Semmilyen nemzeti egység nem volt. A jozanabbak, Széchenyivel az élen elitélték és távoltartották magukat a Kossuth féle szabadkömüves felforgato irányvonaltol.
Az aradi 13 kb fele, de ez a megtorlás volt. A Magyar Honvédség kb 24 000, az osztrák császári hadsereg kb 12 000, az orosz cári hadsereg kb 13 000 halott katonáját együttesen felülmúlja az elesett fegyveres nemzetiségiek és az etnikai mészárlásokban elpusztult civilek száma. (Utóbbi esetben a magyarokat is beleértve.) Mi volt ez, ha nem polgárháború?
Pont ti szoktátok harsogni megvetéssel, gúnnyal a hangotokban, hogy mennyi nemzetiségi származású hős halt vértanúhalált a szabadságharc leverése után.
:))) Ha egy ország polgárai hadseregekbe, szabadcsapatokba tömörülve harcolnak egymással, azt polgárháborúnak hívják, aminek sok oka lehet. Politikai: angol, amerikai, orosz, kínai, spanyol, görög, szír.Etnikai -magyar 1848-49, délszláv, szudáni, más afrikai törzsiek,i, Srí-Lanka-i Vallási - régen sok, a XX. században libanoni, kelet-timori, most pedig nigériai. Az 1947-es indiai hindu-muszlim mészárlás és az 1969-98 közötti északír katolikus-protestáns konfliktus a polgárháború fogalmát azért nem merítette ki.
azért más volt a helyzet, néhány ellenséggel összejátszó hazaárulót végeztek ki, a francia forradalom idején meg bárkit akinek nem tetszett a képe a jakobinus vezetőknek
Semmilyen polgárháború nem volt 1848-49-ben, gyakorlatilag teljes nemzeti egység volt a szabadságharc mögött.
Sőt a rákövetkező másfél évszázadban is fennmaradt a konszenzus, hogy jól tették az akkoriak, amit tettek.
Nem volt sem etnikai, sem vallási-felekezeti, sem generációs, sem területi, sem vagyoni, nem volt ott semmilyen törésvonal. Persze nyilván tudsz mondani akár 3 embert is, aki nem értett egyet a szabadságharccal.
Mi igaz belőle? A forradalom egyoldalú, torzított leírása biztos nem.
A terelés pedig nem túl meggyőző. Semmi baj nincs ezzel a törvénnyel, épkézláb érved nem volt ellen. Be kellett volna tartani, akkor nem kellene eltávolítani a keresztet...
A piros és fehér mellé harmadiknak a zöld színt József nádor első felesége, Alekszandra Pavlovna[3] javaslatára vették fel. Ez a zászló 1848 előtt már jelen volt, de még nem terjedt el. Sajnálatos tény, de édes testvére volt I. Miklós orosz cár-nak, aki részese lett a magyar szabadságharc leverésének. Az 1848-as követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak”[4] – szemben a Habsburgok fekete-sárga színeivel. Erről az áprilisi törvények 21. cikkelye rendelkezett. A piros-fehér-zöld zászló így hivatalosan elismert magyar nemzeti jelkép lett, amelyet 1848-49-ben már általánosan használtak polgári zászlóként. Az 1848–1849-es honvédsereg ezzel szemben fehér színű, piros és zöld úgynevezett farkasfogakkal szegélyezett zászlók alatt harcolt, közepén a címerrel.
"Nemzeti ünnepük egy bolsevista felforgatásnak, terrornak, nő- és gyermekgyilkosságoknak állít emléket,"
Innen ered a kokárda és a piros-fehér-zöld szinek, a francia trikolor majdnem szolgai koppintásábol, csak a kéket le cserélték zöldre, hogy ne legyen annyira snassz... ez váltotta a hagyományos árpád sávokat.
