A pontokba szedett cikket a Snopes és a Turning Japanese cikkei cáfolják tételesen:
Az állítás: Japán az egyetlen ország, amely nem ad állampolgárságot muzulmánnak.
A valóságban a japán állampolgárság igényléséhez szükséges nyomtatványon nem kell feltüntetni a kérvényező vallását. Éppen ezért a japán statisztikai hivatal nem tud hivatalosan infót adni arról, hány muszlim kapott állampolgárságot, de ugyanez miatt elutasítani sem tudja a muszlim kérvényezőket. A japán alkotmány pedig garantálja, hogy vallási okokból senkit nem érhet diszkrimináció az országban.
Az állítás: Állandó letelepedési engedélyt sem kaphat muzulmán.
Ez sem igaz: más japán hatóságok sem kíváncsiak a kérvényezők vallására, az országban a vallás kérdése szigorúan a személyes szférába tartozik. Az Asian Quarterly szerint nem elképzelhetetlen, hogy a nemzetközi terrortól való félelmek hatására a jövőben ezen a politikán változtatnak majd, de ezirányú követelések eddig nem voltak.
Az állítás: Szigorú tilalom van az iszlám vallás hirdetésére Japánban.
Az iszlámot ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többi vallást – írja a Turning Japanese.
Az állítás: A japán egyetemeken vagy iskolákban, de még privát is arab vagy bármely iszlámhoz tartozó nyelv tanítása tilos.
Az ország nem tiltja az arab nyelv oktatását. A tokiói Arab Iszlám Intézet például arab-japán fordítói kurzust is működtet.
Az állítás: Tilos az arabul írott Korán bevitele Japánba.
Nemcsak hogy a behozatali tilalom nem igaz, hanem bármelyik japán mecset látogatói vásárolhatnak arab nyelvű Koránt – írja a Turning Japanese. A Snopes szerint pedig az ebinai mecsetben még Korán-tanulmányokat is folytathatnak az érdeklődők.
Az állítás: Japán az egyetlen ország a világon, amelynek elhanyagolható mennyiségben van kirendeltsége muzulmán országban.
A Snopes linkeli a japán kirendeltségeket névsor szerint, majd az elejéről kiszemezgeti többek között Afganisztánt, Algériát, Azerbajdzsánt, Bahraint, Bangladest, és még csak a b betűnél járunk.
További állítások: A Japánban lakó muzulmánok idegen nagyvállalatok alkalmazottaiként ideiglenesen tartózkodnak ott. Nem engedélyezik orvosok, mérnökök, vagy akár idegen cégek vezetőinek foglalkoztatását sem. A legtöbb nagyvállalat alaptörvényében foglaltatik, hogy muzulmán nem kérelmezheti alkalmazását. Muzulmánok nem is gondolhatnak lakás bérbevételére Japánban. Ha Japán nő muzulmánhoz megy férjhez, örökre ki van tagadva a japán társadalomból.
Ezeket a pontokat már nem is részletezik egyik idézett oldalon sem, ugyanis ugyanaz igaz rájuk, mint a fent említettekre: a japán alkotmány tiltja a vallás szerinti diszkrimináció minden formáját.
Az állítás: Ha mégis kitudódik, hogy valamelyik szomszéd muzulmán, az egész lakónegyed készenlétbe helyezkedik.
Ez már a no comment anekdota kategória.
Az állítás: Japánban tiltott a sarija törvényeinek alkalmazása. (még magánúton is)
Ez maradt a végére, méghozzá nem azért, mert ez a lista utolsó eleme, hanem mert ez épp igaz is. Ki gondolta volna, hogy Japánban (sem) tölthet be politikai szerepet egyetlen vallási szervezet sem?
Update 2016 | Bár a fent elemzett szöveg túlnyomó része továbbra is a nonszensz kategóriába tartozik, érdemes megemlíteni egy éveken át húzódó bírósági ügyet.
Miután egy 2010-ben kiszivárgott rendőrségi jelentésből kiderült, hogy Japán monitorozza muszlim lakosságát (tehát azokat, akik a fenti cikk szerint nem léteznek), japán muszlimok egy csoportja beperelte az államot. A hat éven át húzódó ügy végén a bíróság 2016 júniusában 90 millió jent (nagyjából 250 millió forintot) ítélt meg 17 japán muszlimnak – írta meg a 24.hu.
A felperesek azonban nem érték el fő céljukat, ugyanis a bíróság nem mondta ki, hogy az ilyen szintű monitorozás illegális. Ezekhez a kérdésekhez a bíróság nem nyúlt, inkább megítéltek összesen 90 millió jent, amiért a szivárogtatás megsértette a felperesek magánélethez való jogát. Egy alacsonyabb szintű bírósági ítélet szerint a tömeges megfigyelések szükségesek a nemzetközi terrorizmus elleni harcban