásnál. (A Fidesz akkor még elképesztően amatőr volt az ilyen dolgokban, nem csak a szavazatszámlálásnál lehetséges csalafintaságokban, hanem az egyszerű mozgósításban is teljesen járatlanok voltak; utána, 2002 és 2006 között tanultak el sok mindent a fejlett maszopos megoldásokból.)
