A párommal egy internetes társkeresőn keresztül ismerkedtünk meg.Mindketten már évek óta fent voltunk,szóval így a vége felé már nem fűztünk reményeket a sikerhez.2014.Március elején böngésztem a főoldalát ennek a társkeresőnek,csak Szabolcsiak voltak bejelölve szóba jöhető partnerként,ezért is lepődtem meg amikor egyszer csak szembetaláltam magam egy nagyon vidám,mosolygós arccal,Rögtön megtetszett,már arcról is,de az adatlapja volt a hab azon a bizonyos tortán.Ráírtam hát és vártam a csodát,hogy reagál e...főleg azért volt kétséges,mert akkor derült ki,hogy nem is Szabolcs megyei,hanem Pest szívében lakik.Fogtam is a fejem rendesen.De azért reménykedtem,hogy nem küld el a fenébe.Sokat kellett várni a válaszra,mint kiderült még így is mázlim volt,mert nem sűrűn lépett be,jó ha évente 1x. Május 10-én válaszolt,Elkezdtünk levelezni,aztán,fész és Skype.Rengeteg rossz élményünk akadt a társkeresőn és az életben is a ˝másságunk˝miatt.Eleinte neki is félve mondtam el,hogy mozgássérült vagyok.Akkor ért a sokk amikor erre azt mondta,hogy őt az kicsit sem érdekli,ha a szívem meg az eszem a helyén van.Azt hittem nem gondolja komolyan.Hisz már mások is mondtak hasonlót.Volt aki Debrecenből lejött Nyíregyházára,mert ahogy ő mondta nyomorékot még nem látott.3 hónap után leutazott hozzám Pestről Nyíregyházára.Szóval nem hittem neki.Félve vártam a találkozást.Bátran mondhatom,hogy szerelem volt első látásra,első pillanattól kezdve.Rettegtem,hogy mit fog szólni,hogy úgy megyek,mint egy részeg pingvin.Oda szaladt hozzám és megölelt.Szerelmes lettem és kész.Hát még amikor elkezdtünk beszélgetni csak erősödött ez az érzés mindkettőnkben.Látta,hogy tényleg mozgássérült vagyok.Nem érdekelte,fogta a kezem és beszélgettünk.Meg akart ismerni.Elkezdte mesélni,hogy neki volt egy anyukája aki meghalt 2012.ben mikulás napján.Azóta a nagybátyjával él és a bátyja is néha beleszól ebbe-abba.Ők semmiben nem támogatják.Inkább lehúzzák akármit is szeretne,az nem jó.Születése óta álkancsal,ami még nem lenne talán annyira rossz,de a szemész orvosok elrontották ezért elég homályosan lát,még szemüveggel is.A legutóbbi szemdoki szerint bármikor megvakulhat...na persze ezt leírni már nem merte.Csak úgy odavágta.Ezért azt hajtogatják neki,mint nekem is.Nélkülünk semmi és senki vagy,életre is képtelen,ha mi nem leszünk meghalsz...stb. stb. Amióta meg egymásnak képben vagyunk,azóta csak szétszedni akarnak,támogatni nem.Hát mégis,két sérült életre képtelen mit akarhat egymástól?Mondják ők...nem is tudom,hogy mit...mondjuk mindent?A megismerkedésünknek már 3 éve,jóban rosszban töretlenül kitartunk, együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Rögös út áll mögöttünk, és még rögösebb előttünk.Viszont én úgy érzem,hogy eljött a mi időnk, és szeretnénk elindulni a saját útunkon, és a saját életünket élni.Akár tetszik ez másnak akár nem.Egyikünk sem szeretne mág 30 éves korában is otthon ülni és hagyni,hogy a ˝családja˝vagy bárki más éljen helyette.Tévedés ne essék.Mindketten hálásak vagyunk a családnak,hogy támogattak minket anyagilag és megadtak nekünk amit csak tudtak.De ahogy a párom is mondja,az anyagiak nem minden..ha a szív romlott a külső hiába van aranyból.Inkább szeretnénk szerényen,de boldogan élni,mint dús gazdagon,de szeretet és igazi család nélkül.3 éve futjuk a köröket kisebb nagyobb sikerrel, de inkább sikertelenül. Én 22 éves vagyok mozgássérült.Nyíregyháza mellett élek.Mikor születtem nem kaptam elég oxigént,ezért picit furán megyek, kb mint egy pingvin vagy egy kacsa.Párom most október utolsó napján tölti a 25.életévét. Budapesten él,Zuglóban.Látássérült.Én leginkább zenével és rádióval foglalkozom.Párom Anyukája örökségeként imádja a gyerekeket,(anyuka 31 évet dolgozott le bölcsiben-oviban dajkaként)Elvégzett családja nem értette mit akar a gyerekekkel..hát azzal nem lehet jól keresni...menjen egészségügyisnek(ha tudnák,hogy azzal se)Így hát nyomás hatására elvégezte az Áploási aszssztensi sulit,lelkileg tropára is ment a 2 éves kórházi gyakorlatán.Aztán mivel igéretük ellenére ott nem adtak éretségit sem és elhelyezkedni sem tudott,egy két ideiglenes munkát kivéve így elvégzett egy Dajka és Családi-napközi vezetői tanfolyamot és azóta alkalmi munkákat sikerül hébe-hóba vállalnia.Bár ez is szinte semmi.Hisz megélni nem lehet belőle.Legnagyobb álma,hogy legyen egy olyan munkahelye,ahol gyerekekkel foglalkozhat és nem kell attól félnie,hogy csak alkalmi és mi lesz azután,ha már nem lesz.
Folyamatosan próbálkozunk, sikertelenül.A sikertelen próbálkozásainkból és a számító emberekből már már regényt lehetne írni és kiadni.Tisztelet a kivételnek.Kevés van,de akad.3 éve együtt vagyunk próbálunk együtt lenni amikor csak tudunk,ez eddig 3 év alatt sikerült 1x két hétre még az elején,aztán tavaly 1 hétre,akkor is külön voltunk,de találkoztunk 2x,azonban ez egy párnak,mondanom sem kell édeskevés,mivel egyikünk családja sem nézi jó szemmel a kapcsolatunkat és a szerelmünket,így még nehezebb.
Pontosan ezért szeretnénk találni egy kellemes és stabil munkahelyet, a páromnak hogy ezzel is valamennyire közelebb legyünk ahhoz a célunkhoz hogy össze tudjunk majd költözni idővel.Szeretne egy jó munkahelyet kapni,mint dajka.Későbbiekben letenni az érettségit, és tovább képezni magát, hogy az adott intézményben stabil munkahelye lehessen, és mindent megtanulhasson,ami ahhoz kell,hogy teljesülhessen az álma,hogy gyerekekkel foglalkozhasson emennyit csak lehet.Jó lenne ha valaki egy nagy beszélgetés után megszavazná számára a bizalmat :) Előfizetéses telefonkártyánk nincs, sem nekem, sem a páromnak, épp ezért mindent webkamerán, skypon, facebookon, vagy emailben intézünk.Szükségünk lenne néha néha 1-2 emberre akik hátsó szándék nélkül segítenek nekünk, hogy valamerre mégis csak eltudjunk indulni.
És normális barátokat szeretnénk mivel ellenségből és rossz akaróból már épp jutott elég. :) Ha meg szeretnél ismerni minket,akkor várjuk leveledet az ország területéről bárhonnan, mi semmi jónak nem vagyunk az elrontói. :)
Alexandra, és István
Email: zajonc@gmail.hu
Skype: zajonc07
Vidékre akkor megyek bárhová,ha megtérítik az útiköltséget,vagy pedig adnak bármilyen bíztosítékot hogy engem vesznek föl.(Tudom,hogy képzelem,hogy ismeretlenül,beszélgetés nélkül csak úgy felvesznek.Nincs is ezzel semmi gond,Pontosan ezért van a skype 5 perc a regisztráció akinek nincs.És kamerán láthatja aki akarja,ki vagyok mi vagyok.Megismerhet.) Mivel a 3 év alatt 3 szor mentem le vidékre és mind a 3 szor a saját kis pénzemből utazgattam, szavukat adták hogy engem vesznek föl menjek,menjek már vár a szerződés én vagyok az utolsó rményük...már itt kellett volna,hogy gyanús legyen,de gondoltam egy Csana vezető pl csak nem mond valótlanságot... Az időpontokat megbeszéltük,lefényképeztem a jegyet is,hogy ekkor indul a vonat,ekkorra érek le stb. és mikor oda értem a megbeszélt helyekre,10-20 percel a megbeszélt időpont elött,közölték velem,hogy 1 órával elöttem felvettek valaki mást Rokont,ismerős ismerősét...mert hát mégis ismerős/rokon álltam ott és fogallmam nem volt,hogy ettől a hidegzuhanytól most mitévő legyek,nem tudtam,hogy nevessek vagy sírjak.persze ezekután azért még volt bennük annyi....hogy még hozzámvágják,hogy ne legyek elkeseredve...van ilyen...majd legközelebb csak sikerül...én azért ilyenkor mondtam,hogy kössz a semmit...De kérdem én,hogy ha ez egy bizalmi munkakör és egyebek.Akkor ezt mégis miért???Na,pontosan emiatt,nem szeretnék többször a semmiért feleslegesen bármit is megtenni.Lehet utálni.De hangsúlyozom,megint csak hogy MUNKANÉLKÜLI vagyok...és mint ilyen NINCS pénzem feleslegesen utazgatni 10.000 ft-ért oda-vissza,hogy aztán a képembe vágják az ajtót.Sajnálom.De azok a pénzek számlára és ételre kellenek,nem másra.Természetesen,ha valakiben van annyi,hogy beszéljen velem skype-on,megismerjen és minden,akkor összespórolom rövidebb időn belül a pénzt és leutazom.De szeretnék egy biztosítékot,hogyha már én megelőlegezem a bizalmat és utazásra költöm a maradék pénzem,legalább ismerjenek meg,és ne verjenek át.
Nem a semmiért teszek és nem a semmiért végeztem el az iskoláim hanem mert ez az álmom.
És ha belegebedek is,akkor is dajka leszek,méghozzá olyan aki mindennap mosolytcsal a gyerekek arcára és aki imádja a munkáját.
Ehhez viszont oda-vissza bizalomra van szükség.
Nem arra,hogy átverjenek
Tombolda,püff neki,Degeczi, mindenki felveheti velünk a kapcsolatot bárhonnan emailen is vagy skypon is. Hisz mi annak csak örülünk ha új embereket ismerhetünk meg :)
Várunk mindenkit szeretettel. :) Emailen és skypon egyaránt :)
A párommal egy internetes társkeresőn keresztül ismerkedtünk meg.Mindketten már évek óta fent voltunk,szóval így a vége felé már nem fűztünk reményeket a sikerhez.2014.Március elején böngésztem a főoldalát ennek a társkeresőnek,csak Szabolcsiak voltak bejelölve szóba jöhető partnerként,ezért is lepődtem meg amikor egyszer csak szembetaláltam magam egy nagyon vidám,mosolygós arccal,Rögtön megtetszett,már arcról is,de az adatlapja volt a hab azon a bizonyos tortán.Ráírtam hát és vártam a csodát,hogy reagál e...főleg azért volt kétséges,mert akkor derült ki,hogy nem is Szabolcs megyei,hanem Pest szívében lakik.Fogtam is a fejem rendesen.De azért reménykedtem,hogy nem küld el a fenébe.Sokat kellett várni a válaszra,mint kiderült még így is mázlim volt,mert nem sűrűn lépett be,jó ha évente 1x. Május 10-én válaszolt,Elkezdtünk levelezni,aztán,fész és Skype.Rengeteg rossz élményünk akadt a társkeresőn és az életben is a ˝másságunk˝miatt.Eleinte neki is félve mondtam el,hogy mozgássérült vagyok.Akkor ért a sokk amikor erre azt mondta,hogy őt az kicsit sem érdekli,ha a szívem meg az eszem a helyén van.Azt hittem nem gondolja komolyan.Hisz már mások is mondtak hasonlót.Volt aki Debrecenből lejött Nyíregyházára,mert ahogy ő mondta nyomorékot még nem látott.3 hónap után leutazott hozzám Pestről Nyíregyházára.Szóval nem hittem neki.Félve vártam a találkozást.Bátran mondhatom,hogy szerelem volt első látásra,első pillanattól kezdve.Rettegtem,hogy mit fog szólni,hogy úgy megyek,mint egy részeg pingvin.Oda szaladt hozzám és megölelt.Szerelmes lettem és kész.Hát még amikor elkezdtünk beszélgetni csak erősödött ez az érzés mindkettőnkben.Látta,hogy tényleg mozgássérült vagyok.Nem érdekelte,fogta a kezem és beszélgettünk.Meg akart ismerni.Elkezdte mesélni,hogy neki volt egy anyukája aki meghalt 2012.ben mikulás napján.Azóta a nagybátyjával él és a bátyja is néha beleszól ebbe-abba.Ők semmiben nem támogatják.Inkább lehúzzák akármit is szeretne,az nem jó.Születése óta álkancsal,ami még nem lenne talán annyira rossz,de a szemész orvosok elrontották ezért elég homályosan lát,még szemüveggel is.A legutóbbi szemdoki szerint bármikor megvakulhat...na persze ezt leírni már nem merte.Csak úgy odavágta.Ezért azt hajtogatják neki,mint nekem is.Nélkülünk semmi és senki vagy,életre is képtelen,ha mi nem leszünk meghalsz...stb. stb. Amióta meg egymásnak képben vagyunk,azóta csak szétszedni akarnak,támogatni nem.Hát mégis,két sérült életre képtelen mit akarhat egymástól?Mondják ők...nem is tudom,hogy mit...mondjuk mindent?A megismerkedésünknek már 3 éve,jóban rosszban töretlenül kitartunk, együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Rögös út áll mögöttünk, és még rögösebb előttünk.Viszont én úgy érzem,hogy eljött a mi időnk, és szeretnénk elindulni a saját útunkon, és a saját életünket élni.Akár tetszik ez másnak akár nem.Egyikünk sem szeretne mág 30 éves korában is otthon ülni és hagyni,hogy a ˝családja˝vagy bárki más éljen helyette.Tévedés ne essék.Mindketten hálásak vagyunk a családnak,hogy támogattak minket anyagilag és megadtak nekünk amit csak tudtak.De ahogy a párom is mondja,az anyagiak nem minden..ha a szív romlott a külső hiába van aranyból.Inkább szeretnénk szerényen,de boldogan élni,mint dús gazdagon,de szeretet és igazi család nélkül.3 éve futjuk a köröket kisebb nagyobb sikerrel, de inkább sikertelenül. Én 22 éves vagyok mozgássérült.Nyíregyháza mellett élek.Mikor születtem nem kaptam elég oxigént,ezért picit furán megyek, kb mint egy pingvin vagy egy kacsa.Párom most október utolsó napján tölti a 25.életévét. Budapesten él,Zuglóban.Látássérült.Én leginkább zenével és rádióval foglalkozom.Párom Anyukája örökségeként imádja a gyerekeket,(anyuka 31 évet dolgozott le bölcsiben-oviban dajkaként)Elvégzett családja nem értette mit akar a gyerekekkel..hát azzal nem lehet jól keresni...menjen egészségügyisnek(ha tudnák,hogy azzal se)Így hát nyomás hatására elvégezte az Áploási aszssztensi sulit,lelkileg tropára is ment a 2 éves kórházi gyakorlatán.Aztán mivel igéretük ellenére ott nem adtak érettségit sem és elhelyezkedni sem tudott,egy két ideiglenes munkát kivéve így elvégzett egy Dajka és Családi-napközi vezetői tanfolyamot és azóta alkalmi munkákat sikerül hébe-hóba vállalnia.Bár ez is szinte semmi.Hisz megélni nem lehet belőle.Legnagyobb álma,hogy legyen egy olyan munkahelye,ahol gyerekekkel foglalkozhat és nem kell attól félnie,hogy csak alkalmi és mi lesz azután,ha már nem lesz. Folyamatosan próbálkozunk, sikertelenül.A sikertelen próbálkozásainkból és a számító emberekből már már regényt lehetne írni és kiadni.Tisztelet a kivételnek.Kevés van,de akad.3 éve együtt vagyunk próbálunk együtt lenni amikor csak tudunk,ez eddig 3 év alatt sikerült 1x két hétre még az elején,aztán tavaly 1 hétre,akkor is külön voltunk,de találkoztunk 2x,azonban ez egy párnak,mondanom sem kell édeskevés,mivel egyikünk családja sem nézi jó szemmel a kapcsolatunkat és a szerelmünket,így még nehezebb. Pontosan ezért szeretnénk találni egy kellemes és stabil munkahelyet, a páromnak hogy ezzel is valamennyire közelebb legyünk ahhoz a célunkhoz hogy össze tudjunk majd költözni idővel.Szeretne egy jó munkahelyet kapni,mint dajka.Későbbiekben letenni az érettségit, és tovább képezni magát, hogy az adott intézményben stabil munkahelye lehessen, és mindent megtanulhasson,ami ahhoz kell,hogy teljesülhessen az álma,hogy gyerekekkel foglalkozhasson emennyit csak lehet.Jó lenne ha valaki egy nagy beszélgetés után megszavazná számára a bizalmat :) Előfizetéses telefonkártyánk nincs, sem nekem, sem a páromnak, épp ezért mindent webkamerán, skypon, facebookon, vagy emailben intézünk.Szükségünk lenne néha néha 1-2 emberre akik hátsó szándék nélkül segítenek nekünk, hogy valamerre mégis csak eltudjunk indulni. És normális barátokat szeretnénk mivel ellenségből és rossz akaróból már épp jutott elég. :) Ha meg szeretnél ismerni minket,akkor várjuk leveledet az ország területéről bárhonnan, mi semmi jónak nem vagyunk az elrontói. :) Alexandra, és István Email: zajonc@gmail.hu Skype: zajonc07
