Kérlek, hogy ne érts félre, nem vitázni kívánok Veled. Amint azt tudod tán, csak egy "alkalmi vendég"
munkás (szándékoltan nem "vendégművészt" írtam, van önismeretem) vagyok a tenisz szak - fórum
világában, ám mégis szívesen olvasom a hsz. - aitokat, mert ami itt folyik az - leginkább egy általad
hivatkozott, hivatott kolléga tollából, az valóban párját ritkító. Mégis van valami sajátos bája annak a
különös társasjátéknak, amit itt műveltek olymódon, hogy a kolléga beteszi az elmeszüleményeit és
Ti valami (bocs. a kifejezésért) kéjes örömmel kaptok az alkalmon és osztjátok ki "kollektív dühvel".
Ebben a színjátékban mindenkinek meg van írva a maga sajátos szerepe. Van ugye az intrikus, van a
védője (az "ördög ügyvédje") és vannak természetesen a "gáncs nélküli lovagok", akik megpróbálják
eleinte jószándékkel helyes útra terelni, majd látván az eredményt, azaz eredménytelenséget, kissé
erőteljesebben rábírni, hogy váltson stílust, véleményt, stb. mindhiába. Nem is akarom oly - annyira
kipoentírozni a dolgot és azt is be kell ismernem, hogy - gyarló módon - valamiféle kéjes öröm tölt el
mindig, amikor újra és újra megtapasztalhatom, élhetem át ezt a semmihez nem fogható érzést, mint
amikor egy igazán jól koreografált, sikerült színházi előadást, koncertet van szerencsém látni - hallani.
El tudom képzelni, hogy ez persze nyilván csakis az én primitív és beteges fantáziám szüleménye és
valójában ez az egész nem okoz nektek semmiféle örömet, pozitív érzést. Éppen ezért utólag szíves
elnézéseteket kérem ezért az egész mérhetetlenül aljas feltételezés - halmazért. Horrible dictu. még
azt is el tudom képzelni, hogy ez a játék még neki ("fitosi" - nak) is valamiféle örömet, jó érzést okoz.
Üdv. András
