Valamikor, pár évtizede olvastam Magyarország ásványai című, már nem emlékszem ki által írott könyvet. Abban egy bekezdés szerint ólombánya volt Szabadbattyán területén. A könyv szerint az itteni ólomnak, ha jól emlékszem 2-3% ezüst tartalma volt. Lehet, hogy itt bányászták a Seuso-kincs anyagát?
Jártam az egykori ólombánya területén, hatalmas külszíni fejtésű területet találtam ott, pedig az ezer kilencszáz harmincas évektől ott csak mélyművelésű bánya működött. Azt nem tudom, hogy az ólomérc ezüst tartalmát kivonták e? Az ásványosok véleményére lennék kíváncsi.
A szabadbattyáni ólombányáról hallottál már, ott az ércnek 2-3% ezüst tartalma volt. A felszíni rétegeket még a római időkben fejtették le, szerintem abból nyerhették ki a Seuso kincset!
Egyes ezüstsók valóban bomlanak már fény hatására is, főleg, ha szerves vegyülettel érintkezhet. Az ezüst-nitrát is ilyen, ezért hagy fekete nyomot a bőrön, ha hozzányúl az ember. Az ezüst-kloridot meg pont fényérzékenysége miatt használják a fotózásban.
Na jól nézünk ki, nincs egy fia jól képzett geológusunk se, aki bekapcsolódna?
Egyébként úgy gondolom, ez a bizonyos érctelep hidrotermális képződmény lehetett, teljesen kimerülhetett, de remélhető, hogy annyi ezüstöt még az egykori abrám halmok maradványiból is kilehetne nyerni, ami mintának elegendő és ezzel pedig elvégezhető lehetne egy összehasonlító színképelemzés.
Most megint előtérbe került a Seuso-kincs kérdése. Magam kevés geológiát is tanultam, némi kemiai ismereteim is vannak, úgy tudom a könnyebb fémek ércei a magasabb rétegekben rakódnak le mint a nehezebbeké. Az ezüst sói ráadásul a felszínre kerülve a napfény hatására redukálódnak, vagyis termés ezüst keletkezhet. Elmentem a volt ólombánya területére, az teljesen egy külszíni bánya képét mutatta, pedig úgy tudom az 1930-as évektől az 1950-es évek közepéig itt mély művelésű bányászat volt. Ha volna néhány geológus kolléga megvitathatnánk ezt a kérdést.
